„Egy
műterem lakás
New Yorkban a 60-as években, két ifjú
építész és egy fiatal nő. Ugyanaz a
lakás
a 90-es években, már felnőtt gyermekeik
próbálják megérteni szüleiket
és
ezáltal önmagukat. Egy talált napló, benne
szűkszavú tőmondat: Három esős nap. Richard
Greenberg darabja igazi
jutalomjátékot kínál, hiszen ugyanazok a
színészek játsszák a szülőket
és
későbbi felnőtt gyermekeiket.”
Az
egyik, néhány
hete íródott novellámban szerepel: „Mindig
szerettem azokat a történeteket,
amelyekben egy adott eseményhez, helyszínhez vagy
személyhez kötődően több
idősíkon folyt a cselekmény.” Valóban,
mintha nekem találták volna ki a
darabot, szerettem ezt a történetet is. Nagyon. Annyira,
hogy a 60-as évek
eseményeit és a 90-es évekbeli sorsok
alakulását is szívesen néztem volna
még.
Az előadás egyik erőssége a finom sejtetés
és a találgatások felvetése.
Néhányról bizonyosságot szerezhetünk,
néhány kicsit úgy marad, és tovább
piszkálja a kíváncsiságot.
Majd
két órán
keresztül ugyanaz a játéktér, az egyszerűen
berendezett műteremlakás. A két
korra jellemző dalrészletekkel (az utolsó dal
különösen jó választás, bár
korábban nem ismertem, még sokáig a fülemben
csengett) és néhány másodperces
elsötétüléssel váltakoznak az
idősíkok. Az öltözékek és a hajviselet
is
változik (látvány: Zeke Edit), a
színészek nem.
Nagyon
jó, hogy
ugyanaz a három színész szerepel a múltban
és a mostban is. Zseniális, ahogy
felváltva mutatják meg a szülők és gyerekek
személyiségét és
viselkedését. Már
csakis akkor érdemes megnézni az előadást, ha
valaki ilyen érdekes és szép
színészi megoldásokat, játékot
szeretne látni. Amikor olvastam, hogy Amerikában
Julia Roberts, Paul Rudd, Bradley Cooper, Angliában Colin Firth
is színpadra
lépett ebben a darabban, nagyon sajnáltam, hogy ott nem
láthattam. De
Budapesten Schruff Milán, Kovács
Patrícia
és Szabó Kimmel Tamás
nagyszerű élményt adtak nekem. Bár
egyikük az egyik kedvencem, még
elfogultan sem mondhatom, hogy valamelyikük kiemelkedett volna,
mert mindhárman
erős, szerethető, nagyszerű alakítást nyújtottak.
Az
előadás szépen
mutat rá az értékrendek
különbségére, a kapcsolatokon belüli
szerepekre (a
kezdésnél a Dühöngő
ifjúság jutott
eszembe, hasonlónak éreztem a három fiatalt,
és nemcsak Szabó Kimmel Tamás
személye miatt), a különböző
generációk sorsainak áthallásaira.
Barátság,
testvéri szeretet, szerelem, tehetség, alkotás,
előrejutás, felelősség egy
darabban, sok gondolatébresztő felvetéssel.
Én
szívesen
olvastam volna még a naplót, és
kíváncsian néztem volna még a
megidézett
eseményeket is, és a fiatalok életét is.
Rendező
munkatársa: Kis-Kádi Judit
Rendező: Novák Eszter
Producer: Orlai Tibor
Bemutató:
2018. október 1.
Megtekintett
előadás: 2018. szeptember 30.
Budapest,
2018. október 2.
Szalay Hajnalka
♣
♣
♣
