A Vidéki
Színházak Fesztiválja
keretében láthattuk idén a Pesti Magyar
Színházban Székely János
legismertebb és legtöbbet játszott
drámáját, amelyet
1972-ben írt. Ősbemutatója 1978-ban, a Gyulai
Várszínházban történt meg Harag
György rendezésében. Emlékezetes
előadása 1988-ban Szolnokon volt Taub János
rendezésében, a szerző e két bemutatót
még megérhette, 1992-ben, 63 évesen halt
meg.
A Caligula
helytartója azóta sikerdarab lett, a szónak
jó értelmében.
A drámai parabola tökéletes alkotása ez a
Kr.u. 1. században, Szíriában
játszódó bölcseleti mű, amely a hatalom
természetrajzáról és
lélektanáról szól,
így aktualitása mindig és mindenkor egy
létező valóságot rejt vagy rejthet
magában.
Székely
János drámáját végig uralja
a római helytartó és a zsidók közti
párbeszéd feszültsége, ezért teljesen
elhanyagolható a díszlet és a jelmez.
Legtöbbször kamaraszínházi környezetben
játsszák a darabot, most egy nagyobb színpad
állt rendelkezésre, és ezt is
betöltötte a néhány szereplő és a
ládákkal, zsákokkal, terepjáróval
telerakott
tér (díszlettervező: Szlávik
István).
Cselényi Nóra jelmezei pedig egy mai
közel-keleti szokásrendet követ, ahol
feketeruhás hithű zsidó közösség
él
együtt egy amerikai rendfenntartó megszálló
hadsereggel.
A
történet klasszikus egyszerűséggel
bír. Petronius helytartó parancsot kap, eszerint Caligula
császár aranyszobrát
a zsidók templomában kell elhelyeznie.
Végrehajtása megkerülhetetlen. A zsidók
foggal-körömmel tiltakoznak ellene, hiszen vallásuk
tiltja „idegen isten”
elhelyezését saját szentélyükben, ők
maguk nem ábrázolják istenüket, mert az
szellemükben él, még a nevét sem
mondhatják ki, nemhogy egy idegen „istent”
befogadnának.
Nos, a zsidók nem egyeznek bele, hogy a szobor a templomba
kerüljön. Inkább
meghalnak mindannyian. Nincs megoldás, hacsak valaki enged a
lehetetlenből,
vagy a muszájból. Petroniusé a muszáj,
zsidóké a lehetetlen. (Gondoljunk bele,
hogy Székely János a drámát a Ceaucescu
diktatúrája idején írta, az erdélyi
magyarok sorsát hozva párhuzamba a kész helyzet
elé állított zsidókéval.
Mindezt úgy, hogy kereste a megoldást
román–magyar vonatkozásban.)
A dráma
legszellemesebb dialógusa
Petronius és Barakiás vitája arról, mi a muszáj
és mi a lehetetlen. A vita
később Istenről, pontosabban az istenfelfogás merő
különbözőségéről szól a két
fél között, amely végül a két
ellenséges fél közeledéséhez,
egymás
megbecsüléséhez vezet. Ez a dráma
legfelemelőbb jelenete! Petronius nem akar
erőszakot, minden porcikája tiltakozik ellene, ám
kénytelen két legjobb emberét
kivégeztetni (Lucius, Probius), mert árulónak
véli egyiküket, de nem tudja,
melyik az. Megkönnyebbül, amikor azt hiszi, már nem
kell felállítani a szobrot
a templomban, aztán mégis ellenkező parancs
érkezik, és aztán Caligula
meggyilkolásának híre. A történtek
mélyreható változást okoznak benne,
összezavarodik, frusztráltságában úgy
gondolja, önmaga csinált saját magából
diktátort.
Sztarenki
Pál
rendező az abszurd helyzetet húzza alá
rendezésében. Petroniusa a dráma
végén
kibontja a szobrot tartalmazó ládát, amiből nem
egy Caligula szobor, hanem egy
arany ló szobra kerül elő (talán Incitatus, a
konzullá tett ló szobra), hogy
még nagyobb legyen az abszurditás. Petronius beül a
háttérben lévő diktátor
szobrok közé, végül is ő egy botcsinálta
diktátor.
Kulcsfontosságú
szerep kettő van a
drámában, rajtuk áll vagy bukik minden. A
Petroniust játszó Farkas Ignác
erőteljes egyéniségével uralja a szerepet, hiteles
alakítást
nyújt. Balogh Tamás
alakítja a zsidó rabbit, Barakiást, higgadt,
logikus előadása
kifejezetten jó ehhez a szerephez, csak időnként
elhaló, alsó hangfekvésben
beszélő hangja a hátsó sorokban már nem
hallatszik, legalább is a szavak vége
elnyelődik. Hertelendy Attila és
Szakály Aurél játsszák a két
„besúgógyanús” segédtisztet
(Lucius, Probius), az ő szerepük is meghatározó
jelentőségű, bár egyenes sínen futnak a
végzetük felé. Fiatal színészeknek
jó
alkalom a kiugrásra, ugródeszka a főszerep felé.
Szerepeltek még Kiss Ernő (Decius), Bellus
Attila (I. Agrippa), Andics
Tibor (Júdás).
Dramaturg: Madák Zsuzsanna, Sztarenki Pál,
világítás: Gibárti Tibor,
rendezőasszisztens: Kiss Szilvia.
Bemutató:
Zalaegerszeg, 2018. január 12.
Megtekintett
előadás: 2018. szeptember 6.
Budapest,
2018. szeptember 8.
Földesdy
Gabriella