SZÍNHÁZ

HEISENBERG

Hatszín Teátrum

A kétszemélyes színdarab a szórólap szerint egy relatív komédia. Tehát nem abszolút, csak relatív, attól függ, honnan nézzük. Ha a tragédia felől, akkor komédia, ha a jellem- és helyzetkomikumok felől, akkor nem az, hanem, mondjuk boldog befejezéssel végződő szomorkás szép történet a kései szerelem beteljesüléséről, egy férfi és egy nő egymásra találásáról. Simon Stephens brit szerző Heisenberg c. darabja a Broadway nagy sikerdarabja volt (New York City Center 2015, ezt Mark Brokaw rendezte, majd Samuel J. Friedman Theater 2016, Mary-Louis Parker és Denis Arndt rendezésében). A Hatszín Teátrum előadása az első magyar változat. Fordította: Zöldi Gergely, rendezte: Szabó Máté.

Milyen következményekkel jár, ha egy csinos negyvenes nő belecsókol egy hetvenöt éves férfi nyakába, aki egy padon üldögél, fülhallgatón a zenére figyel? Hát ez attól függ, milyen lelkiállapotban találja a jelenet a benne szereplő személyeket. Átlagos esetben bocsánatkéréssel vagy szemrehányással végződik egy ilyen esemény, és nincs következmény. Most előttünk játszódik le a következményekkel teli esemény. Georgie (Ullmann Mónika) és Alex (Benedek Miklós) spontán beszélgetést kezdenek, hamar kiderül, hogy mindketten magányosak, de életvitelben és gondolkodásban – nem beszélve a 33 év korkülönbségről – igencsak messze vannak egymástól. Normális esetben egy ilyen beszélgetésből nem alakul ki tartós kapcsolat. Épp azt figyeljük (mint közönség), hogy itt és most miért és hogyan lesz működő kapcsolat a gátlásos férfi és a kissé bohém, hazudozó, de rendkívül bájos nő között. Hihetetlen, hogy foglalkozásban is mennyire különböznek, Alex hentes, saját üzlete van, de vevője alig, Georgie iskolatitkár, aki szülőkkel tárgyal gyerekeikről. Alex sosem élt házasságban, Georgie-nak volt férje és van egy felnőtt fia is, de a fiú eltűnt a látóköréből, megszakította a kapcsolatot anyjával.

Minden különbség ellenére elég hamar eljutnak a lefekvésig, az igazi problémák ezután jönnek. A kialakuló kapcsolatban mindig a nő a bátrabb, a kezdeményezőbb, ő az, akit nem zavar a hatalmas korkülönbség, sőt egyenesen tetszik neki, hogy partnere bizony már régen volt nővel, és kicsit nehézkes módon udvarol neki. A konfliktus egy pénzkéréssel kezdődik, fia megkeresésére Georgie nagy összeget kér barátjától, aki e pillanatban bizonytalanná válik, mit is akar ez a nő tőle. Megtorpan a lendület, hihetjük, hogy ezzel vége mindennek, bizalom híján még jópofizni sem lehet maradéktalanul.

De hogy jön ide Heisenberg? Hallunk is valamit a bőbeszédű Georgie-tól, hogy a fizikus felállított egy elméletet a hozzánk túl közel, illetve a jóval messzebb lévő eseményekhez, tárgyakhoz való viszonyról. Eredetileg a mozgásban lévő atomok sebességének és pontos helyének meghatározásáról van szó, de ezt át kéne vinni az emberi kapcsolatok területére [többszörös áttétel]. Nehezen érthető, mit akar az elmélet, és hogy kerül ide? Erőltetettnek hat, lóg az egyébként jól kitalált történeten. Ez a kedves párkapcsolat Heisenberg „bizonytalansági reláció elvének” mellőzése esetén is megállja a helyét. A német fizikus-filozófus szándéka ellenére nevét adta egy kedves történethez.

Elméletekről nem sokat tudunk meg a darabból, de vannak jó megállapítások (Alex egyedi megállapítása a zenéről, ahol nem a hangjegyek közti távolság érdekes, hanem a zenei tér kitöltése), de jókat szórakozunk a nő szellemességén, bátor kijelentésein, a férfi szűkszavúságán, vakmerő döntésein saját sorsa megoldását illetően. Alex általában nemet mond Georgie kéréseire, de igent cselekszik.

Cziegler Balázs díszlete mindösszesen egy falapokból álló pad, amit maguk a szereplők állítgatnak szükség szerint. Mindvégig ülőalkalmatosság marad, de egyszer kerti pad, máskor kanapé, vagy kisasztal két székkel, még pultnak is beválik. Jelmezekről csak Ullmann Mónika ruhái kapcsán beszélhetünk, kétszer is hord kötött bojtos sapkát, ami talán nem kellene, ruhái viszont csinosak, testhez állóak. Benedek Miklós legtöbbször fehér trikóban mutatkozik, jelmeznek nem mondanám.

Az alakuló párkapcsolat domináns figurája a negyvenkét éves nő, akit Ullmann Mónika alakít. Színpadon most látom először, szerepbeli koránál jóval fiatalabb nőt játszik. Akinek már egy húszéves fia van, talán kevésbé bohém. Trágár beszédét természetesen adja elő, mindazonáltal túl soknak találom a kötőszóként használt fordulatok mennyiségét. Hanglejtésének van egy furcsa, rövidre zárt menete, néha ez mesterkéltnek tűnik, de alig észrevehető. Benedek Miklós korát meghazudtoló teljesítményt nyújt. Ő is a hangjának szokásostól eltérő játékával tűnik ki. Megváltoztatta hétköznapi hangszínét, és itt egy fojtott, visszafogott hangszínt alkalmaz, ami merőben más hatású, mint egyéb szerepeiben használt, természetes hangszíne. Benedek ezzel belső lelki küzdelmeket takar el, de ezek az értékek átjönnek a rivaldán. Ettől lesz nagyszerű az alakítása.

A rendező munkatársa: Szakács Zsuzsa, grafika: Csáfordi László, producer: Orlai Tibor.

Bemutató: 2018. január 24.

Megtekintett előadás: 2018. január 23.

Budapest, 2018. január 25.

Megjelent a Kláris 18/5. számában.

Földesdy Gabriella