Az Örkény
Színház a
2017/18-as évadot tiszteletadással kezdi. Ezúttal
Arany János tiszteletéről van
szó, aki 200 éve született, és a magyar
irodalmi kánonban nyelvi etalonnak számít.
A színházépület
felújítása még nincs teljesen befejezve,
amikor az előadás
lemegy előttünk, Mácsai igazgató úr
inkább leszól a színpadról, hogy a
lépcső
burkolását a jövő héten
csinálják majd meg, ne is csodálkozzunk rajta.
Amúgy Mácsai az est narrátora,
rendezője, bár
a szerkesztésbe és a válogatásba
jócskán beleszólt Ferencz Győző
irodalomtörténész. Rendezőasszisztens: Szabó
Julcsi.
Tehát az
igazgató
szereti a költői esteket, feltehetően ezért került
színre korábban az Anyám
tyúkja 1. és 2. versmondós
program is a legismertebb magyar költők legismertebb
verseiből (sajnos nem láttam egyiket sem). Most az
Aranynál nem a költő versei
hangzanak el sűrű egymásutánban, inkább
összegyűjtötték azokat a költeményeket,
amelyek róla, hozzá szólnak, őt
parodizálják, utánozzák,
parafrazálják, illetve
a nagy költő munkássága ihlette őket, vagy egy-egy
sora, gondolata szerepel egy
másik (korabeli vagy későbbi) költő versében.
Fő szerkesztési elv a humor. A
közönség elismerése akkor a legnagyobb, amikor
egy kései utód költő pikáns
szöveggel rukkol ki a szemérmes Arany valamely
szemérmes versét átalakítva.
A
színpadon van egyszerre mindenki, a
szellemes bevezető és felvezető Mácsai-szöveg
után sorra jön a színpad közepére
a hátul ülők közül az, aki éppen
következik. Elsőként mindjárt Gálffy
László mondja el Weöres Sándor IV. Szimfónia c. verséből a Hódolat
Arany Jánosnak c. részt. Aztán
felváltva kerülnek sorra az Aranyt magasztaló
(Gergely Ágnes, Halasi Zoltán,
Babits Mihály költeményei), a vele vitatkozó
(Reviczky Gyula, Jókai Mór
írásai), a műveit parafrázisban megidézők
(Kovács András Ferenc, Ferencz Győző,
Parti Nagy Lajos, Várady Szabolcs), és legtöbb az
Arany kapcsán humorizáló,
tréfálkozó költemény (Erdélyi
József, Petri György, Kukorelly Endre). A humoros
versek területén külön ki kell emelni azt a
produkciót, ahol a színész (Novkov
Máté?) úgy adta elő Radnóti
Sándor Aranyról írt kissé
távolságtartó írását, hogy a
szerző hangját és
habitusát remekül utánozta. Ugyancsak hatásos
volt Csuja Imre produkciója, Nádasdy
Ádám Hallgass az öregre!
című szösszenetét mondta el, amely pikáns,
kikacsintóan szellemes fricskával zárult.
Szép felvetés volt Tóth Krisztina
írásában az Arany-idézet (Árva
énekem, mi
vagy te?), miáltal elsírta a 21. századi
költő utód, hogyan zárja el
számítógépét, amikor nincs ihlete.
Vagy Balla Zsófia sorai, amelyekben
megkérdezi, vajon mit szólna Arany mai
nyelvhasználatunk kinövéseihez, újfajta
zsargonjához? Megható Vas István vallomása,
ebben a szoba falán lévő
Arany-arckép alakul át családtaggá, a
nagypapa fényképévé avanzsál (Nagyszülők). Tudjuk, hogy Radnóti is
nagyapjának tekintette Aranyt tiszteletből. Utolsó
produkció volt Várady
Szabolcs rekonstrukciója. Arany vázlatban maradt
versét (Elaggott fülemüle)
építette fel verssé, mondván, így
írta volna
meg szerzője, ha marad még ideje rá.
Elhangzott még Ady
Kétféle walesi bárdok, József
Attila Arany c. verse, és
magától Aranytól is
hallottunk saját opust. A Letészem a
lantot Mácsai mondta, de csak részletet belőle.
Gálffy László viszont az
egész Petőfi-verset előadta, a híres, 1847-eset (Levél Arany Jánoshoz), előadása
páratlanul hatásos, magával ragadó
volt: harsogta, ostorozta költő barátját,
kemény, lehengerlő módon követelte,
miért nem ír s számol be a vele
történtekkel? Gálffy dörgő
versmondását senki
nem feledi, aki ott volt.
Kákonyi
Árpád eljátszott egy
valódi Arany-dalt a szintetizátoron (vagy
pianínó volt?), és Zsigmond Emőke
is
énekelt, nevezetesen a Kivándorlók
dalá-t
Kiss Judit Ágnestől.
A fellépő
színészek
olvassák a szövegeket mikrofon előtt, ez esetben
egyáltalán nem zavaró, szinte
mindenki meg tudja tölteni saját
egyéniségével a felolvasását.
Közreműködő
színészek voltak: Bíró
Krisztina, Csuja
Imre, Dóra Béla, Ficza István, Für
Anikó, Gálffy László, Hámori
Gabriella,
Jéger Zsombor, Kókai Tünde, Máthé
Zsolt, Nagy Zsolt, Novkov Máté, Patkós
Márton, Polgár Csaba, Tenki Réka, Vajda
Milán, Znamenák István, Zsigmond Emőke.
Az est házigazdája: Mácsai Pál.
Laza, jókedvű
emlékestben volt részünk, teleszórva
humorral, mégis megadva a kellő
tiszteletet a magyar irodalmi kánonban előkelő helyet
elfoglaló, „erotikamentes
és nekrofil”Arany Jánosnak. A két jelző
Mácsai Pál összekötőszövegében
hangzik
el a másfél órás est
középtáján.
Megtekintett
előadás: 2017. szeptember 24.
Budapest, 2017.
október 4.
Földesdy Gabriella
