Vannak mesterséges
élethelyzetek
életünkben, az ittas vezetést követő
terápia, az esemény mentális feldolgozása
is ilyen. Mondvacsinált szituációk, közhelyes
magyarázatok, mesterséges
konfliktusok, illetve azok valamilyen szintű megoldása alkotja Háy János „keserű
komédiáját” két
részben. Menet közben azon gondolkodom, kinek írta a
szerző ezt a darabot?
Talán olyan nézőknek, akik az élet
nehézségeiből szeretnek könnyeden kijönni,
vagy szeretik a mások problémáit
kívülről, jólesően lereagálni, ha lehet,
sokat
nevetni a vicces jeleneteken.
Pontosan ezt
kapjuk az Utánképzés ittas vezetőknek
redukált
színpadi jeleneteiben. Minden szereplő elmeséli,
többen el is játsszák azt a
jelenetet, amikor magas alkoholszinttel kocsiban ülve,
vezetés közben lebuktak,
nem egyszer súlyos balesetet okozva. Legtöbb esetben
rendőrségi, bírósági
procedúra következett és tetemes
pénzbüntetés, jármű elvesztése,
állásvesztés,
anyagi, erkölcsi mélypont, és mindaz, ami még
ezzel jár. A balszerencsés
történetek változatosak, a notórius
alkoholistától egészen a
társáért feláldozó
nő esetéig. A szerző szándéka talán az
ilyesfajta terápiáknak a
feleslegességére – és időnkénti
nevetségességére – való
figyelemfelhívás,
mindezt hol ironikus, hol durvább
gúnyolódás formájában
jeleníti meg, rámutatva
a hibás rendszerre. Az ittas vezetők addig nem kaphatják
vissza
jogosítványukat, amíg egy ilyen tanfolyamon
részt nem vettek. Mindez „papíron”
talán el is fogadható, de látni, hogy
formálissá válik, tehát alapvetően
funkciótlan.
Lengyel
Ferenc
rendezésében mindez még tovább
gyengül. Egyenesen életszerűtlen az a megoldás,
hogy a játékból kimarad a színpad tere,
és a cselekmény a függöny előtt zajlik
néhány ülőalkalmatossággal
„megtűzdelve”, amik kényelmetlenek, és
inkább
akadályozzák a színészeket, semmint
segítenék őket a játékban. A
kellékek mindegyike
egy gépjármű alakját imitálja,
úgymond játékos elem, így
illusztrálva a sokszor
kedélyessé, majdnem tét
nélkülivé váló történetet
(díszlet-jelmeztervező: Kovács Yvette Alinda).
A nagyrészt
jópofizó „alkoholos”
történetmesélés végül tragikusba
fordul, amikor Sanyi, a
vendéglős (Szatmári Attila) elrohan a
tanfolyamról, majd az úttesten átrohanva
halálra gázolja egy teherautó. Sanyi
alkoholfüggő volt, folyton bizonyos borvacsoráról
beszél, amit általában ő rendez,
miközben egy olcsó pizzériában dolgozik
szakácsként. Az ő halála hangolja át az
olcsó poénokra épülő
terápiatörténet hangulatát. A jelenet
illusztrálása
céljából ekkor nyílik meg a
nagyszínpad, ahol egy teherautós díszletelem
szélvédőjén meglátjuk Sanyi
holttestét. De ez már nem segít sem a darabon, sem
a rendezésen.
A
terápiát Csilla (Bede-Fazekas Annamária)
és Tünde (Murányi Tünde)
pszichológusok vezetik.
Kevéssé meggyőző a játékuk, amit ez esetben
nem segít a redukált környezet, a
sekélyes szöveg, amit elő kell adniuk. Az
„ittas” résztvevőknek sincs nagy
mozgásterük, egy-egy mániákust vagy
sztereotip figurát kell hitelesen
alakítaniuk. Közülük Varga
Zoltán
(m.v.) (Tibor, abc tulajdonos) játszik elegendő elhitető erővel,
illetve a
végül balesetet szenvedő alkoholista Sanyit
játszó Szatmári Attila. A többiek
is igyekeznek, de nem tudnak sokat kihozni a figurákból: Haumann Petra (Bogi műkörmös), Csőre
Gábor (Emil, belügyes), Benkő Nóra
(Réka, marketinges), Pavletits Béla
(Márió, volt húskereskedő), Pataki
Szilvia (Anna, újságíró), Rancsó
Dezső (Sándor, építőmérnök), Szűcs
Sándor (Laci, közös képviselő).
A jelmezek
abban az esetben jók,
amikor leképezik a szereplők foglalkozását,
kiegészítik a figura egyéniségét,
jellembeli tulajdonságait. Legjobban sikerült Benkő
Nóra elegáns kosztümje mint
marketinges viselet, túl feltűnő Haumann Petra barbibabás
tüllszoknyája, ebben
egy balett főszerepét is eltáncolhatná.
Murányi Tünde és Bede-Fazekas Annamária
egy használt ruhaüzlet darabjait öltötték
magukra, a férfi szereplők öltözékei
tarkák, néhol ízléstelenek, Pavletits
Béla világos pizsamaszerű ruhája
mindenképp.
Dramaturg: Deres Péter, rendezőasszisztens: Juhász
Andrea.
Bemutató
előadás: 2018. március 23.
Megtekintett
előadás: 2018. március 22.
Budapest,
2018. március 25.
Földesdy Gbriella