Háy János
színdarabja ősbemutatóként került
színre Szegeden idén tavasszal. (Bemutató:
2017. április 7.) A cím értelmét akkor
fogjuk fel, amikor a zárójelbe tett
megjegyzést is hozzá olvassuk: ittas vezetőknek. Az
alcím megvilágítja a néző
korlátolt elméjét, mert rögtön felfogja,
hogy itt szeszfogyasztás és
autóvezetés, szonda, terápia, és
főként az alkoholizmus sajátos problémáival
fog találkozni, két részben. Rendezte: Szőcs
Artur.
Egy lepusztult
előadóteremben
játszódik a történet, a padok egymás
mögött hátrafelé emelkedő szintet
képeznek, mint a régi egyetemi padsorokban, csak itt
minden elhanyagolt
kinézetű (díszlet: Horesnyi Balázs).
Csoportterápia zajlik, éppen
egy háromnapos. A résztvevő férfiak, nők
fennakadtak egy közúti szondáztatáson,
momentán nincs jogosítványuk. Ahhoz, hogy
visszakapják, részt kell venniük ezen
a foglalkozáson. Kötelező. A foglalkozásokat
két pszichológusnő vezeti, Csilla
zsarnoki módon bánik a „beutaltakkal”,
Tünde emberibb hangon és empatikus
hozzáállással végzi munkáját.
Kiderül, hogy mindkét terápia vezetőnek megvan a
maga családi, magánéleti problémája,
saját gondjaik időnként áthatják az ittas
vezetőkkel való foglalkozás hangulatát.
A fizetős
tanfolyam mindegyik
résztvevője másképp élte meg saját
szondázását és
jogosítványának elvesztését.
A terápia bevallott célja, hogy minden tag bemutassa
önmagát a többiek előtt,
majd beszámoljon az esetről, amely anyagi, erkölcsi
veszteséggel terhelte meg a
pórul járt fél további
életét. A résztvevők foglalkozási
megoszlása a
következő: Bogi: műkörmös, Réka: marketinges,
Anna: újságíró. Tibor:
ábécé
tulajdonos, Márió: volt húskereskedő, Laci:
társasházi közös képviselő,
Sándor:
projektvezető, Sanyi: szakács, Emil: nem bevallottan
belügyes. Mindegyikük őrzi
belső titokként azt az eseményt, aminek folytán
elvesztette jogosítványát.
Néhányuknál ez a titok napvilágra
kerül. A történeteket csak félig mondják
el a
szereplők, a másik felét, ill. sokszor az egészet
videóvetítés szakítja meg,
amiben a színészek játsszák el a velük
történt eseményt. Az esemény aztán
kielemzés tárgyát képezi a
pszichológusok és a szenvedő alanyok között. A
lebukott ittas vezetőnek el kell ismernie, hogy hibázott, sokba
került neki
mindez, és soha nem kerül hasonlóra sor nála,
mert megbánta.
Háy
darabja két ponton válik igazán
tanulságossá. Egyik Annának, az
újságírónak az esete, aki úgy
került be a
terápiára, hogy ő maga nem vezetett autót,
mindössze magára vállalta
partnerének (szerelmének?) nehéz helyzetét.
Barátja ugyanis nős férfi volt, aki
titkolta Annával való kapcsolatát, csak elhitette
a lánnyal, hogy ő az igazi,
és lesz közös jövőjük. Aztán mikor
jöttek a rendőrök, szinte kényszerítette a
lányt, üljön a helyére.
Köszönetképpen pedig elhagyta. Anna szűkszavú
és
visszafogott, csalódása zárkózottá
tette. Az író szimpátiája
egyértelműen az
övé. Áldozat, akit becsaptak. A másik
kulcsszereplő Sanyi, fiatal szakács, ő
az, aki mindig elkésik, és a szabályok szerint el
kellene, hogy küldjék a
pszichológusok, de megkegyelmeznek neki. Sanyi
többször kijelenti, hogy aki
egyszer alkoholista lett, az már nem fog leszokni az
italról soha. Ekkor még nem
tudjuk, hogy önmagáról beszél. Mindig siet,
és mindig a leendő „borvacsorával”
indokolja sietését. Igazából az ital
hívása az, ami miatt sietős az útja. Az ő
tragédiájával zárul Háy jó
poénokra épülő tragikomédiája.
Szőcs Artur
rendező a sorozatos videó
bejátszásokkal teszi dinamikussá a
cselekményt. A vetítés alatt a színpad
sötétségbe borul, közben néhányan
táncolnak a tanfolyamosok közül, párok
jönnek
létre. Ezek valószínűleg hosszabb
távú kapcsolattá is válnak. Legalább
emiatt
hasznosnak mondható a terápia az ő számukra.
Kovács
Andrea
jelmezei mai életünk kesze-kusza hétköznapi
ruháit adja a szereplőkre. Réka és
Anna jelmeze konszolidált, csinos öltözetnek
mondható. A férfiak hanyagul,
ketten zakóban, ingben mutatkoznak. Viszont a két
pszichológusnő nemcsak
karakterben, hanem öltözetben is teljes ellentéte
egymásnak. Csilla ódivatú
kétrészes szoknya-kabátka együttest hord (ő a
kemény szigor), míg Tünde lezser
nadrágban, pulóverben, kiegészítőkben
mutatkozik (ő az empatikus, megbocsátó),
kifejezve a szerepek jellembeli különbözőségeit.
Háy
színdarabja jó lehetőségeket
kínál a színészeknek. Legjobban a
Máriót játszó Szívós
László indulati kitörésein
szórakozunk, akinek mindenről
saját udvarlási kudarcai jutnak eszébe. Figyelemre
méltó a tragikus véget érő
Sanyit játszó Rédei Roland
szereplése. Kicsit egyoldalú játékot
nyújt a Tibort alakító Gömöri
Krisztián, valamint nem tud
kiemelkedőt nyújtani a Lacit játszó Jakab
Tamás sem. Zavaróan hat Borsos
Beáta
rikácsolása, esetlensége Csilla szerepében.
Tündét, a másik pszichológust Szabó
Gabi alakítja kevés eredetiséggel,
bár játéka illik a szerephez. Szerepeltek
még Szilágyi Annamária (Bogi), Tolnai
Hella (Réka), Csorba Kata (Anna),
Kárász Zénó
(Sándor, projektvezető), Barnák
László (Emil).
Dramaturg: Slárku Anett, rendezőasszisztens: Horváth
Bettina.
A szegedi
közönség jól fogadta az
ittas vezetők terápiájának tragikomikus
feldolgozását, a trágárságokon
derült,
a videókat feszülten figyelte, mintha moziban lenne. A
mindenkori közönség
szívesen jár Háy színdarabjaira, mert
közel van hozzá a színpadi közeg. Ez a
titok.
Megtekintett
előadás: 2017. október 7.
Budapest,
2017. október 11.
Földesdy Gabriella