SZÍNHÁZ

AZ ÁTVÁLTOZÁS

Örkény Színház

A szerző művei alapján írta és rendezte: Gárpár Ildikó.

A darab alapvetően három Kafka művön nyugszik, Az átváltozáson, Amerikából Az oklahomai természeti színház című fejezeten és Az ítéleten.

A művekben a főszereplők neve is más, az összeolvasztás esetében egy ilyen egyszerű problémával is meg kell küzdeni, a nehezebbekről később lesz szó.

Fontosabb, hogy a Kafka értelmezések is elég változatosan vélekednek a művekről, ami nem nehézség az egyéni olvasás során, sőt talán még jó is, mert kialakíthatja mindenki a saját véleményét. A színházi átirat esetében már figyelembe kell venni ezt a tényt. Végül is nem feltétlenül kell egy elfogadott szemlélethez ragaszkodni, de ha nincs ilyen, akkor kell, hogy legyen annak, aki átírta, saját értelmezése, ebben az esetben számolnia kell az esetleges egyet nem értéssel. Úgy vettem észre a darabból, hogy Gáspár Ildikó elsősorban a történések valóságtól való elrugaszkodását hangsúlyozta, mitikus és megmagyarázatlan (esetleg megmagyarázhatatlan) vonását emelte ki. Ez derült ki számomra abból, hogy a három leginkább felhasznált műből kiemelt részletek összekeverve jelentek meg a színpadon, a valóságtól elrugaszkodott díszletek között. A kafkai művek történetei egyedenként önmagukban racionálisak (még akkor is, ha különösek), az események értelmezhetőek, bár a szereplők viselkedése többször irracionális, félelmet keltő. Összemosva a három művet a mondanivalójuk elveszett, sajnos. Csak egy mázzal leöntve (ez az álarc) lehetett egymás után eljátszani a történések morzsáit – így vált az egész értelmetlenné, misztikussá. A darab azt hangsúlyozta, vagy fejezte ki, hogy Kafka véleménye a világról aggasztó, zavaros, értelmezhetetlen.

Véleményem szerint Kafka nagyon is jól és találón számolt be az emberi gondokról, a kor problémáiról. Az általa megírt esetekben valódi emberek szerepelnek. Az emberei, a figurái ott járkáltak körülötte. A különlegessége az volt, hogy nem csak az eseményeket sorolta, hanem megérezte (esetleg a saját példáján) az emberek lelki, mély, maguknak sem megfogalmazott gondjait, félelmeit, és ezeket is őszintén leírta, nem rejtette a szereplőit álarc mögé.

Roppant időszerű lett volna a feldolgozás, ha a valós félelmekről, aggodalmakról szólt volna a darab, azért, mert ezek most is nehézséget jelentenek az egyes ember életében. Sőt, az atomizált társadalom idején ez a magányból, vagy a magányos szemléletmódból következő félelem, ami azután rettegéssé,és a társadalomba való beilleszkedés akadályává válik, óriási probléma. Ez okozza, hogy a fiataloknak nyugtatókat kell szedniük, hogy elviselhessék gondjaikat, sikertelenségüket. Néhányat említve, amelyekről szólnak a kafkai művek: félelem az irodától, amelynek nem ismerjük belső működési szabályait, tevékenységi határait, döntéseinek jogosultságát. Így alakulhatnak ki olyan esetek, mint az oklahomai színház részben, hogy az iroda és a főszereplő (aki állásra jelentkezik, most Karl a neve) kölcsönösen becsapják egymást. Az iroda nem olyan feltételeket biztosít, mint a hirdetésben, Karl pedig azt mondja, hogy ő mérnök, ami nem felel meg a valóságnak. Vagy egy másik apróság: Karl miközben munkára jelentkezik a színháznál, összetalálkozik a jelentkezők között egy családdal, egy férfi, egy nő és a gyerek. Ők is tele vannak emberi félelemmel, nem mernek kezdeményezni, és Karlt kérik meg, hogy a felvétellel kapcsolatban, az ő nevükben is érdeklődjön. Teljesen hétköznapi szituáció. A darabban ez úgy jelenik meg, hogy a gyerek és a férj az asszony hatalmas szoknyája alatt vannak. Ez a mód nem azt fejezi ki, amit Kafka akart. Az emberek infantilisan nem bújhatnak el félelmükben, mint a gyerek, hanem komolyan, mint emberek félnek, ami ellen nem lehet elbújni egy nő szoknyája alá, az nem segít.

Az átváltozásban sem az esemény a fontos, vagyis az, hogy a főszereplő (most Gregor) bogárrá változik, hanem a megmerevítő félelem, a sértettség, a meg nem értettség, a lelki szerencsétlenség. Az a félelem, ami elveszi az ember hangját, szavát, amikor meg kellene védenie magát. A bogár állapot pontosan erre szolgál. Gregor bogárként is mindet hall, megért, de őt nem hallják, ő nem tud beszélni, „nem jön ki hang a torkán”.

Az ítéletben az apa megbünteti fiát, mert nem tartja igaznak, hogy van orosz barátja és közben elmondja, hogy ennek a barátnak ő a képviselője, tehát ő is ismeri. Az önkényesség nagy problémája volt Kafkának, ugyanúgy, mint mindnyájunknak a való életben, és nem a misztikus lepel alatt. Nincs rá magyarázat, mert nem racionális, de nem válik misztikussá. Sőt nem szabad azt sugallni, hogy olyasmitől függ, amihez személyesen semmi közünk. Az emberi kapcsolatokban a megmagyarázhatatlan sokszor megengedett (szerelem), sokszor megengedhetetlen, ilyen az önkényesség. Az önkényesség irracionális jellegére hívja fel Kafka a figyelmünket, és nem teszi függetlenné az embertől. Ezért szerepel több írásában (és a darabban is) az önkényt gyakorló és elszenvedő, alkalmazkodó vagy nem alkalmazkodó ember (pl.: apa és fia) konkrét szituációban. Az átváltozás erről is szól. A bogár felett mindenki önkényeskedhet, sőt aki nem tud, vagy különböző okok miatt nem képes védekezni, az a segítőit is elveszítheti (Gregor húga).

Csak a misztikusság igényének kihangsúlyozása tette indokolttá a különös díszletet, de indokolatlan, ha Kafka szándékát nézzük. Miért kellett Az átváltozás szolgálójából egy körben rohangáló félbolondot csinálni? Vagy a többi szereplőt szintén futásra késztetni, és máskor torzító ablak mögé dugni?

Tisztelet a színészek munkájának és mindenkinek, aki színrevitelben segédkezett. Sajnos, az értelmezés miatt nem kapták meg a közönségtől a megfelelő elismerést.

Játsszák: Polgár Csaba, Kovács Zsolt m.v., Kerekes Éva, Kókai Tünde, Csákányi Eszter, Roszik Hella m.v., Znamenák István, Takács Nóra Diána, Dóra Béla, Patkós Márton, Ficza István, Jéger Zsombor, Csuja Imre, Novkov Máté.

Díszlet: Izsák Lili, jelmez: Marina Sremac, dramaturgok: Ari-Nagy Barbara és Gábor Sára e.h.

Bemutató és megtekintett előadás: 2018. január 12.

Budapest, 2018. január 17.

Tóth Attiláné dr.