Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ÜVEGFIGURÁK

Radnóti Színház

Mennyiben önéletrajzi mű az Üvegfigurák? Az író életrajzában feltűnik egy kiemelten szeretett húg és a családját elhagyó apa figurája, de a részleteket nem ismerjük. Az 1944-ben keletkezett – műfajilag emlék-játékként aposztrofált – színdarab miért nincs benne a magyarul megjelent (Európa Kiadó, 1964) Williams-drámakötetben? Mondjuk, a kiadó nem tartotta elég jelentősnek.

Williams már 1939-ben Group Theatre-díjat nyert egyfelvonásos színművével (American Blues), de még évekig kellett a színházak környékén dolgoznia, hol jegyszedőként, hol szövegíróként, amíg végre 1944-ben megjelent első sikeres színdarabja, az Üvegfigurák (The Glass Menagerie).

Az Üvegfigurák az USA egy déli államának kisvárosában élő, társadalmilag lecsúszott családról szól, az apa már 16 éve elhagyta családját, és nem tért vissza. A történet egy anya-lánya-fia háromszög keserű drámája, amit a fiú, Tom (Porogi Ádám) mesél el narrátorként. Anyját és béna lábú húgát ő tartja el, Tomnak egyetlen szórakozása az esti mozi, anyjáé a fiatalkori emlékek felett való ábrándozás, Laura húgáé pedig egy üvegállatokból álló gyűjtemény. Az anya (Amanda) kétségbeesetten próbálkozik, hogy mozgássérült lányának biztosítsa jövőjét. Előbb titkárnői tanfolyamra járatja, ez nem sikerül Laura (Lovas Rozi) gátlásos, kínosan félénk viselkedése miatt, majd férjet akar találni a lány számára, ám ez is kudarcba fullad. Tom unalmas raktári munkával tartja el anyját és húgát, amiből folyamatosan menekülni próbál. Ő hozza a házhoz a potenciális udvarlót, Jimet (Nagy Dániel Viktor), de mikor újabb konfliktusba kerül anyjával, a fiú elmenekül családjától, úgy sejtjük, örökre, mint annak idején apja.

Hiába Tom a főhős, a narrátor, rajta keresztül látunk mindent, a történet meghatározó figurája a hibás életvitelű anya (Kováts Adél) figurája. Ő tesz tönkre mindent. A csonkán, apa nélkül maradt család élhetne szeretetben, megértésben is, de az asszony életvitele önző. Tom keresetéből élnek, mert ő maga nem dolgozik, saját modelljét próbálja rákényszeríteni gyerekeire. Türelmetlen, arrogáns, időnként hisztis, társasági megjelenése, kommunikációja nevetséges. Bár jót akar két gyermekének, valójában szeretetlenséget sugároz, fia menekül tőle, lánya álomvilágot alakít ki saját üvegállatkáival, velük beszélget, felnőttként is gyermeki játékot játszik.

Elméletileg Jim megjelenése lehetne megoldás. Visszafojtott lélegzettel figyeljük azt a visszás jelenetet, amikor Tom és Jim megérkeznek a családi vacsorára, és Amanda ráparancsol Laurára, nyisson nekik ajtót. A lány menekülne Jim elől, mert korábbról ismeri, sőt szerelmes volt belé reménytelenül. Mindent elkövet, ne kelljen ajtót nyitni, anyja nem vesz tudomást a lelki küzdelemről, kegyetlenül avatkozik be. Nem rajta múlik, hogy Laura ép fizikummal ússza meg az ajtónyitást. Az est folyamán a két fiatal közel kerül egymáshoz, Jim nagyszerű „terápiája” következtében Laura önbizalmat nyer, magabiztos, felnőtt magatartást vesz fel, habár meghódítani nem tudja a fiút.

Williams tökéletes emberi drámát visz színpadra minden művében. Hősei közt mindig van beteg, aki jobb, emberibb élet után vágyik, Laura és például a Vágy villamosának Blanche-a csak látszólag betegek, valójában elesettek, több szeretetet igényelnek, ők az író legjobban szeretett figurái.

Valló Péter rendezésében a rokonszenv Tomé és Lauráé. Az udvarló szerepét nyitva hagyja, lehet, hogy valóban van menyasszonya, és ezért hagyja magára a szeretetéhes Laurát, akit kiszabadított őrjítő gátlásainak rabságából, de lehet, hogy blöfföl, a menyasszonyt csak kitalálta, megijedt a béna lány mellett rá váró jövőtől. A rendezés Amandában igazi zsarnok szülőt hoz színpadra.

A 30-as évek egyszerű, de korántsem szegényházi lakását Horváth Jenny tervezte, jelmezeit Benedek Mari. A két nő öltözetének kirívó ellentétét láthatjuk megvalósulni. Míg Laura kénytelen anyja kívánságára világoskék tüll ruhát felvenni – olyan, mint egy óriás porcelánbaba –, addig anyja szinte tüntet kacéran szabott, testhezálló mezében, művirágokból összeállított bolerójában. Jelmeze az empátia hiányát fejezi ki lánya iránt. (A kék tüllruha még Laura „kék cica” becenevével is harmonizál. Szellemes a szójáték, Jim a „térdficam” szót érti „kék cicának”, innét származik az elnevezés.)

A négy szerep mindegyike kulcsfontosságú. A legkevésbé rázós Jim figurája, akit Nagy Dániel Viktor hoz színre. Mértéktartó, intelligens játékában ott a lehetőség, hogy vőlegénységét esetleg kitalálta, és inkább megfutamodik. Kováts Adél rutinosan játssza a szörnyeteg anyát, mai szemmel nézve, viselkedése egyenesen visszataszító. Porogi Ádám első szerepe ez a Radnótiban, tehetséges a játéka, jól bánik hangjával, arcmimikája kifejező, akármit el tud játszani. Legnagyobb feladat Lovas Rozinak jutott Laura testileg és lelkileg meggyötört figurájának megjelenítésére. A színésznő végre tehetségének megfelelő feladatot kapott, amiben megmutathatta, hogy a legfinomabb testi-lelki árnyalatokat is képes eljátszani. Béna lábának mozgatása, réveteg tekintete, könnyei meghatóak. Előttünk változik át a rettegő, remegő szerelmes szerencsétlenségből magabiztos nővé, akit ugyan elhagynak, de már a maga ura tud lenni. Ennek megtestesülése, amikor összetöri az üvegfigurák vitrinjét.

A két részben játszott darabot Barabás András fordította, dramaturg: Morcsányi Géza, a rendező munkatársa: Őri Rózsa, világítás: Baumgartner Sándor. A második rész kulcsjelenetében és a fináléban pisszenés nélküli csend, szokatlan figyelem jellemzi a közönséget.

Bemutató előadás: 2017. december 16.

Megtekintett előadás: 2018. január 6.

Budapest, 2018. január 9.

Megjelent a Kláris 18/3. számában.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©