Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HÁZTŰZNÉZŐ

Katona József Színház

A színháznak többféle feladata lehet, vagy több feladatot vállalhat, elemezhet, figyelmeztethet némi veszélyre, ami a társadalomban felmerült, vagy félő, hogy jelentkezni fog. Nevelhet is, teheti sokféleképpen, humorral, gúnnyal, tragikusan, didaktikusan, megmutatva, hogyan nézünk ki egy görbe tükörben. A Gogol darabjában, a Háztűznézőben – szerintem – a Katona József Színház vállalta a tehetetlen, bizonytalan, az önmagát nem ismerő, döntésképtelen emberek bemutatását egy konkrét szituációban, amelyben azok komikussá, nevetségessé válnak, figyelmeztetve, hogyha nem döntünk, az is döntés a változás ellen.

Amikor felmegy a függöny, egy oblomovi figurát látunk. Padkaljoszin (Fekete Ernő), a főosztályvezető fekszik a kanapén, ami egyébként egy elhasznált, megöregedett darab, a takaróval együtt. Főosztályvezető meg van elégedve magával, azt szeretné, ha ezt mindenki tudomásul venné és őt külön figyelemmel illetné, mert ugye nem akármi, ha valaki ilyen magas hivatali posztot tölt be.A szobában érthetetlen, felesleges tárgyak tömkelege található, egymásra dobálva. Minden ócska, mint a tulajdonos. A szolga (Elek Ferenc), olyan, mint az ura, semmi sem érdekli igazán, az utasításokat teljesíti, egyszavas mondatokban válaszol, ő maga is ápolatlan. Díszlettel (Khell Zsolt), jelmezzel (Szakács Györgyi) remekül bevezetett darab következik. A felvezetésből tudjuk, hogy itt csak telik majd az idő, de a tervezett házasságból nem lesz semmi. Nem mindegy azonban, hogy hogyan nem lesz semmi, ki mennyire tekinthető majd hibásnak, és lehet-e esetleg változtatni a helyzeten valamikor később?

Mint tudjuk, a háztűznéző arra szolgált, hogy a felek meggyőződjenek arról, hogy az általuk képviseltnek megfelelő anyagi hátteret biztosít a tervezett frigy. Ezt akarják ellenőrizni a kérők a jövendőbeli menyasszonynál tett látogatás során. Négy kérő van. Már mindegyik sok kellemetlen eseményen esett át, miközben kereste a megfelelő menyasszonyt. Érdemes volt megismerni az elvárásaikat. Néhány mondattal, hanghordozással, öltözködéssel kellett a színészeknek elérniük, hogy mi nézők rögtön átlássunk rajtuk, és felfedezzünk ismerős vonásokat. Mind a négy színész ragyogóan teljesítette a feladatot. A felsorolásukban csak azért van az egyik előbb, mint a másik, mert másként nem lehet írni, de mindegy lenne, hogy kivel kezdjük. Keresztes Tamás hajóskapitánya tragikus figura, az első mondataitól kezdve minden megmozdulásán jóízűeket nevetett a közönség, mégis érezte az ember a megalkotott figura keservét, bánatát. Tragikus élet, ha valaki ennyire vágyik társra, és azt kell megélnie, hogy szánalom nélkül, könyörtelenül taszítják el – mint maga elmondja – már több esetben. Persze, hogy hibás, de nem látja, nem tudja, hogy mi a hibája, és így nem tud, nem is fog változtatni rajta. A másik vőlegény jelölt Anucskin (Vajdai Vilmos) olyan elvárásokkal lép fel, amik nemcsak feleslegesek, teljesíthetetlenek, hanem érthetetlenek is (az ő esetében ez a humor forrása). Ő ugyan csak oroszul tud, de a nősülés feltételének szabja, hogy a jövendőbelije beszéljen franciául. Mi ez, ha nem menekülés a házasságtól? Támasszunk teljesíthetetlen feltételt, és akkor megússzuk a hosszú időre köthető, felbonthatatlan házasságot – gondolja, illetve javasolja a színpadról mindenkinek. Bezerédi Zoltán állami hivatalnokának elsősorban az anyagi háttér jelenti a feltételt, ebben következetes, ha a lehetőségek nem ütik meg az általa elképzelt mértéket, akkor máris olajra lép.

