Egy
regényadaptációról van szó. Günther Grass azonos
című regénye [Die Blechtrommel] 1959-ben jelent meg, de
még 1958-ban, megjelenése előtt a kézirat a Gruppe
47 nevű irodalmi csoport
díját nyerte el, majd 1962-ben Franciaországban a
legjobb külföldön megjelent
könyv díját. 1979-ben Volker Schlöndorf filmet
készített a regényből, ami
Oscar-, illetve Cannes-ban Arany Pálma díjat nyert,
Günther Grass 1999-ben
pedig irodalmi Nobel-díjat vehetett át.
Aztán
jött a nagy BUMM! A 2000-es
évek közepén, amikor már minden
elismerést megkapott, Grass váratlanul
bevallotta, hogy a náci Waffen SS elit
alakulatánál szolgált 17évesen. Nem is
harcolt, csak a bőrét mentette, majd amerikai fogságba
esett. Akit behívtak,
annak menni kellett, nincs is ezzel semmi baj, csak ő volt a
német nemzet
lelkiismerete évtizedekig, miért nem mondta eddig, hogy
mit csinált a háború
utolsó hónapjaiban, és hogyan úszta meg.
Múltjának
felfedését széles körű
vita követte. Az író személye és a
háború utáni Németországban
betöltött
szerepe közismerten erkölcsi tekintélynek
számított egészen a bevallásig. A
német közélet értetlenül állt
azelőtt a jelenség előtt, hogy Grass, aki
műveiben és beszédeiben a múlttal való
szembenézést hangsúlyozta, hatvanegy
évet várt ennek a vallomásnak a
közzétételével. Egyesek
bírálóan, mások elismerően
kommentálták a „beismerést”. Sokan
díjainak visszavonását szorgalmazták,
aztán
mégsem kellett visszaadnia egyiket sem. Grass tíz
évvel élte túl hírnevének
kétes megítélését.
A
bádogdob
nem egyszerűen a szégyenletes náci ideológia
megbélyegzése, még csak nem is az
attól való menekülés egyik
útjának vázolása, hanem irodalmi korszakos
regény.
Szexuálisan obszcén utalásokat tartalmaz, ami
még manapság is merésznek számít,
és sérti a keresztény vallásos
érzületet istenkáromló
kiszólásaival.
Gyermekpornográfiával is vádolták,
ám a mű mindent kibír. Már sokszor
írták át
színpadra a regényt, 2016 decemberében a Katona
Kamra mutatta be Hegymegi Máté
rendezésében. A sokszereplős adaptációban
maga a bádogdob meg sem jelenik,
legfeljebb virtuálisan. A főhőst, Oskart ott két
színész játssza, a fiatalt Dér
Zsolt, a visszaemlékezőt Elek Ferenc alakítja, és
a többi szereplő is effektív
megjelenik a darabban. A MITEM 2018-as műsorán a Berliner
Ensemble előadását
láthatjuk Oliver Reese
rendezésében, amely a főhős monológja. Minden
szereplőt Nico Holonics
játszik
el egy személyben, tízéves gyereknek
öltözve, gyerekes
arckifejezéssel és mozdulatokkal.
A
díszlet egy nagyra méretezett
székből áll, amin sok mindent lehet csinálni, pl.
imitálni egy szexuális aktust.
Van még egy pincelejárat, kezdetben egy bádogdob,
később előkerül egy tucatnyi,
a háttérben pedig kb. száz dobot raktak
egymásra, ami az előadás közepén
megjelenik a háttérben (díszlettervező: Daniel Wollenzin).
A dob a lázadás szimbóluma, a főhős
dühében
néhány dobnak a felületét
lábával bezúzza. Oskar jelmeze
szürkéskék térdnadrág
rövid kabáttal, térdzokni, fűzős cipő, amit Laura Krack tervezett.
Oskar Matzerath
(Nico Holonics) maga
meséli el a vele történt eseményeket a maga
időtlenségében, nem tudni, most hol
van, hány éves és mi lett a sorsa, csak a
történetet mondja, amelyben ő
gyerekként leesik a lépcsőn, és megmarad testileg
gyereknek. Gondolkodása
azonban tovább fejlődik, és a körülötte
lévő világ szörnyűségeit nagyon is jól
látja, hiszen ez elől menekül a gyermeki létbe. De
nekünk mindezt egy kiskamasz
kötekedő, sokszor idétlen stílusában
meséli el. A náci ideológia „két
apján”
keresztül [nem tudni, anyja melyik szeretője az igazi apja
Oskarnak] világlik
ki, és a hangsúly Oskar szexuális felnőtté
válásában kulminál. A testileg
fejletlen, gyerekkinézetű fiú valójában a
szexualitásban akar túlnőni önmagán,
és az általa megismert nőt, Mariát a
magáénak tudni. Oskar Maria születendő
gyermekét is a magáénak tudja, hiába
látja azt, hogy választottja (Maria)
apjával (édes, vagy nevelőapa, nem tudni) is tart fenn
kapcsolatot, kicsit sem
titkolva a dolgot. Az aktusok között nagy
különbségek vannak, mindezt
megtudhatjuk az előadott részletekből. Lényeges, hogy az
1941-ben megszületett
fiúgyerek (Kurt) hároméves korában
szintén kap egy bádogdobot, ahogy azt Oskar
is megkapta annak idején. A történet nem fejeződik
be, hacsak nem tekintjük
befejezésnek a pártjelvény
lenyelését, ami nem biztos, hogy túlélhető
… Hát így
lázad Oskar a náci diktatúra, az
önkény és a háború ellen.
Nico Holonics
egyszemélyes alakítása
1 óra 50 perces önálló produkció,
amelynek cirkuszi mutatványos elemei is
vannak, mindenképp óriási fizikai és
koncentrációs képességet igényel a
színésztől. Nico Holonics minden
testrészével játszik, időnként az az
érzésünk,
hogy mindjárt összeesik, elájul. De nem, felkel
és csinálja tovább, néha iszik
egy-két korty vizet, és megtörli izzadó
homlokát. Pezsgőport kínál az első
sorban ülő nézőknek, miközben szerepe szerint ő
nyalogatja a port. Alkatilag
tökéletesen megfelel a főhős visszamaradt
fejlődésének, és arca, mimikája,
mozdulatai is ezt a fejlődésében megrekedt fiút
hozza elénk. A közönség
percekig tartó vastapssal köszönte meg Nico Holonics
színészi teljesítményét az
előadás végén.
Dramaturg: Sibylle Baschung,
fénytervező: Steffen Heinke.
Igazi élményben volt részünk.
A Berliner Ensemble
[Berlin]
előadása a MITEM-en: 2018. április 16.
Budapest,
2018. április 18.
Földesdy Gabriella