Mike Bartlett, angolszász
író műve 2010-ben keletkezett, nagyjából
negyven évet ölel fel időben. Kezdődik az 1960-as
évekkel, betekintünk a
80-asokba, végül még eltelik húsz év,
és ennek a 2000-es években kell
játszódnia a szereplők életkorát figyelembe
véve. Nos, a történet mégis kicsit
előbbre jár, a Brexit kifejezés is
elhangzik benne, vagyis napjainkig elvezet bennünket ez a
mondhatni generációs
történet, megtűzdelve némi iróniával,
szatírával, Beatles zenével, két
részben.
A darabot Zöldi Gergely fordította,
rendezte: Réthly Attila.
A kezdő jelenet
1967-ben, vagy
kicsit később játszódik. Két
fiútestvér (Henry és Kevin) harcol
egymással
tücsök és hangya, vagy inkább szorgalmas
és tékozló szerepkörben, a megjelenő
Sandra, aki maga is nagy lázadó,
öntörvényű lány, a tékozló Kevint
választja
partneréül, holott két hónapja ismerkedett
meg Henryvel, Kevint most látja
először. De hát épp az All you need
is love korszakában vagyunk, a nagy
merészségek, a füvezés, a szülők elleni
lázadás, a 68-as fiatalok korában, akik
az élet minden terén szabadságot és
szabadosságot akarnak. Sandra és Kevin
összejönnek, Henry hoppon marad, mert ő konzervatív,
szorgalmas, nem lázad,
egyszóval rendes. Ez a hibája, és ez nagy hiba.
Eltelik húsz év, Sandra és
Kevin házasok, egy lányuk (Rose), és egy fiuk
(Jamie) született, épp a lány
születésnapját
ünneplik, a tizenhatodikat, de a feledékeny apuka rendre
eltéveszti az évet, és
tizenöt évesnek hiszi lányát. Jamie kicsit
túlmozgásos fiú, szinte röpköd a
szobában, állandóan elektronikus
játékokkal játszik, furcsán nevet,
amúgy
szeretetreméltó lény. Egyre jobban
kiütköznek a családi ellentétek, az első
rész végére a szülők
féltékenységi rohamokat produkálnak,
bejelentik, hogy
elválnak. Eközben Rose komoly lánnyá
serdült, hegedül, koncertet ad, de
udvarlója nem komoly, hisz kiderül róla, más
lánnyal tölti szabadidejét. Rose
felvágja az ereit, de megmentik.
A
második rész ismét húsz évvel
később mutatja a szereplőket. A szülők közben
elváltak, új társuk van, vagy már
az új kapcsolatnak is vége. Rose éppen
hazatér apja lakásába, ide hívta
anyját
is, mert valami fontosat akar közölni velük. Nem terhes,
és nem megy férjhez.
Épp ez a baj Rose számára, már
harminchét éves, se lakása, se férje,
gyereke,
adóssága viszont tízezer font. Kéri
szüleit, vegyenek neki lakást, nem tud
megküzdeni anyagi nehézségeivel.
Kölcsönös megdöbbenés követi mindezt,
Sandra
és Kevin immár nyugdíjas korukban csak magukkal
foglalkoznak, önzőek lettek,
gyerekeiket magukra hagyják, boldoguljanak. Ám ez egyik
gyereknek sem sikerült.
Jamie idegbeteg, képtelen önállóan
élni, otthon lakik, nem dolgozik, még mindig
játszik a kütyükkel. Szülő és gyerek
egymás generációját
hibáztatják a
sikertelenségért. Oldja meg mindenki saját
problémáját.
Réthly
Attila rendező a szülő-gyerek
kapcsolatnak ezt az extrém módját teljesen
készpénznek vette, vagyis a szülő
annyira elhülyül, amire gyerekei tizenévesek lesznek,
hogy azt sem tudja, hány
éves, és hányadik osztályba jár az
iskolában. Annyira szélsőséges ez a szülői
ábrázolás, néha karikatúrának
véljük. A szülők generációja rosszul
neveli
gyerekeit, azok egyáltalán nem hasonlítanak
rájuk, minden téren mást akarnak,
nem lázadnak, inkább lenyúlni akarják a
javakat. A fiatalok nem tudnak
egzisztenciát teremteni, csak szülői
segítséggel. Nem képesek anyagi javakat
felhalmozni. Rose anyját hibáztatja, hogy biztatta őt a
hegedűtanulás komolyan
vételével, most nem tud megélni ebből.
A
díszlet (tervező: Ondraschek Péter) most
is szellemes,
ahogy az eddigi előadásokban is tapasztaltuk. A nappali szoba
kanapéval és
karosszékkel, asztallal, rajta sok-sok pia képezi a
díszlet magját. Körülötte a
Beatles és más együttesek plakátjai forognak
körben egy henger alakzaton.
Figyelemre méltóak a jelmezek (tervező: Velich
Rita), amelyek a szereplők öregítésének a
szerves részei. Sandra jelmeze a
legsikeresebb, fiatalon hosszú, buggyos ruhát visel,
hosszú hajat, anyaként
rövid sötét hajat, lila kétrészes
otthoni együttest, míg nyugdíjasként
világos
felsőt nadrággal és platina parókát. Ahogy
öregszik a szerepben, annál jobban
néz ki. Kevin fiatalon indián hajat visel és
háziköntöst, öregen őszes, ritka
hajjal látjuk viszont, kötött mellénnyel az ing
fölött. Rose konzervatívan
öltözik, sötétkék kosztümöt
visel, kis kontyot a feje búbján. Jamie szakállal,
sapkában rohangál, hippi szerelésben,
öltözéke is kifejezi mániáját.
A
rendezőasszisztens: Kovács Henrietta, grafika: Csáfordi László, producer: Orlai Tibor. A darab címe (háromszoros
love) inkább csak a zenéből áramlik felénk,
a színpadon elpárolog a kiúttalan
sorsokba. Nyilván ezért sem tudták műfajilag
besorolni sehová, mindössze a
szórólapi szövegben szerepel a „szatirikus
komédia” megjelölés. Igen, ez talán
illik rá.
Szereplők:
Kevin – Schruff
Milán, Henry – Nagy Dániel Viktor,
Sandra – Péter
Kata, Rose – Gubik Petra, Jamie – Dékány
Barnabás.
Megtekintett
előadás: 2017. október 4.
Budapest,
2017. október 6.
Megjelent a Kláris 18/2. számában
Földesdy Gabriella