Méltóságteljes,
fehér hattyú
úszik a vízen… szinte látjuk magunk előtt. Molnár
Ferenc komédiájának
nyilvánvalóan köze kell, hogy legyen egy ilyen
fenséges
hattyúhoz, ismerve a szerző darabjait.
A
függöny feltárultával ez
azonban kevéssé jut eszünkbe.
Lepusztult
falak,
alig-bútor, az is kissé összevissza: egy furcsa
színű, talán kékes kanapé, egy
sötétbarna falépcső, ami nem támaszkodik
semmihez, esetleg néha a falhoz, a
földre leterített két állatbőr… meg a
földön heverő nagy kristálycsillár,
féloldalra dőlve. (Díszlet, jelmez: Izsák
Lili.) Egy fiatal férfi (Ági Miklós
tanár – Nagy Zsolt)
sétálgatva felolvas egy könyvből
Napóleonról (részlet Fekete
Sándor: Így élt Napóleon
c. könyvéből)
öltönyben, kék ingben, saját anyagból
készült masnira kötött nyakkendővel,
fodor nélkül… az állatbőrökön
félig ülő két „fiúcskának”
(Arzén – Jéger Zsombor,
György – Novkov Máté, Beatrix
hercegné – Csákányi Eszter
– fiai), akik hideg
színekből készült, rövidnadrágos
öltönyben vannak. Disszonáns tehát az első
perctől fogva.
És ez
nem is sokat változik.
Olykor még ironikusabb is, egyes jelenetek, főként
Jácint atyáé azonban
őszinték. Jól kiszámítva.
A három
felvonás Molnár
Ferenc is, meg kicsit nem is…
A
történet, mint mindig,
látszólag igen egyszerű: a
„huszonéves” – de az sem sokáig –
szép és okos,
visszafogott Alexandrát (Beatrix hercegné lánya
– Tenki Réka) a hatalomba való
visszakerüléshez hozzá kellene adni
Albert herceghez, a trónörököshöz, aki
éppen náluk vendégeskedik, alighanem
nősülési célból (Ficza
István). Ámde
mivel Albert feltűnően nem érdeklődik a lány
iránt, fel kell kelteni figyelmét
egy másik férfit használva eszközül, ez
pedig a tanár. Csak így, „tanár”.
Pedig
van neve is, Ági Miklós. Albert valóban mintha
féltékeny lenne, így minden a
legnagyobb rendben lenne az estélyen, ha – de mindig van
egy ha, olykor több is.
Tehát, ha a tanár nem lenne szerelmes Alexandrába,
és ha a lány nem fogna tüzet
– tényleg, igazán? – a csillagos
éjjelen a tanár iránt, és ha Jácint
atya (Beatrix
bátyja – Mácsai Pál)
azonnal nem tartana
attól, hogy a szerelmes fiatalember – aki mellesleg 38
éves! – nem lesz
engedelmes eszköz a játszmában…
A két
fiatal között (nem is
annyira fiatalok már, mint tudjuk) izzik a levegő, de csak egy
csókig jutnak
el. Igen, de milyen csókig? Hiszen ez annyiféle lehet!
– és főként annyiféleképpen
lehet megmagyarázni!
Meg is
magyarázzák,
olyannyira, hogy a botrány ellenére nem lesz
akadálya Albert és Alexandra
egybekelésének. Hiszen nem is volt semmiféle
botrány, sőt! A szerelem Alexandra
részéről pedig majd megjön a házasság
után! – ha megjön. A tanár így is,
úgy is
elmegy, Alexandra is megérti valamelyest, mennyire
megalázó is lehet egy
leereszkedő csók.
„Mesterkomédia”
– nos igen, komikus,
hogy a szegény tanárt aztán „mindenki”
meg akarja csókolni – a lány után
Jácint
– igaz, nem látja senki, a többiek
látványosan háttal állnak már a
tanárnak –,
aztán jóval később még Albert is
megcsókolja ezt a szegény, mélyen érző,
nagyon
magyar, néhány pillanatra fellázadt Ági
Miklóst. A kissé nőies Albert feltűnően
érdeklődik a tanár iránt, de kiderül,
általában a tanárok iránt, a
pedagógia
iránt, mint ahogy Jácint atya is. A tanár
új nevelési elmélete az elméleti
tudás egyesítése a sporttal, itt speciel a
vívás vívóteremmel áll a
középpontban,
stadionokról nem hallunk. A nevelésről minden esetre
többször is eszmét
cserélnek. Meg a hirtelen meggazdagodás
árnyoldalairól, börtönről – de csak
náluk. Ez is a kiszólások egyike, a
közönség persze azonnal veszi.
Mennyire
hattyú ez az Alexandra? – mazsorettként viselkedik
a
legtöbbször, de nem egészen közömbös
Miklós
iránt – nem tudni, igazából mennyire
és miért –, de Albert iránt sem… A
(hideg)
színes nadrágkosztümben, sőt még a
vöröses estélyiben is nehéz elképzelni
azonban
méltóságteljes hattyúként. Albert
okos, tapasztalt anyja (Mária Dominika
hercegnő – Für Anikó)
végül pontosan
megmagyarázza neki: csak a vízen lehet
méltóságteljes, a partra érve már
nem.
Maradjon hát megközelíthetetlen, távol a
parttól. Mint ahogy az egész nemesi család
is, holmi (kis) tanár ebbe a térbe nem fér bele. A
tudás, a csillagászat – mindez
nem számít.
Külön
figyelmet érdemel
Napóleon eltérő megítélése: a
tanár objektív szeretne lenni, de inkább
felnéz
rá, a család gyűlöli, Albert anyját pedig
megnyugtatja, hogy Bécsben olvasható egy
olyan könyv, amely tagadja Napóleonnak még a
létezését is.
Többször
hangzik el német
szó, sőt ének. Albert is – igencsak
érzelmekkel telten – németül énekel,
miután
úgy vélhető, hogy Alexandra valóban szerelmes a
tanárba. És németül hangzik el
az előadást lezáró ének, a család
kivetített életképe, ahogyan újra
elkülönül a
„nép”-től.
Ma már
végképp
elképzelhetetlen, hogy bárki visszakerüljön a
trónra, de a darab megírásakor
sem volt semmi realitása. Már akkor is inkább
körítés volt… például a
férfi-nő
közeledés, a szexualitás finom kifejezései
jelzéséhez.. Különösen
természetesen
Alexandra esetében, akit Miklós szintén
tanított vívni, és aki most is megjelenik
a lánynál a felsőruha nélküli
vívóöltözékében –
megjelenése aszexuálisnak
nehezen lenne mondható.
Fontos
szereplő a nővérét
mindenben kiszolgáló, támogató Symphorosa,
Beatrix hercegné húga, ahogyan
teljes figyelemmel, lelkesen és odaadóan nézi a
képernyőn, hogyan alszik Albert
herceg (Takács Nóra Diána).
Albert
kísérete mindig pontosan
jelenik meg (Dóra Béla), és
ugyancsak
fontos Caesar udvarmester személye is (Máthé
Zsolt).
Szcenika: Sokorai Attila. Dramaturg: Szabó-Székely
Ármin. A kifejező zene Matkó Tamás
munkája. Olykor
eltűnődhetünk, mit keres itt például a pop-zene, de
elfogadjuk a tánccal
együtt.
Rendezte: Polgár Csaba.
Bemutató
(egyben megtekintett előadás) 2018. március
24.
Budapest,
2018. március 25.
Györgypál
Katalin
