Nemzeti
drámánk a nagyszínpad
helyett ezúttal kamarai környezetben kerül
bemutatásra. A rendelkezésre álló
tér maximálisan kihasznált, viszont kevés
az ülőhely, még pótszékre is nehéz
jegyet kapni. Ráadásul ritkán kerül műsorra.
Végre sikerült megnézni.
Nagyon kell
figyelni, hogy mindent
észrevegyen a kíváncsi néző, aki
állandóan hasonlítgat régebben
látott Bánk bán
előadásokhoz, operához, tv-játékhoz,
miegymáshoz. Ugyanis egyazon időben
egyszerre több cselekmény zajlik. Olyan események,
amelyek eddig nem kerültek
színpadra, csak lehetett tudni, hogy megtörténtek.
Nem úgy kapjuk Katona
József
főművét, ahogy eddig megszoktuk, hanem másfajta
aspektusból, kamara előadásban,
sűrűn, sok zenével, sok mozgással, zajosan,
vásári elemekkel, ha kell.
Bánk a magyarság
klasszikus
alapműve, három nemzeti drámánk közül a
legdrámaibb, számos feloldhatatlan
konfliktusa közül bátran lehet válogatni, hol
ezt, hol azt kiragadni,
megmutatni. Lehet a féltékeny férj, vagy a
jobbágysorsot szívén viselő
országnagy konfliktusára kihegyezni, a
pártütőket lecsillapító
Nagyúrból a
királyné gyilkosává avanzsáló
lázadót láttatni. II. Endrét lehet gyenge
uralkodóként, lázadástól
félő, bosszúról lemondó, a magyar urakat
maga mellé
állító királyként is megmutatni,
ahogy Gertrudist dölyfös idegenként, vagy
ártatlan áldozatként láttatni.
Melindát kissé eszelős, naiv figurának
beállítani, vagy félrelépését
titkolni kényszerülő, de következményeibe
belehaló szerencsétlen asszonyként ugyancsak.
És így tovább. Mindig a rendezői
hangsúly dönt.
Vidnyánszky Attila
kamaraszínpadi
rendezése közelről mutatja a szereplőket, mintha jobban
belelátnánk
gondolataikba. Erre vendégszövegek szolgálnak
(éljen a magyar szabadság! Hazám,
hazám, te mindenem), vagy slágerzene (mert itt
születtem én, ez a hazám), de
épp így szolgál a kezdeti orgia, tele szex
szimbólumokkal, a frivol Izidora
őrjöngései, Petur átkozódásai, a
királyné tanácstalan volta, mit kezdjen a
magyarokkal, az udvari népség léhaságai,
káosz, zűrzavar mindenütt. Így még
sosem láttuk Katona drámáját, mindig csak
külön jelenetekben. A rendezés rögtön
üvegbúra alá rejti Bánkot és II.
Endrét mint múzeumi figurákat,
szereplésük
végén visszakerülnek az üveg alá.
Ottó és Biberach egy percig sincs hasonló
helyzetben, ők minden korban léteznek, mind a mai napig, mint
olyanok, akik
csak a mának, az élvezeteiknek élnek,
pénzért mindenre képesek.
Olekszandr Bilozub
díszletében nincs
királyi vár és trónterem, csak
mozgatható ülés háttérrel, és a
falak mentén ablakok,
ezeken mászkálnak ki s be a szereplők, ezek
mögött futnak folyosók, ahol
menekül, akinek kell. A jobb sarokban hangszerek a báli
zenéhez, a bal sarokban
esőgép, időnként füstgomoly.
Függesztőrúd, amire Petúrt felhúzzák.
