Várkonyi Mátyás,
Gunar Braunke, Ács
János musicalje Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című
regénye nyomán.
Az
előadást 16 éven felüli nézőknek
ajánlják.
„A lélek
rettenetes
valóság” – mondja Oscar Wilde, ezt
olvashatjuk az 1990-es ősbemutató után 28
évvel újra színre vitt musical (az angol
történetnek magyar zeneszerző adott
hangokat, a művet Németországban és
Angliában is bemutatták) ajánlójának
elején. Ezt a rettenetes valóságot olyan
élethűen mutatja be az előadás minden
feszültségével és
szenvedélyével, hogy igazán fejbe vág
és letaglóz.
A zenés
színház minden
mai eszközét kihasználva hat ennyire
megdöbbentően a történet. A helyszín (a
korábbi Moulin Rouge) intim hangulatát is
maximálisan kihasználták az előadás
megálmodói, a színpad közelsége miatt
a nézők szinte úgy érzik, hogy részesei a
játéknak – amelyet a megrendítő
mondanivaló miatt talán nem is helyes így
nevezni –, ezt fokozva a nézőtérről
színpadra közlekedő színészek, a
nézőtérre
belógó díszletelemek (díszlettervező:
Túri Erzsébet) már szinte
arcpirítóan közel hozzák az
eseményeket. Az
ötletes és szép fényhatások
(megvilágítások), az arckép
zseniális változása és
életre keltése (mozgóképtervező:
Varga
Vince), a kifejező sminkek, a páholyok
kihasználása (az egyik színpad
feletti páholy az előadás része, a másik a
zenekar helye, a függönyözés miatt
csak az árnyékokból sejtve), a modern, de egyben a
XIX. századot megidéző szép
jelmezek (jelmeztervező: Velich Rita)
mind erősítik a regény hiteles bemutatását.
És persze a nagy ívű zene. Adott a
tökéletes keret, a színészeknek már
„csak” meg kell festeniük és élettel
kell
megtölteniük a lelkére alkudozó szép,
fiatal nemes történetének képét.
A többszereplős,
„táncos
tömegjelenetek” nekem sajnos nem tetszettek, az
anyakirálynő szerepe számomra
hiányolható lenne az előadásból, a
feszültségoldónak szánt toalett jelenet (az
arisztokrácia krémje együtt ül a WC-n) az
én érzésem szerint inkább
nevetségesre sikerült, mint viccesre.
Az az érdekes
helyzet
alakult ki (vagy éppen szándékosan
alakították így?), hogy a három
meghatározó
karaktert alakító színészről
elmondható: három Dorian Gray áll egyszerre a
színpadon. A jelenlegi címszereplő Kocsis
Dénes, és két korábbi Dorian, Homonnay
Zsolt a Grayt befolyásoló Henry és Csengeri
Attila a festő szerepében játszik. Kocsis
Dénesnek kívánom, hogy idővel
olyan nagyszerű művésszé érjen, mint a két
„nagy öreg”, akiknek kincs van a
torkában, és ráadásul mindketten
szuggesztív, nagyszerű alakítást nyújtanak.
Kocsis Dénes legfiatalabbként szépen
zárkózik hozzájuk. Szükségesnek
érzem még
kiemelni Sibyl (Gubik Petra)
meghatározó megjelenítését.
Saját
lelkére kötött
alku után Dorian elindult egy lejtőn, amelynek első
állomása, a tiszta szerelem
elárulása után még rosszul érezte
magát, de már nincs visszaút, azután idővel
egyre gátlástalanabb és egyre romlottabb lesz, az
orgiák is egyre vadabbak.
Talán az a csúcspont, amikor saját magát is
megtagadja egykori szerelme
bosszúszomjas bátyja előtt. Amíg Doriant fiatalon
és szépen tartja a képmásával
kialakított misztikus kapcsolat, addig a
körülötte lévőket még inkább
elpusztítja, annak ellenére, hogy például a
manipulatív és romlott Henry félti
a fiatal fiút, pozitív érzéseket mutat;
Basil, a festő is próbál szembeszállni
a visszafordíthatatlannal. A Dorian Gray sorsát
meghatározó emberekre az őt
elkerülő változás hatványozottabban hat. De a
lélektelen életnek is meg kell
fizetni az árát, a lélek nélküli
lelkiismeret-furdalás őrülethez és bukáshoz
vezet minden területen. Hitelesen bemutatottak a jellemek
változásai, a
romláshoz vezető utak ívei. A zene is egyre magasabban
szárnyal a főszereplők
dalaival.
„Csak a
színház teremthet oly csodát, mely szép
álmokat
valóra vált.
…
Oly szívtelen a
valóság, oly kiürült már ez a rideg
világ,
A színpad teremthet új csodát, az
illúziók varázslatát.
…
Gúnyosan mondhatja
más, ez mesevilág, olcsó mesevilág”
Megható,
erősen-ható,
elgondolkodtatóan (ki milyen áldozatra lenne
képes, és miért), romlottságában
szép és megrázó mesevilágot
láttam. A színház megmutatta az
illúziók
varázslatát.
Rendező:
Réthly Attila; rendezőasszisztensek: Magyar
György, Gergely Attila.
Bemutató
előadás: 2018. január 9.
Megtekintett
előadás: 2018. március 25.
Budapest, 2018.
március 26.
Szalay Hajnalka