A
sötétség szónak két
értelmezési területe van. Jelenti a
világosság hiányát és szellemi
téren a
tudatlanságot, elmaradottságot, műveletlenséget
és ezek különböző fajtáit,
mélységét, vagyis ebben a vonatkozásban a
„világos, tiszta, őszinte, egyenes
viselkedés” hiányát jelzi.
A drámát Lev Tolsztoj
írta 1886-ban. Valahol Oroszországban
játszódik egy faluban, ahová a világ
hírei és változásai nem jutnak el, innen se
mennek el a hírek sehová, így
lehetne ez a falu bárhol.
A téma a
pénz – ez is
fontos lehet bárhol és bármikor. A
történetet az orosz sajátosságoktól
lecsupaszítva: egy férjes, gyerekes,
középkorú asszony szerelembe esik egy
fiatalemberrel, akinek szintén kedvére van a kapcsolat.
Az asszony megöli a
férjét, hogy a pénzét felhasználva
boldogan élhessen a fiatalemberrel, akivel
össze is házasodik. Ezzel a fiatalember
gazdává lesz, ura lesz a háznak,
vagyonnak, és a vágyai egy fiatal nő felé
vonják. Szórakoznak, isznak (költik a
pénzt), szerelmesek, és a lánynak babája
születik. El kell titkolni a bajt.
Megölik, elássák a babát. Ebben a
férj, a feleség, sőt az
anyós is részt vesz. A megmaradt pénzt
felhasználva férjhez akarják adni a
megesett lányt, de a menyegzőn, váratlan
eseményként, idegileg felőrlődve,
részegen a fiatalember bevallja a bűneit, és más
bűnre is fény derül.
Mindenki fél
valamitől. A fiatalasszony attól fél, hogy a férje
nem rá, hanem a testvérére
hagyja a vagyont, ezért megelőzi az intézkedésben,
megmérgezi. Fél, ha nem ő irányítja
a folyamatot, akkor kisemmizhetik, például a férj
első házasságából született
lánya, és fél attól, hogy
elveszítheti a fiatal szeretőt. A fiatalember, már
férj, fél attól, hogy egy idősebb asszonnyal kell
élnie, hiszen ő csak a pénze
miatt kellett. Az anyós fél attól, hogy
kiderül ő adta a mérget, amivel
megölték a férjet és ő az, aki a
babagyilkosság szervezője. Bármi is az oka, de
nincs menekülési lehetőség, se fizikailag se
szellemileg, sőt érzelmileg sem.
Itt és most kell leélni az életet, úgy
ahogy a körülmények, a szokások, a
viszonyok, a vallás, a hiedelmek, az ismeretek lehetővé
teszik. Ha falak
vesznek körül, amelyek a butaságból, a
nyomorból, a szerencsétlenségből, a
méltánytalanságból épültek fel,
akkor azok fölé csak különös pillanatokban
emelkedhet az ember. Ilyen különös pillanat az, amikor a
fiatalember bevallotta
bűneit.
Szörnyű
sérelmek
érhetik az embert, ha körülötte a félelem
irányít. Elhagyják, elárulják,
megszégyenítik, soha nem múló
bánatot okozhatnak, amelyek szintén a félelmet
növelhetik, embertelenné válhatnak az emberek. Alföldi Róbert
mostanában több
darabot rendezett (ezt is), amelyekben a félelem a
mozgatórugója az
eseményeknek. A félelem megeszi a lelket
(Fassbinder film alapján) c. darabban két ember nyugodt,
emberséges, barátságos
viszonya válik áldozattá a
sztereotípiákból épített falak
között. Az arab fiú
kényelmesebb, dolgozó emberhez méltó
életkörülményekre vágyik, az idős
hölgy
kevéske pénzéből örül, hogy
segíthet valakit, gondoskodhat a fiatal férfiről.
Alpári megjegyzéseknek, feltételezéseknek,
gyanúsításoknak vannak kitéve és ez
felőrli a kapcsolat mindkettőjükre pozitív
hatását. A II. Edwardban (Christopher
Marlowe) a hatalom terjeszti, növeli a
félelmet, amely arra kényszerít egyeseket, hogy
meggyőződésüket változtatgassák,
hogy olyan embereket szolgáljanak, akikben nem bíznak
– ez az életük ára.
