Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

DORIAN GRAY

Budapesti Operettszínház – Kálmán Imre Teátrum

Várkonyi Mátyás, Gunar Braunke, Ács János musicalje Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regénye nyomán.

 

Az előadást 16 éven felüli nézőknek ajánlják.

 „A lélek rettenetes valóság” – mondja Oscar Wilde, ezt olvashatjuk az 1990-es ősbemutató után 28 évvel újra színre vitt musical (az angol történetnek magyar zeneszerző adott hangokat, a művet Németországban és Angliában is bemutatták) ajánlójának elején. Ezt a rettenetes valóságot olyan élethűen mutatja be az előadás minden feszültségével és szenvedélyével, hogy igazán fejbe vág és letaglóz.

A zenés színház minden mai eszközét kihasználva hat ennyire megdöbbentően a történet. A helyszín (a korábbi Moulin Rouge) intim hangulatát is maximálisan kihasználták az előadás megálmodói, a színpad közelsége miatt a nézők szinte úgy érzik, hogy részesei a játéknak – amelyet a megrendítő mondanivaló miatt talán nem is helyes így nevezni –, ezt fokozva a nézőtérről színpadra közlekedő színészek, a nézőtérre belógó díszletelemek (díszlettervező: Túri Erzsébet) már szinte arcpirítóan közel hozzák az eseményeket. Az ötletes és szép fényhatások (megvilágítások), az arckép zseniális változása és életre keltése (mozgóképtervező: Varga Vince), a kifejező sminkek, a páholyok kihasználása (az egyik színpad feletti páholy az előadás része, a másik a zenekar helye, a függönyözés miatt csak az árnyékokból sejtve), a modern, de egyben a XIX. századot megidéző szép jelmezek (jelmeztervező: Velich Rita) mind erősítik a regény hiteles bemutatását. És persze a nagy ívű zene. Adott a tökéletes keret, a színészeknek már „csak” meg kell festeniük és élettel kell megtölteniük a lelkére alkudozó szép, fiatal nemes történetének képét.

A többszereplős, „táncos tömegjelenetek” nekem sajnos nem tetszettek, az anyakirálynő szerepe számomra hiányolható lenne az előadásból, a feszültségoldónak szánt toalett jelenet (az arisztokrácia krémje együtt ül a WC-n) az én érzésem szerint inkább nevetségesre sikerült, mint viccesre.

Az az érdekes helyzet alakult ki (vagy éppen szándékosan alakították így?), hogy a három meghatározó karaktert alakító színészről elmondható: három Dorian Gray áll egyszerre a színpadon. A jelenlegi címszereplő Kocsis Dénes, és két korábbi Dorian, Homonnay Zsolt a Grayt befolyásoló Henry és Csengeri Attila a festő szerepében játszik. Kocsis Dénesnek kívánom, hogy idővel olyan nagyszerű művésszé érjen, mint a két „nagy öreg”, akiknek kincs van a torkában, és ráadásul mindketten szuggesztív, nagyszerű alakítást nyújtanak. Kocsis Dénes legfiatalabbként szépen zárkózik hozzájuk. Szükségesnek érzem még kiemelni Sibyl (Gubik Petra) meghatározó megjelenítését.

Saját lelkére kötött alku után Dorian elindult egy lejtőn, amelynek első állomása, a tiszta szerelem elárulása után még rosszul érezte magát, de már nincs visszaút, azután idővel egyre gátlástalanabb és egyre romlottabb lesz, az orgiák is egyre vadabbak. Talán az a csúcspont, amikor saját magát is megtagadja egykori szerelme bosszúszomjas bátyja előtt. Amíg Doriant fiatalon és szépen tartja a képmásával kialakított misztikus kapcsolat, addig a körülötte lévőket még inkább elpusztítja, annak ellenére, hogy például a manipulatív és romlott Henry félti a fiatal fiút, pozitív érzéseket mutat; Basil, a festő is próbál szembeszállni a visszafordíthatatlannal. A Dorian Gray sorsát meghatározó emberekre az őt elkerülő változás hatványozottabban hat. De a lélektelen életnek is meg kell fizetni az árát, a lélek nélküli lelkiismeret-furdalás őrülethez és bukáshoz vezet minden területen. Hitelesen bemutatottak a jellemek változásai, a romláshoz vezető utak ívei. A zene is egyre magasabban szárnyal a főszereplők dalaival.

 

„Csak a színház teremthet oly csodát, mely szép álmokat valóra vált.

Oly szívtelen a valóság, oly kiürült már ez a rideg világ,
A színpad teremthet új csodát, az illúziók varázslatát.

Gúnyosan mondhatja más, ez mesevilág, olcsó mesevilág”

Megható, erősen-ható, elgondolkodtatóan (ki milyen áldozatra lenne képes, és miért), romlottságában szép és megrázó mesevilágot láttam. A színház megmutatta az illúziók varázslatát.

Rendező: Réthly Attila; rendezőasszisztensek: Magyar György, Gergely Attila.

Bemutató előadás: 2018. január 9.

Megtekintett előadás: 2018. március 25.

Budapest, 2018. március 26.

 Szalay Hajnalka

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©