A Lila
ákác
és a Patika mellett a Vőlegény
a legtöbbet játszott Szép
Ernő
színdarab. Vígjátékokra
vadászó színházak előbb-utóbb
rátalálnak ezekre a
klasszikus dramaturgiával megírt művekre. Aztán
kicsit belenyúlnak, megtöltik
fergeteges viháncolással, erotikával,
bohózati elemekkel úgy, hogy az előadás
minden perce ki van töltve játékkal, humorral,
végletes érzelmekkel. Ez történt
most is. [A vígjáték 1921–22-ben
keletkezett, szerzője a háború után tekint
már
visszafelé, amikor írja, elhelyez benne egy
utalást arra, hogy közvetlenül a
kitörés előtt mennyire nem számoltak a kisemberek
azzal, hogy lehetséges még
háború Európában.]
Szép Ernő eredeti
szövegét nem is nagyon kurtították
meg, épp csak lenyesegették, hogy ne legyen túl
hosszú (dramaturg: Kárpáti
Péter). A dialógusok tömve
vannak a 20. század eleji pesti zsargon
kiszólásaival, angol nyelvű
szófordulatokkal. A blődli szövegekkel elsősorban
Csúszik papa és Fox, a
vőlegény élnek előszeretettel (affenét, jeesz,
Álabonőr, Limited, Insolvency,
All right, káúká, first class, nix dáics,
kisztihand, respect, merszibiő,
instálom, viccöl), a színpadi változatba ezek
változtatás nélkül kerültek át,
kivéve a „Limited” kifejezést, ami
„Made in” változatban szerepel, mint
márkanév…
Nos, Csúszik
Kornélia, akit csak Kornélnak becéznek
otthon, férjhez akar menni a fogorvoshoz, akit a
bosztontanfolyamon ismert meg
tánc közben. Fox, fiatal fogorvos pedig nősülni akar,
mert pénzre van szüksége,
szigorúan a hozományért nősül,
érzelmek szóba sem jönnek. Mindkét
család
szegény, a fiúnak nincs pacientúrája, sem
doktorátusa, Csúszikéknak pedig nincs
pénzük, Papa nem dolgozik, csak a
kávéházba jár, és hazudozik nem
létező
állásairól, katonai
múltjáról,
katonaszabadításról és más
effélékről. Felnőtt
gyerekeik dolgoznak szerény fizetségért, egyetlen
fiuk még tanul. Kornél nem
dolgozik, mert ő „dekoratív” külsejű
lány, feltehető, hogy férjhez tud menni
hozomány nélkül is. Most mégis úgy
néz ki, a kiszemelt vőlegény nem áll
kötélnek, ha nincs pénz, nincs
házasság. Mindkét család fertelmes
pénzhiányban,
szegénységben fetreng, képtelenek kiverekedni
belőle, egész életük a
megszerzett krajcárokról, a kölcsönbe vett
holmikról szól, várják a csodát,
hogy véget érjen a sok adósság. Az
már nem is érdekes, hogy mindkét esetben a
férfiak nem dolgoznak, inkább lumpolnak, Fox és a
Papa ingyenélő, és még a
meglévő kis pénzt is elkártyázzák,
vagy a kávéházba, orfeumba viszik. Kornél
megpróbál kitörni ebből a
mókuskerékből, előbb tisztes polgári
életről álmodik,
később már csak jól akar élni, mindegy,
milyen áron. Utóbbi esetén még a
családját is tudja segíteni. Hiszen az élet
azért van, hogy élvezzük valahogy.
Természetesen a vígjáték végül
felülemelkedik a pénz problémáján.
A rendező, Novák
Eszter kifejezetten hű maradt az eredeti változathoz, nem
hozta mai korba a
cselekményt, meghagyta az I. világháború
előtti utolsó békeévekre. Az érzelmi
kilengéseket fokozta még följebb, mint ahogy
Szép Ernő megírta. Még
dinamikusabb, még erotikusabb, még végletesebb
benne minden jelenet, mint
lehetne. A díszlet Valcz Gábor
munkája, Csúszikék kopottas
bérlakását kellett megeleveníteni
kevés bútorral,
író- és varrógéppel, majd egy
széles heverővel. A két szélső felvonás
között
pedig a fogorvosi rendelőt látjuk, ami piszkosszürke
falaival, ócska komódjával
és özönvíz előtti fogorvosi
székével elborzasztó számunkra.
Mostanság egy ilyen
rendelőbe senki be nem lépne. Persze, az 1910-es években
más volt minden. Zeke Edit jelmezei pontosak,
korhűek,
legjobb Csúszikné slampos öltözete, még
az ünnepi ruha is rosszul áll rajta,
ami kifejezi rendetlen alaptermészetét. Kornél
utolsó jelmeze túlzásnak hat, a
fehér nagyestélyi diadémmal azért
esküvői vagy orfeumi öltözetnek illene be,
nem búcsúzásra. A kellékek is pontosan
illeszkednek a korhoz, a bross, Csúszik
viseltes aktatáskája, Fox kalapja, a gramofon, a rongy
bubák hangulatosak a
színpadon. Eredetileg Kornél fátyolban megy el
Foxhoz a második felvonásban, ez
napernyőre változott, így vidámabb hatást
kelt. A színpadi szivarok és
cigaretták gyógyfűvel vannak megtöltve, nem
mérgeznek, illatuk kifejezetten
kellemes.
A vőlegényt Szabó
Kimmel Tamás alakítja, de inkább éli
végig, óriási energiákat beleadva a
szerepbe. Többször is átizzadja a rajta lévő
felsőruhát, ami nem csoda, dühét
mindig mozgással vezeti le, még a szőnyeget is
felgöngyölíti, majd
visszarugdossa menet közben. Gúnyos hangjai épp oly
élőek, mint a szerelmes
odaadás rajongásai. Néha túl gyorsan
beszél. Kornélt Kovács Patrícia
játssza, érett, sőt néha túlérett
erre a szerepre,
elég lenne kicsit naivabb, kevésbé
reprezentatív külsejű színésznővel
játszatni. Érzelmileg tökéletesen oldotta meg
a feladatot. Remek alakítás Takács
Kati habókos anyaként, Gazsó
György pedig már többedszer
játszik ostoba, sznob szerepkört. Kedves jelenség Tóth Ildikó Mariska szerepében, ő a
szerető vénkisasszony testvér. Kerekes
József egyszer Fox tata, majd a
végén Kornél gavallérjának
néma szerepét is felvállalja motoros sisakban
és
motoros szemüvegben. Játszottak még Szabó
Irén, Hevesi László, László Lili,
Madácsi István, Ladányi Júlia kisebb
szerepekben.
Grafika: Csáfordi
László, a rendező munkatársa: Skrabán
Judit, az előadás producere Orlai
Tibor voltak.
A
Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda
közös előadása.
Budapesti
bemutató: 2017. szeptember 15.
Budapest,
2017. szeptember 17.
Megjelent a Kláris 18/2. számában
Földesdy
Gabriella