Müller Péter – Seress
Rezső Szomorú vasárnapja nem musical,
hanem inkább zenés darab (zenei vezető:
Kocsák Tibor). Seress Rezső életéről,
sorsáról, művészetéről, Seress
Rezső dalaival.
Müller Péter a dalszerző
életét úgy mutatja be, hogy egy
túlvilági
játékot ír. Seress Rezső (Rudolf
Péter)
játssza vissza életét. A darab elején egy
személyben, a közönséget többször is
megszólítva. Kicsit úgy tűnik, mintha a
másik férfi szereplő (Nagy Sándor)
csak kellékes lenne a
színpadon. De azután helyrebillen a kép, és
élete bemutatásához társakat talál
a főpincér barátjában, akihez halálon is
túli barátság köti, és élete
többi
szereplőjének eljátszására is
vállalkozik, illetve feleségében (Nagy-Kálóczy
Eszter), akihez halálon is
túli szerelem köti. Egy olyan szerelem, amelyben földi
létében kételkedett, de
a túlvilági játékban tisztábban
látja ezt is. Játszanak és dalolnak,
táncolnak
(koreográfus: Hajdú Anita), és mi
sodródunk
a történettel, amely nemcsak Seress Rezső saját
sorsát, hanem korának
történelmét is bemutatja. A nevetések
mögött már érezzük a könnyeket is, de
nincs idő meghatódni, hiszen két órában
kell bemutatni egy életpályát, egy korszakot,
egy életművet. Ráadásul Seress Rezső úgy
enged bepillantást földi életében,
hogy játszik, mint egy bohóc, kifelé nevet, de
belül szorong, kétségek gyötrik,
fájnak az elutasítások, a képletes
és valós pofonok, de a közönség ezt nem
láthatja, mosolyogni kell és szórakoztatni.
Kimondott – Seress Rezső
feleségéhez fűződő kapcsolatáról;
Felesége a férje halála utáni
érzéseiről,
saját haláláról –, és
kimondatlan – a színpadon előre helyezett, levett
jelmezek – cipők, amelyek a rakparti elhagyott,
gazdátlanná vált cipőket idézik
– gyönyörű képeket mutatnak meg.
Ötletes, szép
színpadkép. Végig ugyanaz a díszlet
(díszlettervező: Horgas Péter), az elemek
más funkciót töltenek be a jelenettől
függően, de a zongora állandó. A helyszínek
bemutatásában a kör alakú
háttérre
vetített képek (videó-animáció: Molnár
Balázs, Vincze Nóra) segítenek,
megidéznek egy templomot, vagy a legendás Kispipát.
A háttér lehetőséget nyújt
arra is, hogy életén körbe érve, Seress Rezső
kilépjen az ablakon, kilépjen
életéből. A jelmezek (jelmeztervező: Bujdosó
Nóra) is funkciót töltenek be,
találóak, szépek. A pirosan fénylő ruha,
vagy a sejtelmes hangulatot adó világító
kesztyű, a hol vért, hol emberi
kötelékeket jelképező piros szalagok csak
néhány, a történet mesélés
kellékei
közül.
A
világhírűvé vált dal
(világszerte ismertséget adott Seress Rezsőnek, csak
saját hazájában tiltották
be dalait) történetét is megismerhetjük, hogyan
lett a szövegíró PR-fogása
révén az öngyilkosok himnusza. Seress Rezső
saját szövegével is elhangzik a darabban,
amely inkább a világ fájdalmát sugallja.
A vége felé
eljön az a
pillanat, amikor már mégis kicsordulnak a könnyek. A
baráttól való búcsú,
amikor elillan az utolsó lehetőség is a
kitörésre (a külföldön összegyűlt
jogdíj megszerzése). A feleség átveszi a
történet mesélését, és egy
gyönyörű
dal közben Seress Rezső lassan felsétál a
lépcsőfokokon, amelyek egy zongora
billentyűi, hogy a végzetesen nyitott ablak előtt még
megálljon és végighallgassa
felesége szenvedélyes szavait, majd végül
eltűnjön a színről. Már nem ad
lehetőséget a mosolyra, itt már csak meghatódni
lehet.
Müller Péter
(az
előadásban elhangzó dalokat is ő válogatta)
korábbi könyveiben is már a
szenvedélyes érzelmeket kiemelve mutatta be más
művészek életét, a Halhatatlan
szerelemben Tolnay Klári
színésznő, a Részeg józanokban
Soós
Imre színész sorsáról olvashatunk.
Bár láttam képeket Seress Rezsőről, ha a Szomorú vasárnap
szövegkönyvét olvasnám
a színházon kívül, már Rudolf
Péter képét vizualizálnám, mert nem
csak
játszotta őt, hanem azzá is vált az
előadásban. Mint ahogy a feleségét
Nagy-Kálóczy Eszterként képzelném
el, és a főpincérnek Nagy Sándort (bár ő
több
szerepet is bemutatott, ez volt a meghatározó), akik
ebben a rendkívüli
darabban idézték meg a művész életét.
Arra
számítottam, hogy
a címadó, meghatározó dal, a Szomorú
vasárnap lesz megismételve mint az utolsó az
előadáson, de valahol értem,
hogy inkább a szeretet az üzenet, amelyet hazavigyünk
magunkkal, ezért az szól,
hogy:
„Álmodjunk
mindig
szépeket,
Hisz úgysem tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, mi boldoggá!
Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet
A nagyvilágon nincs.”
Három
zseniális
színész, keserédes dalok, egy megható,
elgondolkodtató emberi-művészi sors,
érzelmek sodrása, mind egy darabban. Szívből
ajánlom mindenkinek, és nem csak
szomorú vasárnapokon.
A rendező
munkatársa: Kutschera Éva, Nagy Attila,
Rendező: Horgas Ádám.
Bemutató: 2018.
március 29.
Megtekintett
előadás: 2018. március 30.
Budapest, 2018.
április 1.
Szalay Hajnalka
