A Világirodalmi
kisenciklopédia 1978-ban, a Gondolat Kiadónál
megjelent második, javított kiadása még nem
tud az északír származású, 1929-ben
született Brian Friel drámaíróról.
A
hiány oka nem a hanyagság, vagy a szándékos
megfeledkezés, inkább az lehet az
oka, hogy Friel az 1960-as években kezd színre
lépni, az enciklopédia
szerkesztése idején alig néhány
írása, színdarabja,
rádiójátéka látott
napvilágot. Sikeres drámai műveire még 15–20
évet kellett várni.
A Nemzetiben
most bemutatott Pogánytánc (Dancing at
Lughnasa) Friel
leghíresebb, legjobb színdarabja (1992), amely
három Tony-díjat is kapott. A
Katona József Színház már 1994-ben
játszotta. A Katona-beli előadást Máté
Gábor
rendezte, Szacsvay László, Bodnár Erika, Szirtes
Ági, Illés Györgyi, Bertalan
Ágnes, Söptei Andrea, Vajda László, Gazdag
Tibor alakították a főbb szerepeket,
akkor még tánc nélkül. 2003-ban pedig
megjelent a kortárs ír drámakötetben a Pogánytánc, és a kötet
címéül is ez a
darab szolgált. A dráma fordítója és
egyben a kötet szerkesztője Upor László,
Frielt jellemezve kiemelkedőnek tartja néhány
írói kvalitását, úgymint a
színpadi intelligenciát, pontos
építkezést, erős társadalmi
érzékenységet és a
humanizmust. Mindez hogyan érvényesül a Bozsik
Yvette rendező-koreográfus által színpadra
állított életkép jeleneteiben?
Az életkép ír hagyományokra
épül, de általános emberi
problémákról szól, vagyis
mindenkihez, aki a Gobbi Hilda Színpad nézőterén
ül és nézi.
Az 1936
augusztusában Ballybeg nevű
ír tanyán [jelentése: kicsi falu, kitalált
helyszín] játszódik ennek a csonka
családnak keserves, de sok szépséggel teli
története. Öt lánytestvér él
együtt,
egyikük sem ment férjhez, de a legszebb lánynak (Tompos Kátya) van egy házasságon
kívüli kilenc éves fia (Nagy Levente),
aki szintén velük lakik,
valamint az egyetlen fiútestvér (esetleg
nagybácsi), a misszionárius pap (Rátóti
Zoltán). Ő nemrég tért haza
Ugandából, rosszak az idegei. A lányok
közül csak a legidősebb (Bánsági
Ildikó) dolgozik, tanító az
iskolában, a többiek a házimunkát
végzik, ketten kesztyűket kötnek (Tóth
Auguszta, Nagy Mari) egy ruhaüzlet
számára, épp csak annyi jövedelmük van,
hogy fenntartják magukat. A nemrég
vásárolt rádiókészülék
már luxusnak számít. A háztartást
vezető Maggie (Nagy-Kálózy Eszter) mindig
vidám és
jókedvű, sosem panaszkodik sorsára,
magányára, boldog és elégedett. A nagy
házat, amiben a testvérek laknak, a szülőktől
örökölték, ők már nem élnek, az
anya még néha felbukkan a lányok
emlékezetében. A család életében
nagy
eseménynek számít, amikor Gerry (Fehér
Tibor), Chris fiának, Michaelnek az apja meglátogatja
őket. Gerry walesi
származású, csak álmai vannak,
ügynöki munkájából ő maga sem tud
megélni. Chris
szerelmes belé, de soha nem kérte, hogy a férfi
vegye feleségül. Gerry most
bejelenti, hogy önkéntesnek jelentkezett a spanyol
polgárháború köztársasági
hadseregébe, mert ezt értelmes dolognak tartja.
