Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

WOYZECK

Nemzeti Színház – Kaszás Attila Terem

Georg Büchner a maga megélt 23 évével valami olyasmit talált ki az 1830-as években – közel 200 éve –, ami manapság természetes alapját képezi a színházi előadások létrejöttének: jeleneteket vázolt fel egy korabeli gyilkosság főhőséről. Négy vázlat is készült, ám a végleges mű sosem született meg, szerzője idő előtt meghalt. Viszont ezek a vázlatok adják az alapját az utóbbi száz évben színpadra rendezett Woyzeck bemutatóknak, mindegyikük más oldalról ragadja meg a történetet. Miért jut el a középszerű, kötelességtudó, újszülött gyermekét és feleségét szerető Woyzeck felesége meggyilkolásáig? A válasz nem lehet a féltékenység, a főhős túl jó ember ahhoz, hogy feleségét hűtlenégért ölje meg. Egyre inkább az a kérdés, hogy milyen világ veszi körül Woyzecket, és ez a zaklatott környezet mennyiben felelős gyilkossá válásához.

Az előadás műfaja: paneldráma egy igaz történet alapján. A szövegkönyvet Kiss Csaba fordítása alapján Vecsei H. Miklós írta, rendezte: ifj. Vidnyánszky Attila. Az egyébként is kisméretű Kaszás Attila Terem most erősen leszűkített, majdnem csőszerű formációban jelenik meg. A színpadon egy panellakás jelenik meg válaszfalak nélkül, időnként hátrafelé megnyílik egy ajtó, ott zajlanak a tömegjelenetek, vagyis az orgiák, bulik, álarcosbálok, alkalmi táncmulatságok, azok az őrületek, amelyekben a címszereplő sosem vesz részt, ám megőrül tőlük. Idegesíti a zaj, és tudja, felesége – Marie – állandó részese ezeknek az orgiáknak, miközben Woyzeck vigyáz a gyerekre, Krisztiánra. A szereplők száma kibővült, az egész „panelház” szereplője lett a darabnak, a szomszédok, haverok, kocsmavendégek töltik meg a főhős lakását, aki üres pillanataiban valamelyik tv-csatorna sorozatát nézi Marie-val együtt. A műsor néhány pillanatra megelevenedik előttünk, legtöbbször egy krimi lövöldözési jeleneteit látjuk.

Az előadás 1 óra 55 perc tömény őrület, ahol a Sztalker csoport tagjai vonaglanak, bújnak elő a süllyesztőből, a papírfal mögül, a nézőtéri oldalfalakba vájt ablakokból, és tűnnek el ugyanott. Újdonságként a kétméteres hűtőszekrény is ki- és bejáratként szolgál néhány zavaros jelenetnél. Az előadásnak látványtervezője van (Vecsei Kinga Réta), mert díszletnek nem nevezhető a papírfalból tákolt panelszoba, a fémdobozos italok és egyéb kellékek használata (vajas kenyér a plafonon). De jelmeztervező sincs, mert mindenki valami punkos rongyot hord, vagy fürdőnadrágot, a testeket krémekkel kenik be, hogy le lehessen borotválni őket. Egyszóval mindez látvány, amihez hozzájárul az izzadt testek által kibocsátott hő, az adrenalin-szint növekedése színészben, közönségben. Az az érzésünk, hogy a Woyzeck története ezúttal egy 21. századi variánst mutat, amelyben az átlagembernek, akinek nincs valami külön őrülete, devianciája, csak közönséges polgár akar lenni, már lehetetlen élni, főként hagyományos módon lehetetlen. A kérdés immár nem az, hogy mi az élet értelme, hanem az, hogy „miért van az ember?” Erre a kérdésre önmagából kifordult válaszokat kapunk, az egyik válasz szerint a katona azért van, mert az Úr beleültette annak szükségét, hogy agyoncsapassa magát.

Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila a huszonévesek korosztályának létező dilemmáit vitte színre, ehhez találta meg Büchner zseniális alapművét. Arra a kérdésre, hogy felmenthető-e a főhős, aki megölte feleségét, itt sem kapunk választ, mert a darab csak addig jut el, hogy a mai világ megadja a végletes lehetőségét a gyilkossá válásnak. Nem kell hozzá valami féle kirívó dolog, elég a napi hajsza, az állandó zaklatás, a gyenge idegzet, és a legszelídebb ember is gyilkos lehet.

A Sztalker csoport játékáról lehetne több oldalas elemző kritikát írni, mivel minden szereplőnek van saját egyéni figurája, de ez beépül az összjátékba, szerves egységet hoz létre. Nagy Márk (e.h.) Woyzeck szerepében egy szelíd, gátlásos, állandó belső problémákkal küzdő figurát formál meg, valóban ő a szürke eminenciás a bulizó társai között. Párját Barta Ágnes játssza, a mai lányok unott közönyével fogad mindent, ami körülötte zajlik, legjellemzőbb játékeleme a rágógumi sűrű pukkasztása. A flúgos doktor szerepét Szabó Sebestyén László alakítja, neki van a legtöbb szövege, és meglepően érthetően mondja el, jól artikulálva a nem könnyű szöveg fordulatait. A Kapitányt Kovács Tamás (e.h.) hozza, fiatal, kigyúrt testű, atléta termetű, állandóan mosolygó fazon, egyszerre megjegyzi az ember a fizimiskáját és nevét is: ebből a fiúból lesz még valami! Fehér Tibor az Ezreddobos – Marie elcsábítója – mintha kicsit haloványabb lett volna a tőle megszokott magas színvonaltól. A Professzort Böröndi Bence (m.v.) hozta harsány alakot formálva a figurából, Andrest, a szomszédot Herczegh Péter (e.h.) játssza, az ő szerepe, hogy senki nem méltányolja azt, amit mond, vagy csinál. További szereplők: Benedek Dániel (e.h.), Mészáros Martin (e.h.), Szabó Nikolett (e.h.), Bordás Roland, Berettyán Sándor, Szép Domán (e.h.).

Zene: Mátyássy Szabolcs, rendezőasszisztens: Trimmel Ákos.

Kellő alázattal, türelemmel nézte végig a közönség mindazt, amit lehet kísérletező színháznak, esetleg avantgárdnak tekinteni, de az is lehet, hogy mostanság már csak így lehet, vagy csak így kell játszani, félretéve szerzőt, szöveget, hagyományt, eközben minden régi és új színdarabnak saját aurát, egyedi közeget teremtve hozni létre valamit, ami rólunk, nekünk szól, figyelmeztet vagy indokol valamit, esetleg elkápráztat. A mostani előadás elkápráztatni nem tudott, de odaszögezett bennünket a székhez két órára.

Bemutató előadás: 2018. április 11.

Megtekintett előadás: 2018. június 4.

Budapest, 2018. június 7.

Megjelent a Kláris 18/6. számában.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©