A negyedik kérő Padkaljoszin, az első képből ismert „oblomovi” figura. Nem fiatal már, itt az ideje a nősülésnek, de semmit sem tud elviselni, ami az eddigi henye életmódján változtatna. Barátja (Rajkai Zoltán) viszont szeretné, ha Padkaljoszin élete is rendeződne. A barát már nős. Nem panaszkodik, csak megjelenik Padkaljoszinnál, sok, különféle csomaggal – ezeket fáradtan leteszi, és mi, nézők tudjuk, hogy be van fogva, mint férj, az ügyek intézésébe, az élete kész rohanás, hogy teljesítse az elvárásokat. Most elhatározza, hogy megszervezi barátja esküvőjét, házasságát.

Minden kérő egy házban gyűlik össze, a férjhez menni kívánó Agafja Tyihonovna (Jordán Adél) házában. Bizony a menyasszony-jelölt sem fiatal már, elmúlt 30 éves, de viselkedésében nyoma sincs a megfontoltságnak, az önállóságnak. Apjának ráhagyott vagyona is már apadó félben van, férfi kellene a házhoz. Agafjának jólesett tudatlannak, sőt ártatlannak lenni ebben a sok problémát jelentő világban. Nagynénjével (Szirtes Ági) egy elszigetelt világban éltek. Ahogy Agafja elmondja, jó volt így élni, nem rajong azért a lehetőségért, hogy majd mások gondját is magára kell vállalni.

Kihez menjen a menyasszony jelölt, kit válasszon, és ki fogja őt választani? Folyik a humorosabbnál humorosabb tárgyalás a színpadon. Ezeknek a tárgyalásoknak főszereplője Fjokla Ivanovna, a házasságközvetítő (Fullajtár Andrea). Különös embertípust ismerhetünk meg Fullajtár kiváló szakmai tudásának közvetítésével, olyant, aki szabadon és természetesen hazudik, ezt nem titkolja, nem tartja hibának, nem sértődik meg. Határozott, és úgy változtatja a véleményét, ahogy a partnere akarja, vagy, ahogy ő feltételezi, hogy akarja.

Ekkora társaság igyekezete a házasság körül ugyan milyen megoldást hordoz, mi lesz a vég?

Remek befejezés született azzal, hogy végül Padjalkoszin megkéri az öregecske leány kezét, aki nagyon boldog. Mindenki elmegy az ezzel kapcsolatos feladatokat ellátni, a menyasszony öltözni, a barát szervezni a menyegzőt. Egyedül maradván, egy remek monológban lassan visszatáncolva főhősünk megint menekülésre fogja, de minden ajtó zárva, és ekkor a falon hihetetlen módon megjelenik egy ablak, amin keresztül még kiugorva, megmenekül a házasságtól. A menekülés nem ismer korlátokat, tudjuk meg.

Az utolsó néma képben az oblomovi állapot megint uralkodóvá válik, Padjalkoszin visszafekszik a kanapéra, betakaródzik, a szolga visszaül a sarokba, tovább él a tehetetlenség, a henyeség, a lustaság.

Igaz, a keretek, a szereplők megnevezése, foglalkozása régies, általunk már nem ismert. Az otthonülő 30-as leány, a házasságközvetítő, a hivatalnokok rendkívüli tisztelete, a háztűznéző sem bevett 21. századi szokás. Mégis minden pillanatban rólunk is szól a darab. Észrevehetjük a mai eseményeket, a körülöttünk játszódó történéseket a felmutatott görbe tükörben. Gogol idejében nem volt ennyire aktuális a probléma, a házasságtól való félelem, ami végül a magányhoz, a megkeseredettséghez vezet. Ma viszont egyre többet halljuk, hogy a 30 évesek, vagy ezen is túljutottak hangoztatják, hogy ők még nincsenek felkészülve a házasságra, egy másik emberrel való együttélésre, az ebből következő változásokra, hogy például pici emberek szaladgáljanak körülöttük, azokról is felelősséggel gondoskodni kelljen. A közönség megfigyelhetően olyankor nevetett a legjobban, amikor a ma sokat hallott, a mai korban a házassági menekülőktől hallott mondatokat fedezte fel a szövegben.

Kellemesen modernizált, de a régi környezetet megőrizve, remek színészi játékot láttunk. Hálásak lehetünk a darab rendezőjének, Ascher Tamásnak.

Bemutató: 2017. október 7.

Budapest, 2017. október 20.

Tóth Attiláné

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©