Cselekmény
terén ennél alig
láthatunk több eseményt, a történet
inkább a lelkek mélyén ágazik szerte. Az
események nem lineárisan zajlanak, hanem Michael
felnőttként emlékezik vissza
arra a nyárra, ő idézi fel narrátorként a
számára fontos dolgokat. A
megelevenedő jelenetekben ő maga is ott van felnőttként, sokszor
a gyerekkori
énje háta mögött állva. Ő az, aki a
félben maradt sorsokat befejezi,
kiegészíti, lezárja. Eközben fény
derül mindenkinek a titkára. A nagy érzelmi
hullámok idején lép be a tánc a
színpadi játékba. Chris és Gerry
szerelmét,
Agnes rejtett vágyakozását, Rose randevúra
készülődését egy szélhámos
férfival
éppúgy kifejezi a szereplők tánca, mint a
szigorú Kate prűdségét, vagy a
misszionárius Jack afrikai pogány szertartásban
való asszisztálását. Bozsik
Yvette nemcsak a színészeket táncoltatja, hanem
saját táncosait is beépíti a
rendezésbe. Ez a nyár azért maradt
emlékezetes a felnőttként visszaemlékező
Michaelnek, mert ez volt az utolsó, amikor még mindenki
együtt volt a szülői
házban. Azon az őszön összeomlott minden, Gerry
lesántult a polgárháborúban,
Jack egy éven belül meghalt, Agnes és Rose
elszöktek a városba és szegényházban
haltak meg, Chris eljárt a kesztyűgyárba, Kate nem
taníthatott tovább
iskolában, ezért házi tanítást
vállalt. Maggie továbbra is vezette a
háztartást. És még más is
kiderült Michael számára, de ő ezt eltitkolta, hogy
anyját ne szomorítsa. Minden megváltozik,
megszűnik, csak az emlék marad meg a
felnövő gyermek tudatában, és ez képes
éltetni valakit egy életen át.
Ezt a
szomorú, mégis szép történetet
töltötte meg táncmozdulatokkal Bozsik Yvette
rendezése. Czigler Balázs
díszlete egy nyári lakot imitál, mintha valamelyik
Csehov-darabban lennénk. Nyitott udvar, nyomós
kút, zsinórpadlásról lelógó
hinta, favágáshoz tönk, kerti pad. A szép
nyári öltözeteket Berzsenyi Krisztina
tervezte, ebbe csak
a tiszteletes kortalan bundája, gyűrött nadrágja nem
illett bele. Zene: Philippe Heritier,
koreográfus-asszisztens: Gombai Szabolcs,
fény: Pető József, rendezőasszisztens: Trimmel Ákos, dramaturg: Kozma
András.
Bakos-Kiss
Gábor alakította a
felnőtt Michael elég
nehéz narrátor szerepét. Ő részese is volt,
meg nem is a játéknak (szerepe
hasonlatos a mesebeli okos lányéhoz),
láthatatlannak kellett lennie az általa
megelevenített jelenetekben, mert csak a nézőnek
játszott, a nézőhöz beszélt. A
hálátlan feladatot nem tudta mindig jól kezelni,
inkább elszürkítette a
szerepet, semmint jelentőssé tette volna. A legjobb
szereplehetősége Rátóti
Zoltánnak volt, élt is a „pogány
térítő” furcsaságának
lehetőségével. Nagy Mari
csúnya vénkisasszonyból megszépült
nővé vált egy tiltott pásztoróra
után, és
ezt mi csak az arcáról, tekintetéről,
mozdulatairól olvastuk le, nem volt ilyen
jelenet. Jó alakítás volt még
Nagy-Kálózy Eszter (Maggie) és Tóth
Auguszta
(Agnes) érzelmi küzdelmének
kivetítése, Bánsági Ildikó (Kate)
vénkisasszonyos
rosszallása a szerelmesek iránt. Tompos Kátya
(Chris) a szép szerelmes nő
sablonos alakját hozta, ahogy Fehér Tibor (Gerry) a
felelőtlen, éretlen férfit,
aki csak udvarolni szeret. A lelkesedés mindegyikük
játékán érződött.
Közreműködtek még a Bozsik Yvette Társulat
tagjai: Hasznos Dóra, Krausz Alíz, Samantha
Kettle, Gombai Szabolcs, Vati
Tamás, Vislóczki Szabolcs.
Bemutató
(és
megtekintett) előadás: 2018. február 17.
Budapest,
2018.
február 21.
Földesdy
Gabriella
