Azok
közé a szerencsések közé tartozom, akik
még láthatták Kaszás Attila
főszereplésével a Dühöngő
ifjúságot.
Meghatározó élmény számomra, hiszen
Kaszás Attila vérbeli színész volt, minden
porcikájában. Ebben az előadásban is
szenvedélyes érzékenységgel mutatta be
Jimmy karakterét. A mai Dühöngő
ifjúság
felidézte bennem azt az emléket, szinte a fülemben
hallottam Kaszás Attila
különleges, egyedi hangját. Már csak
ezért is hálás lehetek a bemutató
előadásnak. De közel sem csak ezért.
A
megváltozott közlekedési rend miatt, csak
kerülő úton ügyeskedve tudtam
megközelíteni a színházat, de saját
dühömet hamar elfelejtettem, annyira
megragadott és magába rántott a színpadi
játék. Kezdetben még többször
vált ki
nevetést a nézőkből a történet, amíg a
végén még a méltán
megérdemelt tapshoz
kapcsolódó ováció is csak lassan indul be.
A fiatalok életének egy szakaszába
pillanthatunk be, mint a kukkolók, egy hatalmas ablakon
leshetünk be lakásukba
(az egyetlen helyszín a darabban), kapcsolataikba és
egyben gondolataikba,
érzelmeikbe. Az ismertető szerint:
„Jimmy
Porter jazz trombitás, aki cukorkás
bódéjából tartja fenn magát
és terhes
feleségét, Alisont. Sokat vár az élettől,
és képtelen elfogadni a társadalmi
elvárásokat; Nem hajlandó beletörődni, hogy
rá is középosztálybeli életmód
várhat. … A szerző művében dühös
fiatalok jelentek meg, akik új elvárásokkal,
új frusztrációkkal, és új hangon
szóltak hozzá a világhoz.”
John
Osborne
találó címet választott művének.
Jimmy saját fájdalmas sorsa, életének
nehézségei miatt érzett dühe annyira erős
és olyan tomboló, hogy azt lehet érezni, nemcsak
egyéni, hanem az egész ifjúság
terhét hurcolja a vállán, amelyet mindenkit
megbántó viselkedésével
próbál levezetni.
Azokat is bántja, akiket szeret, és dühe annyira
meghatározó, hogy az sem
érdekli, ha maga körül tönkretesz mindent,
és ezzel saját magát is. Jimmy (Szabó
Kimmel Tamás) őrjöng, a felesége,
Alison (Kovács Patrícia) szinte
már
idegesítően eltűr mindent, Cliff (Ötvös
András), a barátjuk sokszor
villámhárítóként áll
közöttük, a felbukkanó
barátnő, Helena (Járó Zsuzsa)
jó
szándékúnak leplezett
közbeavatkozásával megkavarja a kapcsolatokat. Cliff
kedves figurája hamar belopja magát a nézők
szívébe, Helena kétszínűsége
és
árulása meggyőző, a végső vallomása
bár nagyon emberi, mégsem kapja meg tőlem a
feloldozást. Alison látszólagos
beletörődése is annyira hatásos, hogy a darab
kezdetén legszívesebben én is
rákiabáltam volna, hogy hagyja abba a vasalást,
és szóljon végre vissza. Jimmy kettőssége,
a mindent felemésztő düh és a mélyen
megbújó fájdalom és heves érzelmek,
amelyeket leplezni akar, nálam inkább
rokonszenvet váltottak ki, mintsem ellenérzést.
A
mellbevágó, szépségesen fájdalmas
utolsó jelenet még sokáig bennem maradt.
Lehetne
párhuzamot vonva tudományos fejtegetésbe
merülni a színház falain kívül az
éppen
12 pontjukat demonstráló mai budapesti dühös
fiatalok és a színházon belül, a
színpadon megjelenő dühös ifjúság
között, de nem teszem. Szándékosan. Mert
én
meghatóan nehéz sorsú fiatalok saját
fájdalmát láttam a darabban (a hitelesség
talán annyira erős, mert a szerző saját
házasságának történetét
írta meg), és végül
nekem ennyi elég is volt, nem szükséges semmi
más belemagyarázás. Szép
színészi
játék – nekem elsősorban a fiúk tetszettek:
Szabó Kimmel Tamás és Ötvös
András,
de szépen kiegészítették őket a
lányok: Kovács Patrícia és
Járó Zsuzsa,
valamint a néhány percre színpadra lépő Papp
János is –, amely egy keményen
fejbevágó történeten keresztül hatott
és
elgondolkodtatott. Újabb értékes Orlai
Produkció, amelyet jó szívvel ajánlok
mindenkinek.
Szép
egybeesés, hogy a premier március 16-án,
Kaszás Attila születésnapján kerül
megrendezésre.
Fordította: Nádasdy Ádám. Díszlet: Znamenák István. Jelmez: Cselényi
Nóra. Dramaturg: Zöldi Gergely.
Grafika: Csáfordi László. Rendező
munkatársa: Kovács Henrietta.
Rendező: Znamenák
István.
Sajtóbemutató:
2018. március 15.
Budapest,
2018. március 16.
Szalay Hajnalka
