Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

CALIGULA HELYTARTÓJA

Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg

A Vidéki Színházak Fesztiválja keretében láthattuk idén a Pesti Magyar Színházban Székely János legismertebb és legtöbbet játszott drámáját, amelyet 1972-ben írt. Ősbemutatója 1978-ban, a Gyulai Várszínházban történt meg Harag György rendezésében. Emlékezetes előadása 1988-ban Szolnokon volt Taub János rendezésében, a szerző e két bemutatót még megérhette, 1992-ben, 63 évesen halt meg.

A Caligula helytartója azóta sikerdarab lett, a szónak jó értelmében. A drámai parabola tökéletes alkotása ez a Kr.u. 1. században, Szíriában játszódó bölcseleti mű, amely a hatalom természetrajzáról és lélektanáról szól, így aktualitása mindig és mindenkor egy létező valóságot rejt vagy rejthet magában.

Székely János drámáját végig uralja a római helytartó és a zsidók közti párbeszéd feszültsége, ezért teljesen elhanyagolható a díszlet és a jelmez. Legtöbbször kamaraszínházi környezetben játsszák a darabot, most egy nagyobb színpad állt rendelkezésre, és ezt is betöltötte a néhány szereplő és a ládákkal, zsákokkal, terepjáróval telerakott tér (díszlettervező: Szlávik István). Cselényi Nóra jelmezei pedig egy mai közel-keleti szokásrendet követ, ahol feketeruhás hithű zsidó közösség él együtt egy amerikai rendfenntartó megszálló hadsereggel.

A történet klasszikus egyszerűséggel bír. Petronius helytartó parancsot kap, eszerint Caligula császár aranyszobrát a zsidók templomában kell elhelyeznie. Végrehajtása megkerülhetetlen. A zsidók foggal-körömmel tiltakoznak ellene, hiszen vallásuk tiltja „idegen isten” elhelyezését saját szentélyükben, ők maguk nem ábrázolják istenüket, mert az szellemükben él, még a nevét sem mondhatják ki, nemhogy egy idegen „istent” befogadnának. Nos, a zsidók nem egyeznek bele, hogy a szobor a templomba kerüljön. Inkább meghalnak mindannyian. Nincs megoldás, hacsak valaki enged a lehetetlenből, vagy a muszájból. Petroniusé a muszáj, zsidóké a lehetetlen. (Gondoljunk bele, hogy Székely János a drámát a Ceaucescu diktatúrája idején írta, az erdélyi magyarok sorsát hozva párhuzamba a kész helyzet elé állított zsidókéval. Mindezt úgy, hogy kereste a megoldást román–magyar vonatkozásban.)

A dráma legszellemesebb dialógusa Petronius és Barakiás vitája arról, mi a muszáj és mi a lehetetlen. A vita később Istenről, pontosabban az istenfelfogás merő különbözőségéről szól a két fél között, amely végül a két ellenséges fél közeledéséhez, egymás megbecsüléséhez vezet. Ez a dráma legfelemelőbb jelenete! Petronius nem akar erőszakot, minden porcikája tiltakozik ellene, ám kénytelen két legjobb emberét kivégeztetni (Lucius, Probius), mert árulónak véli egyiküket, de nem tudja, melyik az. Megkönnyebbül, amikor azt hiszi, már nem kell felállítani a szobrot a templomban, aztán mégis ellenkező parancs érkezik, és aztán Caligula meggyilkolásának híre. A történtek mélyreható változást okoznak benne, összezavarodik, frusztráltságában úgy gondolja, önmaga csinált saját magából diktátort.

Sztarenki Pál rendező az abszurd helyzetet húzza alá rendezésében. Petroniusa a dráma végén kibontja a szobrot tartalmazó ládát, amiből nem egy Caligula szobor, hanem egy arany ló szobra kerül elő (talán Incitatus, a konzullá tett ló szobra), hogy még nagyobb legyen az abszurditás. Petronius beül a háttérben lévő diktátor szobrok közé, végül is ő egy botcsinálta diktátor.

Kulcsfontosságú szerep kettő van a drámában, rajtuk áll vagy bukik minden. A Petroniust játszó Farkas Ignác erőteljes egyéniségével uralja a szerepet, hiteles alakítást nyújt. Balogh Tamás alakítja a zsidó rabbit, Barakiást, higgadt, logikus előadása kifejezetten jó ehhez a szerephez, csak időnként elhaló, alsó hangfekvésben beszélő hangja a hátsó sorokban már nem hallatszik, legalább is a szavak vége elnyelődik. Hertelendy Attila és Szakály Aurél játsszák a két „besúgógyanús” segédtisztet (Lucius, Probius), az ő szerepük is meghatározó jelentőségű, bár egyenes sínen futnak a végzetük felé. Fiatal színészeknek jó alkalom a kiugrásra, ugródeszka a főszerep felé. Szerepeltek még Kiss Ernő (Decius), Bellus Attila (I. Agrippa), Andics Tibor (Júdás).

Dramaturg: Madák Zsuzsanna, Sztarenki Pál, világítás: Gibárti Tibor, rendezőasszisztens: Kiss Szilvia.

Bemutató: Zalaegerszeg, 2018. január 12.

Megtekintett előadás: 2018. szeptember 6.

Budapest, 2018. szeptember 8.


Földesdy Gabriella

  

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©