Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A BÁDOGDOB

Berliner Ensemble, Berlin – Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad

Egy regényadaptációról van szó. Günther Grass azonos című regénye [Die Blechtrommel] 1959-ben jelent meg, de még 1958-ban, megjelenése előtt a kézirat a Gruppe 47 nevű irodalmi csoport díját nyerte el, majd 1962-ben Franciaországban a legjobb külföldön megjelent könyv díját. 1979-ben Volker Schlöndorf filmet készített a regényből, ami Oscar-, illetve Cannes-ban Arany Pálma díjat nyert, Günther Grass 1999-ben pedig irodalmi Nobel-díjat vehetett át.

Aztán jött a nagy BUMM! A 2000-es évek közepén, amikor már minden elismerést megkapott, Grass váratlanul bevallotta, hogy a náci Waffen SS elit alakulatánál szolgált 17évesen. Nem is harcolt, csak a bőrét mentette, majd amerikai fogságba esett. Akit behívtak, annak menni kellett, nincs is ezzel semmi baj, csak ő volt a német nemzet lelkiismerete évtizedekig, miért nem mondta eddig, hogy mit csinált a háború utolsó hónapjaiban, és hogyan úszta meg.

Múltjának felfedését széles körű vita követte. Az író személye és a háború utáni Németországban betöltött szerepe közismerten erkölcsi tekintélynek számított egészen a bevallásig. A német közélet értetlenül állt azelőtt a jelenség előtt, hogy Grass, aki műveiben és beszédeiben a múlttal való szembenézést hangsúlyozta, hatvanegy évet várt ennek a vallomásnak a közzétételével.  Egyesek bírálóan, mások elismerően kommentálták a „beismerést”. Sokan díjainak visszavonását szorgalmazták, aztán mégsem kellett visszaadnia egyiket sem. Grass tíz évvel élte túl hírnevének kétes megítélését.

A bádogdob nem egyszerűen a szégyenletes náci ideológia megbélyegzése, még csak nem is az attól való menekülés egyik útjának vázolása, hanem irodalmi korszakos regény. Szexuálisan obszcén utalásokat tartalmaz, ami még manapság is merésznek számít, és sérti a keresztény vallásos érzületet istenkáromló kiszólásaival. Gyermekpornográfiával is vádolták, ám a mű mindent kibír. Már sokszor írták át színpadra a regényt, 2016 decemberében a Katona Kamra mutatta be Hegymegi Máté rendezésében. A sokszereplős adaptációban maga a bádogdob meg sem jelenik, legfeljebb virtuálisan. A főhőst, Oskart ott két színész játssza, a fiatalt Dér Zsolt, a visszaemlékezőt Elek Ferenc alakítja, és a többi szereplő is effektív megjelenik a darabban. A MITEM 2018-as műsorán a Berliner Ensemble előadását láthatjuk Oliver Reese rendezésében, amely a főhős monológja. Minden szereplőt Nico Holonics játszik el egy személyben, tízéves gyereknek öltözve, gyerekes arckifejezéssel és mozdulatokkal.

A díszlet egy nagyra méretezett székből áll, amin sok mindent lehet csinálni, pl. imitálni egy szexuális aktust. Van még egy pincelejárat, kezdetben egy bádogdob, később előkerül egy tucatnyi, a háttérben pedig kb. száz dobot raktak egymásra, ami az előadás közepén megjelenik a háttérben (díszlettervező: Daniel Wollenzin).  A dob a lázadás szimbóluma, a főhős dühében néhány dobnak a felületét lábával bezúzza. Oskar jelmeze szürkéskék térdnadrág rövid kabáttal, térdzokni, fűzős cipő, amit Laura Krack tervezett.

Oskar Matzerath (Nico Holonics) maga meséli el a vele történt eseményeket a maga időtlenségében, nem tudni, most hol van, hány éves és mi lett a sorsa, csak a történetet mondja, amelyben ő gyerekként leesik a lépcsőn, és megmarad testileg gyereknek. Gondolkodása azonban tovább fejlődik, és a körülötte lévő világ szörnyűségeit nagyon is jól látja, hiszen ez elől menekül a gyermeki létbe. De nekünk mindezt egy kiskamasz kötekedő, sokszor idétlen stílusában meséli el. A náci ideológia „két apján” keresztül [nem tudni, anyja melyik szeretője az igazi apja Oskarnak] világlik ki, és a hangsúly Oskar szexuális felnőtté válásában kulminál. A testileg fejletlen, gyerekkinézetű fiú valójában a szexualitásban akar túlnőni önmagán, és az általa megismert nőt, Mariát a magáénak tudni. Oskar Maria születendő gyermekét is a magáénak tudja, hiába látja azt, hogy választottja (Maria) apjával (édes, vagy nevelőapa, nem tudni) is tart fenn kapcsolatot, kicsit sem titkolva a dolgot. Az aktusok között nagy különbségek vannak, mindezt megtudhatjuk az előadott részletekből. Lényeges, hogy az 1941-ben megszületett fiúgyerek (Kurt) hároméves korában szintén kap egy bádogdobot, ahogy azt Oskar is megkapta annak idején. A történet nem fejeződik be, hacsak nem tekintjük befejezésnek a pártjelvény lenyelését, ami nem biztos, hogy túlélhető … Hát így lázad Oskar a náci diktatúra, az önkény és a háború ellen.

Nico Holonics egyszemélyes alakítása 1 óra 50 perces önálló produkció, amelynek cirkuszi mutatványos elemei is vannak, mindenképp óriási fizikai és koncentrációs képességet igényel a színésztől. Nico Holonics minden testrészével játszik, időnként az az érzésünk, hogy mindjárt összeesik, elájul. De nem, felkel és csinálja tovább, néha iszik egy-két korty vizet, és megtörli izzadó homlokát. Pezsgőport kínál az első sorban ülő nézőknek, miközben szerepe szerint ő nyalogatja a port. Alkatilag tökéletesen megfelel a főhős visszamaradt fejlődésének, és arca, mimikája, mozdulatai is ezt a fejlődésében megrekedt fiút hozza elénk. A közönség percekig tartó vastapssal köszönte meg Nico Holonics színészi teljesítményét az előadás végén.

Dramaturg: Sibylle Baschung, fénytervező: Steffen Heinke. Igazi élményben volt részünk.

A Berliner Ensemble [Berlin] előadása a MITEM-en: 2018. április 16.

Budapest, 2018. április 18. 

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©