Sam Holcroft, a fiatal angol
drámaírónő komédiáját
Londonban játszották
2015-ben, „nagy sikerrel”. Göttinger
Pál
rendezése, Zöldi Gergely
fordító-dramaturg munkája természetesen
nálunk is sikert aratott. Komédia,
vígjáték, nyár – nos, nem ennyire
egyértelmű a helyzet.
„A
játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók
sorozata, amely pontosan meghatározott, előre
látható kimenetel felé halad.”
(Eric Berne nyomán, Wikipédia). Pszichológia,
persze.
Tehát
játszmák és itt családiak, főleg
családon belüliek.
Ahol
játszmák folynak – ezek, mint tudjuk, nem tudatosan
kreáltak –, ott
azért eleve felmerül a kétely a nagy vigadalom
létjogosultsága, megléte iránt…
Nos, itt is.
Pedig vidáman
kezdődik: nappali, vagy inkább étkező (is)
óriási
asztallal, a háttérben alig láthatóan egy
zöld, feltehetően díszítésre
váró
fenyő áll. Találkozunk a vendégségbe
érkezett egyik párral, a fiatalabbik fiúval,
Matthew-val (Ötvös András) és
barátnőjével,
a harsány Carrie-n (Réti Adrienn) egy
karácsonyfa-zöld formás nadrág és
felső rögtön szembetűnő. Mondjuk, évődnek,
bár inkább a fiú igyekszik
szalonképessé varázsolni a lányt,
kevés sikerrel. Az
okot jóval később az anya (Edith – Kútvölgyi
Erzsébet) fejti meg egyetlen
mozdulattal-pillantással, amikor megtudja,
hogy Carrie nővére befutott, elismert balett táncosnő.
Így persze mindjárt más.
De ez még messze
van. Megismerjük a vendég-házaspárt is,
Matthew bátyját, a
„vicces”, vagy inkább laza – és a
végsőkig elkeseredett és hiteles – Adamot (Szikszai Rémusz). Meg a feleségét, a
mértéktartó Sheenát (Járó
Zsuzsa) – amíg
nem iszik. Már egy egész hete semmit nem ivott! De nem
kell sokáig várnunk,
amíg – nem jószántából, hanem
a számára kiadott feladatként – meg nem
kóstolja
a felszolgálandó vörösbort. Matthew még
külön rá is beszéli az első pohárra,
ezt gyorsan követi már a többi…
Sokat hallunk a
házaspár beteg kislányáról,
Emmáról, aki végtére is már
nem annyira kicsi, 14 éves, de mindenféle baj van vele,
beteg, ám nem tudják
igazából, hogy mi ez. Minden esetre
kímélik, le sem kell jönnie a családi
asztalhoz. A darázsfészekbe.
Mert lassan, de biztosan
azzá válik, efelől nem is lehet
kétségünk.
Addig azonban meg kell
ismernünk a konfliktusok elől folytonos
takarításba menekülő anyát is, aki ezt
gyógyszerivással elegyíti. És még
nem
szóltunk Matthew evésbe meneküléséről,
aki csak akkor hazudik, ha emellett ül is
– és ő gyakran leül. És folyton hazudik,
például, hogy szereti Carriet – csak
éppen nem akar összeköltözni vele, de most
– most megkéri a kezét – ígéri.
Nehogy
fény derüljön az igazságra,
vonzódására Shennához.
És a nagy
várakozás, a fő ok, amiért összegyűltek: ma
hazajön a kórházból
a családfő, a sikeres (volt) ügyvéd, Francis (Papp János)! Az ő kedvéért el kell
játszani, hogy minden rendben
van, a két fiú nagyon is sikeres a szintén
ügyvédi pályán, egyiküknek komoly
cikke jelent meg, a másikat bevették a cégbe. Az,
hogy Adam krikettjátékos
akart lenni, csak éppen lefagyott a döntő pillanatban, vagy
hogy Matthew
színész akart lenni – most sem fontos. A papa a
fontos, aki lábadozik, és már jobban
van, már majdnem jól! – és el is
hisszük (vagy majdnem), amíg meg nem jelenik,
ráadásul a betegszállítókkal
megbeszélt időnél korábban – ez
lényeges pont,
mert a mama, szokás szerint, percre pontosan eltervezett mindent
sült
pulykástól, kártyástól.
Megjön a papa,
tolószékben. És benne is marad. Beszélni
(még) alig tud,
de Carrie-t ugyancsak megbámulja, később még
„tapperolja” is. Aztán kiderül, hogy
nem csak most tesz ilyet, és nem csak Carrie-vel… A
fiúk tudták, a mama inkább –
elég feltűnően – mindig is takarított.
A
kártyajáték szabályai fontosak, de
igazából nem értjük. Talán nem
muszáj értenünk, a papa sem érti, de az
indulatokat mindez még tovább élezi.
Azok pedig öles léptekkel száguldanak a teljes
zűrzavarba. Összedől minden,
kiderül minden, kiürül a színpad, ottmaradnak az
összedőlt bútorok, a „romok” –
és a romok tetején, szó szerint a szekrény
tetején ülve – i-re a pont – a
kigyúló fejlámpában megjelenik Emma (Csikász
Ágnes). Aki, kívülállóknak
csodaként, nekünk elég nyilvánvalóan,
kezd meggyógyulni.
Már nem muszáj abszolút tökéletesnek
lennie az élethez, már képes megtalálni
belső egyensúlyát is. A színfalak mögül
pedig emberi szavakat hallunk végre,
őszinte emberi szavakat, és bár egyetlen
beszélgetéssel nyilvánvalóan nem fog
minden rendbe jönni, de kezdetnek nagyon is jó.
Mindezt pedig a
színpad fölött az 5 nagy kijelzőn megjelenő feliratok
teszik számunkra félre nem érthetővé. A
szóróplakáton is pszichológiai
önjellemzést olvashatunk többükről az ismert
séma szerint (rögeszme; vezérgondolat;
túlélés szabályai;
önnyugtatás.) Adam talán kilóg kicsit az
elsőszülött
testvér-sztereotípiából, hiszen a
másodszülött szokott inkább a
lázadó lenni,
itt éppen fordítva van.
Mondhatnánk a Családi játszmákat akár
tandrámának is, pontosabban
tan-komédiának. A tiszta és kedves Emma gyors
gyógyulása talán valóban
vígjátékká teszi a darabot, és
talán a papa is jobban lesz idővel, hiszen az
orvosok váltig ezt állították (a mama
szerint).
A jelmezeket Cselényi
Nóra
tervezte, „mindenkinek a magáét”: a
két fiú, különösen Adam kissé
lezser,
Sheena elegáns, mama (nagyon) takarítónős, a papa
családfőhöz méltón elegáns a
tolószékben. (Carrie feltűnő zöld színű
– elvégre karácsony van –
ruhájáról már
szóltunk).
Díszlet:
Ondraschek Péter,
akinek a rengeteg kellékkel is sok dolga akadhatott
(tányérok, poharak,
evőeszközök, krumplinyomó, különleges
boroskancsó és sok egyéb, melyeknek
külön-külön
is fontos szerepük van). A karácsony hangulatát
már az első pillanatban
aláhúzza a sok piros szalag és masni a
bútorokon, még a konyhaszekrény rengeteg
ajtaján is.
Producer: Orlai
Tibor.
Budapesti
bemutató: 2017. június 27.
(Sajtóbemutató:
június 26.)
Budapest,
2017. június 28.
Györgypál
Katalin