Feltűnő a
sok kellék, jelenlétük meghatározó
jelentőségű (sárba tiport papírkorona,
fémkard és gyerek játékkard,
trikolór, magyaros kalapok, szétkent vér,
napilap), van, amivel nem tudunk mit kezdeni, mint Izidóra
felragasztott
rágógumijaival. A jelmezeket is Bilozub tervezte,
többségében mai viseletek, a
főszereplőknek régies szabással. Gertrudis arany
királynői kosztümje szűkre
szabott, ahogy viselőjének az uralkodás. Izidóra
bő hosszú szoknyája és
fedetlen felsőteste is árulkodó jelenség.
Katona
József Bánk bánja oly nagy
drámai alkotás, amellyel Shakespeare-i
magaslatokra ért fel a megírás idején
(Vidnyánszky Attila megállapítása),
más
kérdés, hogy saját korának nagyjai, mint
Kölcsey, Széchenyi, Vörösmarty sem
ismerték fel kvalitásait. Jelen
megközelítésben a két
államférfi párharca
határozza meg a mondanivalót. Bánk feloldhatatlan
magánéleti konfliktusában –
amelyben előbb megátkozza fiát, majd megtagadja
feleségét – már nem alkalmas
közszereplésre, kényszeres viselkedése
megfosztja ítélőképességétől. II.
Endre,
aki mindent megért és megbocsát, szintén
képtelen politikai cselekvésre.
Felesége halálával sem tud mit kezdeni. Gertrudis
– idegenként – maga is
áldozat. A záró kép a két
férfi vitrinbe zárásával, a megöltek
feléledésével ér
véget, miközben Bánk ötéves fia
legényest táncol a színpad
„csendéletében”.
A Bánkot
játszó Mátray
László m.v.
csendesnek és nyugodtnak mutatja magát, holott iszonyatos
belső erők fűtik,
amikkel nem tud megbirkózni. Kicsit fiatal, de meglepően
érett a szerepre. Udvaros
Dorottya Gertrudisa
nem gonosz és nem is magyargyűlölő, csak éppen nem
érti a körötte folyó eseményeket.
Megoldási kísérletei kudarcba fulladnak,
gyanútlanul rohan a vesztébe. Söptei Andrea
Melindaként nehéz feladatot kapott,
mert ő hű is marad, meg nem is férjéhez. Ő szenved a
legtöbbet, egyetlen éjszaka
alatt mindenét elveszíti, neki tényleg
megváltás a halál. Szalma Tamás m.v.
igazi király alkat, pasztell színű palástja a
lágyszívű uralkodót mutatja,
parancsolás helyett fennhangon kételkedik Bánk
szavaiban. Farkas Dénes
(Ottó), Horváth Lajos
Ottó
(Biberach) a szokásosnál fajsúlyosabb
figurákat játszottak
teljes beleéléssel, Varga
József Tiborc szerepében kissé
jelentéktelenné vált a
koncepció miatt, amely nem ad hangsúlyt a
jobbágyok panaszának. Olt
Tamás
Petúrként harsány és erőteljes alakot
formált, ám érezzük mindvégig,
igyekezete
ellenére nem neki való ez a szerep. Új
figurát teremtett Ács
Eszter Izidóra
alakításában. Több
„őrülési” jelenete is van, szinte
önjáróvá válik a figura
általa. Szerepeltek még Rácz
József (Mikhál), Tóth
László (Simon), három
óvodáskorú gyermekszereplő, valamint a
Kaposvári Egyetem Színházi
Intézetének
hallgatói, akik a zenét szolgáltatták
hangszeren és énekhanggal, és
statisztáltak az udvari bál idején, vagy Gertrudis
kíséreteként, békétlenek
összejövésénél stb.
Dramaturg: Szász Zsolt,
rendezőasszisztens: Herpai Rita.
A kamaraszínpadi Bánk bán nyomasztó,
ám tartalmas előadás. Nehéz fejjel jön ki az
ember az alagsori nézőtérről.
Bemutató: 2017.
szeptember 21.
Megtekintett
előadás: 2017. december 3.
Budapest, 2017. december
5.
Megjelent a
Kláris 18/4.
számában.
Földesdy
Gabriella