Lehet élni
félelmek
közepette? Nem – ez a tanulsága mindegyik
Alföldi Róbert által mostanában
rendezett darabnak. Ha félelemre épített
világban élsz és megpróbálsz nem
félni,
akkor meghalsz, mint II. Edward
főnemeseinek egy része, vagy mint Nyikita (Brasch Bence) A
sötétség hatalmában, ugyanis azzal, hogy
bevallja bűneit ítéletet
mondott maga felett. Ha félsz, akkor pedig annyira
nyomorulttá, sérültté válsz,
hogy így az élet már nem emberi élet. Ilyen
megnyomorított emberekről szól A
sötétség hatalma. Anyiszja (Balsai
Móni), Matrjona (Spolarics
Andrea), Akulina (Bohoczki
Sára) már úgy
belezavarodtak, lesüllyedtek a lelki élet legaljára,
hogy már nincs mit várniuk
az életben, és nincs miért élniük. Ali
és Emmi A félelem megeszi a lelket
című darabban először nem félnek, de a
környezetben élő emberek, szomszédok, a
család, barátok belekényszeríti őket a
félelem borzalmas világába, és akkor
már vesztesek, felőrlődnek.
Alföldi
rendezéseinek
üzenete, hogy a félelmet nem lehet egyenként
feloldani, nem lehet magammal
megbeszélni, hogy majd én túlteszem magamat ezen a
szörnyű érzelmen, uralkodom
rajta. A félelem csoportos érzelem, mert valamitől,
valakitől félek. A
legszörnyűbb megoldás, amikor elkezdek úgy
élni, hogy ha én félek, akkor tőlem
is féljenek, fenyegetek, zsarolok fizikailag és lelkileg
is. Sajnos ez
egy-kettőre bekövetkezik, ha közösen megengedjük,
ha közösen, összefogva nem
lépünk fel ellene.
A
sötétség hatalmában a játékra
szánt teret körbeülték a nézők,
így olyan
rendezésre, díszletekre volt szükség, hogy
minden oldalról ugyanazt lássa a
néző – nem kis feladat, hiszen a szamovár asztalon
van, a lócán ülnek, a szobai
kerek asztal körül székek vannak, ott
vacsoráznak, a mosdónak is csak az egyik
oldalán lehet a lavór, amiben kezet mos Akulina. A
színészek fantasztikus
gyakorlattal kerülgették a berendezést (a
díszlet tárgyait), mindig tudták,
hogy mennyi idő alatt jutnak el egyik helyről a másikra. A
színpad hátterét a
nézőtér adta, a négy sarka felé mentek ki,
ill. jöttek be a színészek. A
díszletet és a jelmezt Zöldy
Z. Gergely készítette, egyszerűen remekre
sikerült. Az összeomlás szélén levő
„bútorok” és az utolsó pillanatig
használt,
össze nem illő ruhadarabok színezték a vidék,
a falu érdektelenségét,
jellegtelenségét.
Sehol egy szép darab, egy kézzel készített
népművészeti abrosz, blúz, ami a
kitörés lehetőségét mutatná, itt nem
készülnek ilyenek.
A színészek
jól
játszottak. Többször elhaladt előttem Balsai
Móni mint Anyiszja, és még
hallhatóan dünnyögte a pár pillanattal ezelőtti
veszekedés morzsáit, folytatta
a szitkozódást, úgy, mint az életben,
hiszen az ember már befejezi a
mondanivalóját, de még forr, morog, nem lehet
egyik pillanatról a másikra
lezárni. A legcsodálatosabb volt számomra Palugyai Sára (Anyutka)
játéka, a
kislány minden szavát hallhatóan,
határozottan, a helyzetnek megfelelően mondta
el, gyorsan mozgott, mint egy gyakorlott, rutinos
színész. Nyikita szerepe volt
talán a legnehezebb, hol a szüleitől
távolságot tartó, hol a részeg
gazdát, hol
a döntésképtelen fiatalt, hol a bűn nyomása
alatt összeomló embert mutatta
be. Ő az, aki félelemből
átvált arra,
akitől félni kell, majd nagyon mélyre süllyedve
omlik össze. Ezt az utat a még
hallgató Brasch Bence ügyesen, meggyőzően járta
végig.
Jó ötlet volt
bemutatni Tolsztoj darabját, kimondottan rá tekintettel,
hiszen nemcsak a nagy
és örökké ható regényeit
érdemes ismerni, drámája is erős és sajnos
az elmúlt
130 év alatt semmit sem kopott félelemről szól a
mai ember számára.
Bemutató:
2017. november 18.
Budapest, 2017.
december 6.
Tóth
Attiláné
