A család a
karácsony
ünneplésére gyűlik össze, de az is lehet, hogy
arra az örömteli alkalomra érkeznek a szülői
házba, hogy a beteg, hosszabb ideje
kórházban levő apjuk hazatérését
megünnepeljék. A második esemény sokkal
nagyobb
hangsúlyt kap, mint az első. A család áll a
mamából (Kútvölgyi Erzsébet),
a papából (Papp
János), két fiúk: Matthew (Ötvös
András) és Adam (Szikszai Rémus),
Adam felesége, Shenna (Járó Zsuzsa),
valamint Matthew barátnője, Carrie (Réti
Adrienn). Anyjuk vezényletével minden, amit a
készülődés során tesznek
(főzés, sütés, terítés,
takarítás stb.), amit mondanak (régi
családi
történetek, Matthew figyelmeztetései Carrie
felé stb.), amit elhallgatnak
(Adamék felbomlóban levő házassága, a
lányuk, Emma (Csikász Ágnes) lelki
problémái, Matthew szerelme Shenna iránt
stb.), amire készülnek (közös
játék, pezsgőzés, vacsora stb.) apjuk
hazatérése
köré csoportosul.
Fokozatosan
világossá
válnak a kapcsolatok. A mama nemcsak összefogja a
családot, hanem meg is
osztja. Láthatóan nem egyformán viselkedik
(„szereti”) a két fiát. Matthew
simulékony, a túlélésre játszik,
ezért egész életében vigyázott arra,
hogy
mindenkinek, de főleg apjának és anyjának
jó véleménye legyen róla, nem mond ellent,
helyesel, ezért a mama magához közelebbinek
érzi, mint a másik fiát, Adamot.
Adam megalkuvást, egyezkedést nem tűrő
viselkedésének az életben is megvan a
negatív hatása, őt nem „vették be” a
cégbe, míg Matthew-ut bevették. Hogy kik
és hová az nem is érdekes, fontos, hogy Adam nem
sikeres, Matthew igen, pedig
évekkel fiatalabb bátyjánál. A
fiúkhoz való különböző viszony
árnyékot vet a
családjuk problémáinak az
elfogadására is. Adam és Shenna megdöbbenve
veszik
észre, hogy a nagymama az unokája lelki
problémáját nem igyekszik megérteni,
sőt kiborulva kiabál, felemlegetve, hogy az ő idejében
nem voltak a gyerekeknek
lelki problémáik, mert dolgoztak.
Ilyen talajon
éleződnek az ellentétek, és felszínre
kerülnek a fent már említett elhallgatott
problémák. Tovább mérgesedik a helyzet,
amikor a második részben megjelenik
tolószékén a papa, és az agyi
érelzáródás következtében
szelektív emlékezetében
a fiúk régi
pályaválasztásának emlékei
előkerülnek. Elszabadul a pokol. Adam
sportoló szeretett volna lenni, Matthew színész,
mindketten jogászok lettek,
szüleik elvárásának megfelelve. A mostani
problémákra rátelepszenek a régi,
elfojtott vágyak, és felszínre kerül a
mostani problémák gyökere, az apa
despotikus és szoknyavadász élete, a mama
konfliktus kerülő gyakorlata, ami nem
egyeztetésben fejeződött ki, hanem az elhallgatást,
a cukros mázat igényelte.
A szereplők
játéka
remek volt, szinte egyöntetűen, de az egyenlők közül
Kútvölgyi Erzsébet
kimagasodott. Csodás volt a férjét egy
életen át feltétel nélkül
szolgáló
asszony szerepében. Minden gondolata a férj
hazatérésének megünneplése
köré
csoportosul. Minden úgy legyen, hogy ő jól érezze
magát, senki és semmi nem
számít. Ezt a szemléletmódot a
hanghordozásával, mozgásával
zseniálisan fejezte
ki – lehetetlen, hogy ennél jobban lehetett volna
játszani. Amikor valamilyen
családi, vagy baráti összejövetelre
készülök, háromnapos, aprólékos,
cselekvési
tervet készítek, a darabban, amikor Kútvölgyi
Erzsébet elővette a kis noteszát,
amibe beleírta a feladatokat és azt, kire milyen
munkát oszt ki – rögtön
érintve éreztem magamat, és jót nevettem.
Ilyen és hasonló rádöbbenésekkel
találkozott mindenki a történések
során, esetleg mindenki másban vélte magát
felismerni, és vagy ezen nevetett, vagy azon, hogy sok
megjegyzés lám nem őrá,
hanem másokra vonatkozik.
A konkrét
események
felsorolása nem szükséges, mert a sokféle
családi ellenségeskedések közül a
szerző azokat választotta ki, amik egy estébe és
egy helyszínbe logikusan
beleférnek. A hanghordozást, a szereplők szerephez
köthető viselkedését
egyszerű pszichológiai szabályok
irányították, és a játékuk
során pontosan ezt
adták vissza, remekül. Feleslegesnek tartottam a
háttérben megjelenő
kiírásokat, végül már nem is
néztem. Nekem elég volt a színészek
játéka, hogy
egy figurát, vagy egy-egy szereplő viselkedését
megértsem. Még a humor
kibontakozásában sem segített, mert a humort
mindenki másban találja/találta
meg.
Nagyon fontos, hogy a
szerző
senkinek sem adott igazat. Amikor már mindenki jól
eltángálta a többieket, a
legnagyobb zűrt Emma fékezte meg a
kérdésével és a hegycsúcsra
való szimbolikus
feljutásával. Azért tetszett ez a
befejezés, mert megpróbált kirángatni
mindenkit a saját problémáiba való
belefeledkezésből, a sértettség
elhatalmasodásának veszélyességére,
sőt kilátástalanságára figyelmeztetett.
A díszlettervező (Ondraschek Péter) munkáját
dicséri, hogy
egy színbe tömörítette az egész darabot
és kerülte a karácsonyi jelleg
kidomborítását, ezzel is a darab
mondanivalóját segített kiemelni és
hozzájárult ahhoz, hogy a családi
ellentéteket ne karácsonyra
összpontosítsák.
Jók voltak a jelmezek is. Kiemelkedő volt Réti Adrienn
ruhája (jelmeztervező: Cselényi Nóra),
jelezvén a klasszikus
családi tendenciától való
távolságát, ugyanakkor a mama ruhája
pontosan
ellentéte volt, vagyis a megfáradt, divattal nem
törődő idős asszony
esetlenségét emelte ki.
Sam Holcroft darabját csak
2–3 éve mutatták be Londonban, és nagy
sikere
volt. Zöldi Gergely fordítása
jónak
tűnik, bár nekem az angol cím jobban tetszik (Rules
for living), de szívesen veszem a kialakult címet is.
A rendező, Göttinger
Pál zavaróan fiatal, a munkái
közül a Pesti barokkot láttam csak,
és a mostanival együtt úgy vélem, hogy
sikeres pálya áll előtte, ha nem szúrja
el, mint Adam a darabban. Fiatalsága nem indokolja, így
csak a tehetségére
gondolhatunk akkor, amikor a mama remek figuráját
megalkotta (és persze
Kútvölgyi Erzsébet remek kvalitására
és tapasztalatára). A darab elkerülte a
vígjátékok idegesítő
jelentéktelenségét, ezt leginkább a
rendezőnek köszönhetjük
(a szerző mellett).
Producer: Orlai Tibor.
Budapesti
bemutató: 2017. június 27.
Megtekintett
előadás: 2017. október 28.
Budapest, október
29.
Tóth
Attiláné
