Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

LOVE LOVE LOVE

Belvárosi Színház

Mike Bartlett, angolszász író műve 2010-ben keletkezett, nagyjából negyven évet ölel fel időben. Kezdődik az 1960-as évekkel, betekintünk a 80-asokba, végül még eltelik húsz év, és ennek a 2000-es években kell játszódnia a szereplők életkorát figyelembe véve. Nos, a történet mégis kicsit előbbre jár, a Brexit kifejezés is elhangzik benne, vagyis napjainkig elvezet bennünket ez a mondhatni generációs történet, megtűzdelve némi iróniával, szatírával, Beatles zenével, két részben. A darabot Zöldi Gergely fordította, rendezte: Réthly Attila.

A kezdő jelenet 1967-ben, vagy kicsit később játszódik. Két fiútestvér (Henry és Kevin) harcol egymással tücsök és hangya, vagy inkább szorgalmas és tékozló szerepkörben, a megjelenő Sandra, aki maga is nagy lázadó, öntörvényű lány, a tékozló Kevint választja partneréül, holott két hónapja ismerkedett meg Henryvel, Kevint most látja először. De hát épp az All you need is love korszakában vagyunk, a nagy merészségek, a füvezés, a szülők elleni lázadás, a 68-as fiatalok korában, akik az élet minden terén szabadságot és szabadosságot akarnak. Sandra és Kevin összejönnek, Henry hoppon marad, mert ő konzervatív, szorgalmas, nem lázad, egyszóval rendes. Ez a hibája, és ez nagy hiba. Eltelik húsz év, Sandra és Kevin házasok, egy lányuk (Rose), és egy fiuk (Jamie) született, épp a lány születésnapját ünneplik, a tizenhatodikat, de a feledékeny apuka rendre eltéveszti az évet, és tizenöt évesnek hiszi lányát. Jamie kicsit túlmozgásos fiú, szinte röpköd a szobában, állandóan elektronikus játékokkal játszik, furcsán nevet, amúgy szeretetreméltó lény. Egyre jobban kiütköznek a családi ellentétek, az első rész végére a szülők féltékenységi rohamokat produkálnak, bejelentik, hogy elválnak. Eközben Rose komoly lánnyá serdült, hegedül, koncertet ad, de udvarlója nem komoly, hisz kiderül róla, más lánnyal tölti szabadidejét. Rose felvágja az ereit, de megmentik.

A második rész ismét húsz évvel később mutatja a szereplőket. A szülők közben elváltak, új társuk van, vagy már az új kapcsolatnak is vége. Rose éppen hazatér apja lakásába, ide hívta anyját is, mert valami fontosat akar közölni velük. Nem terhes, és nem megy férjhez. Épp ez a baj Rose számára, már harminchét éves, se lakása, se férje, gyereke, adóssága viszont tízezer font. Kéri szüleit, vegyenek neki lakást, nem tud megküzdeni anyagi nehézségeivel. Kölcsönös megdöbbenés követi mindezt, Sandra és Kevin immár nyugdíjas korukban csak magukkal foglalkoznak, önzőek lettek, gyerekeiket magukra hagyják, boldoguljanak. Ám ez egyik gyereknek sem sikerült. Jamie idegbeteg, képtelen önállóan élni, otthon lakik, nem dolgozik, még mindig játszik a kütyükkel. Szülő és gyerek egymás generációját hibáztatják a sikertelenségért. Oldja meg mindenki saját problémáját.

Réthly Attila rendező a szülő-gyerek kapcsolatnak ezt az extrém módját teljesen készpénznek vette, vagyis a szülő annyira elhülyül, amire gyerekei tizenévesek lesznek, hogy azt sem tudja, hány éves, és hányadik osztályba jár az iskolában. Annyira szélsőséges ez a szülői ábrázolás, néha karikatúrának véljük. A szülők generációja rosszul neveli gyerekeit, azok egyáltalán nem hasonlítanak rájuk, minden téren mást akarnak, nem lázadnak, inkább lenyúlni akarják a javakat. A fiatalok nem tudnak egzisztenciát teremteni, csak szülői segítséggel. Nem képesek anyagi javakat felhalmozni. Rose anyját hibáztatja, hogy biztatta őt a hegedűtanulás komolyan vételével, most nem tud megélni ebből.

A díszlet (tervező: Ondraschek Péter) most is szellemes, ahogy az eddigi előadásokban is tapasztaltuk. A nappali szoba kanapéval és karosszékkel, asztallal, rajta sok-sok pia képezi a díszlet magját. Körülötte a Beatles és más együttesek plakátjai forognak körben egy henger alakzaton. Figyelemre méltóak a jelmezek (tervező: Velich Rita), amelyek a szereplők öregítésének a szerves részei. Sandra jelmeze a legsikeresebb, fiatalon hosszú, buggyos ruhát visel, hosszú hajat, anyaként rövid sötét hajat, lila kétrészes otthoni együttest, míg nyugdíjasként világos felsőt nadrággal és platina parókát. Ahogy öregszik a szerepben, annál jobban néz ki. Kevin fiatalon indián hajat visel és háziköntöst, öregen őszes, ritka hajjal látjuk viszont, kötött mellénnyel az ing fölött. Rose konzervatívan öltözik, sötétkék kosztümöt visel, kis kontyot a feje búbján. Jamie szakállal, sapkában rohangál, hippi szerelésben, öltözéke is kifejezi mániáját.

A rendezőasszisztens: Kovács Henrietta, grafika: Csáfordi László, producer: Orlai Tibor. A darab címe (háromszoros love) inkább csak a zenéből áramlik felénk, a színpadon elpárolog a kiúttalan sorsokba. Nyilván ezért sem tudták műfajilag besorolni sehová, mindössze a szórólapi szövegben szerepel a „szatirikus komédia” megjelölés. Igen, ez talán illik rá.

Szereplők: Kevin  Schruff Milán, Henry – Nagy Dániel Viktor, Sandra  Péter Kata, Rose – Gubik Petra, Jamie – Dékány Barnabás.

Megtekintett előadás: 2017. október 4.

Budapest, 2017. október 6.

Megjelent a Kláris 18/2. számában

 Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©