A
három felvonásos
vígjátékot Balikó Tamás
korábbi rendezése
alapján láthatjuk most, néhány év
elteltével újra, színpadra állította
Szabó P. Szilveszter. Egyben
ő játssza Jánost is.
Elvben ugyanaz
az előadás,
azonos szereplőkkel, mint 2013-ban, Balikó helyett Földes
Tamással, az ördöggel. Azonos díszletek,
azonos Molnár Ferenc-i szöveg szellemes
fordulatokkal és ötletekkel. Mégis
árnyalatnyit más. Bölcsesség mellett olykor
fanyar
irónia jelenik meg az ördög arcán.
Az
alaptörténet látszatra
egyszerű: a régen, szegény-korukban egymásba
szeretett, feltűnően szép Jolán (Gubás
Gabi), aki ma gazdag és kissé
egykedvűnek tűnő férfi (László – Schlanger
András) felesége és barátjuk, a
híres festővé vált János először
találkoznak a festő lakásán, hogy a férj
kérésére mellkép
készüljön. Azonnal
érezhető köztük a letagadhatatlan
vonzódás, amit mégis minden erejükkel tagadni
igyekeznek. János házasodni készül
Elzával (Balázsovits
Edit), aki régóta szereti a férfit. A
házasság Jolán mesterkedései nyomán
készül létrejönni. Az éppen soros
modell, a kedves és sorsába beletörődött
Selyem Cinka (Balázs Andrea) szereti
Jánost, részben ezért is tud lemondani
róla, és lényeglátása nyomán
végül Elza is
elmegy, átadva a terepet Jolánnak. János
már előző nap elárulta magát –
szerelmét Jolán iránt – az estélyen,
ehhez valóban kiváló ötlet a
„belépője
alatt van-e ruha vagy nincs” nagy kérdése.
János egészen kivetkőzik magából,
mert elvakultan elhiszi, hogy Jolán ennyire kacér…
ezen meg Jolán bántódik meg,
hiszen ő tisztességes asszony. A szerelmes levél
megíródik az estély után, dr.
Kovács – Az ördög – elteszi…
aztán újabb játszma kezdődik másnap
hármójuk
között a festő lakásán, hogy átadta-e a
levelet a furcsa férfi Jánosnak, vagy
sem.
Hiába
is tennénk fel a
kérdést, hogy az ördög nélkül is
felvállalnák-e szerelmüket Jolánék,
vagy sem,
most el kell hinnünk, hogy szükség volt az
ördög katalizátor szerepére. Vagy
csak tükörként szolgál, ahogyan ő gondolja?
– mert szerinte a tanácsadó akkor
jó, ha tükröt tart csupán a hozzá
fordulóknak. Ő pedig mindig a kellő
pillanatban jelenik meg, hogy vagy éppen „útban
legyen”, lassítva, vagy máskor
éppenhogy előrevigye az érzelmek
játékát, kibontakozását.
Molnár Ferenc kiválóan
írta meg ezt a vígjátékát is, az
előadás pedig jól követte a fordulatokat. Itt
fontos minden szó, párbeszéd, mozdulat.
Érdekes
Elza átalakulása is.
Az estélyen még „szemtelen Elzaként”
ismerjük meg, ami jól láthatóan idegen
terep a lány számára, és
természetesen az ördög hatására
talál vissza saját
magához – vagy a szelíd, szerelmes fiatal
lány alakja is csak egy szerep a
számára? Talán nem, hiszen miután
Cinkával jól kisírták magukat, Elza is
önként
kilép János életéből.
Drukkolhatunk
végig a szerelmes
pár egymásra találásának,
főként, ha nem gondolunk Lászlóra, a
férjre… bár őt
az üzlet, úgy tűnik, egyre inkább jobban
érdekli, mint a felesége. Ebben azonban
nem lehetünk egészen biztosak, látva az
estély utáni tűnődését felesége
viselkedését illetően. Tudni azonban nyilván nem
tud semmit, és mi is
elfelejtjük, hogy végtére is ellene drukkolunk.
András,
a szolgálatkész inas
– Honti György.
A
díszlet kiválóan működik; a
festő lakása, az oszlopokkal díszes fogadószoba az
estélyen Horesnyi Balázs munkája,
díszletkivitelezés – Major Attila.
A
jelmezeket Pilinyi Márta tervezte,
kifogástalan az ördög fekete öltönye,
felöltője a piros sállal, feltűnően szép
Jolán estélyi ruhája és belépője, de
nem kevésbé finoman elegáns nappali ruhája
is.
A zenei
összeállítás
készítőjéről nem kapunk
felvilágosítást, pedig nagyon jellegzetes
aláfestő
részleteket hallhatunk klasszikus művekből.
A rendező
munkatársa: Csákberényi-Nagy Anna.
Művészeti
vezető: Karinthy Márton.
Remélhetőleg
még sok előadást
láthat a közönség, hiszen a korábbi
előadás-széria Balikó Tamás hirtelen
halála
miatt szakadt meg. Így szomorúsággal, de
mégis örülünk, hogy tovább él a
rendezése.
Új
bemutató: 2017. november 24.
Budapest,
2017. november 25.
Györgypál
Katalin
