Kecskemét
újít, vagy
talán új műfajt teremt? Mindenesetre új utak
felé nyit, mert nem elégszik meg
azzal, hogy drámai műfajokat visz színre rendről rendre.
Ez valami más műfaj,
amiben a verseket, a zenét és a balettet
kapcsolják össze szerves egésszé,
mindössze hatvan percben.
Az első
félórában
versösszeállítást
hallhatunk, kezdésként Weöres Sándor Bolero c. versét
mondja videóról maga a költő,
amelynek visszatérő sora: Mind
elmegyünk. Majd elhangzik József Attila, Nagy
László, Bertók László, Pilinszky
János néhány költeménye, de ezek
közé
beékelődik egy Bertók László
interjúból kivett néhány részlet (Visszaemlékezés gyerekkori verselésre).
Következik egy játékos „trió”.
József Attila Születésnapomra c.
verse után elhangzanak Tóth Krisztina „32 hogy
múlhatott”, és Varró Dániel „32
éves múltam el” kezdetű versei, amelyek szinte
folytatják a híres költeményt. Előjön
Szabó Lőrinc Dzsuang Dszí Álma c.
áttűnéses verse a lepkéről, arról, hogy ki
álmodik kit. Szerepel még néhány
játékos vers Tatár Sándortól (Vacak kacat), Kiss Ottó Iván
öt c. verse, ami szintén József
Attila parafrázis. Úgy tűnik, hogy a „Bolero”
itt az elmúlás gondolatával társul, amihez
a születésnapi versek kapcsolódtak
még hozzá, no meg néhány gondolat a
költészetről, pl. Falcsik Mari és Petri
György néhány rendhagyó gondolata.
Befejezésként Nádasdy Ádám, Karinthy
Frigyes, Parti Nagy Lajos, Arany János és
Kosztolányi egy-egy rövid költeménye
zárja a vers-blokkot. A versek előadói: Danyi Judit, Fazakas Géza, Ferencz
Bálint, Hegedűs Zoltán, Sára Bernadette,
Sirkó László, Szegvári Juli, Zayzon
Zsolt, jól artikulálva, kifejezően és
rutinos gyakorlottsággal adták elő a
műveket.
Már a
versmondás közben is
megjelenik a színpadon a klarinétos, nagybőgős, valamint
egy táncos, mintegy
jelezve: hamarosan mi jövünk. És tényleg
jönnek a Kecskemét City
Balett tagjai
kilencen: Jurák Bettina, Nagy
Nikolett, Szőllősi Krisztina, Szűcs Alexandra,
Varga Lotti, Bolla Bence, Földesi Milán, Raj Martin és Szóka Roland. Ők
táncolják Ravel Bolerójára
azt a
fantázia táncot, amit nem lehet klasszikus balettnak
nevezni (koreográfus:
Barta Dóra), inkább az
erotikus és dinamikájával hatást keltő
Ravel-zene
ihlette harmonikus össztáncnak. Barta Dóra
zenébe oltott rítusnak nevezi Ravel
zenéjét, saját koreográfiáját
így mutatja be: „…a tánc egyre nagyobb teret
követel magának, majd mint egy örvény elnyel,
magába fogad”. Kilencen
kilencfelé táncolnak, az egész mozgás
mégis egységes, az emelések, ugrások
szervesen beépülnek a mozgás egészébe.
A mozgások többsége vonaglás, a test
hullámzása, sajátos fordulások
egyenként és párban. Jó ötletnek
tartom a
páratlan számú táncost, így
sikerül elkerülni a megszokott szimmetria
kialakulását, minden alakzat aszimmetrikus, mégis
szép. A táncosok öltözete
diszkrét, főleg testszínű, testhez tapadó dressz,
némi színes rátétekkel. A
zene – érzésem szerint – play backről
szól, nem élő zenekar adja elő, de ez nem
von le semmit az értékéből. A
kamaraszínházi közönség
láthatóan nagy tetszéssel
fogadja az összeállítást, ami a műfaj
életképességét mutatja. A siker
újabb
vers-balett összeállításokat hívhat
életre.
A verseket
zenével összekapcsoló
előadást Réczei
Tamás rendezte, zenész: Mészáros Orsolya.
Megtekintett
előadás: 2017. december
3.
Budapest,
2017. december 7.
Földesdy
Gabriella
