Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A GÓLYAKALIFA

Magyar Állami Operaház

2017. május 29-én ismét nagy sikerrel mutatták be a Magyar Állami Operaházban a kortárs magyar zeneszerző Gyöngyösi Levente teljes, koncertszerű operáját , A gólyakalifát. A mű prózai alapja Babits Mihály azonos című krimi lélektani regénye.

A főhős, Tábory Elemér egy szépreményű, tehetős családból származó, nagy lehetőségekkel rendelkező, jó képességű, intelligens fiatalember. Álmában azonban egy másik életben, egy városi szegény, tanulatlan, gyilkos indulatokkal rendelkező inas/díjnok képében ébred. Éjszakáról éjszakára egyre jobban elhatalmasodik énjén a szegény kurafiként élt élete, és már nappal, rövid szendergései alatt is pillanatok alatt átesik sanyarú, gyötrelmes életébe. Amikor Sylviával házasságra gondol és jobb jövőről álmodik, súlyos fordulatot vesznek az események. Az inas/díjnok alakja felemészti Elemér életét, aki már nem tudja tovább élni sajátját. Amikor a díjnok megfojt egy prostituáltat, Elemér jegyese tanácsára úgy dönt, megöli magát álmában, mármint a díjnokot, de végül ez saját pusztulásához is vezet.

Az opera Gyöngyösi Levente diplomamunkája volt, és eredetileg 2000-ben egy operapályázatra készült. A darab teljes egészében először 2002-ben ment a Millenáris Teátrumban. Bemutatójára 2005. május 28-án az Operaházban került sor, Harangi Mária rendezésében. Librettóját Balla Zsófia erdélyi újságíró írta.

Elemért és az inast/díjnokot két külön szereplő játssza. Itt az operában megtörténhet az, mely a regényben elképzelhetetlen, hogy a két szereplő élete összefonódik, duettet énekel, amikor vágyaik egybeesnek.

Tábory Elemér szerepét ezen az estén Sólyom-Nagy Máté, az inasét Geiger Lajos, Sylviáét pedig Bakos Kornélia énekelte. Mindhárom főszerepben felejthetetlen alakítást nyújtottak a művészek, de én külön kiemelném a női főszereplőt, akinek betétdalai akár egy önálló est pódiumán is magával ragadnák a közönséget. Nem szabad szó nélkül hagyni az énekkart sem, melynek előadása szintén mély lenyomatot hagyott a zeneszerető közönség lelkén.

A díszlet és színpadi eszközök ezen az estén igen egyszerűek voltak, az első negyedórában nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ez elég fenntartani a teljes opera alatt a szükséges feszültséget, ám hamar kiderült, hogy mégis biztosították az előadás mozgásos dinamikáját. Azért is dicsérendő a kevés változás a színpadi képben, mert így még nagyobb hangsúlyhoz jutott önállóan is a zenei anyag lenyűgöző intenzitása ebben a modern operában.

A gólyakalifa a lélek átváltozásának szimbóluma, mely félelmetes. Meg kell tanulnunk együtt élnünk saját „sötét oldalunkkal”, nem pusztíthatjuk el, meg kell „szelídítenünk”, nem gyűlölhetjük, mert különben mi is elveszünk. Freud szerint a tudatalatti tartomány (Es) és a felettes én (über Ich) között próbál lavírozni az Én (Ich). A tudatalattiba az elfojtás révén kerülő emlékek és motivációik nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Az álomban próbáljuk kiélni elfojtott vágyainkat, s jó esetben mindennapi életünk, létezésünk nehézségeinek leküzdésében lehet fontos szerepe. A gólyakalifa tanulsága azonban éppen az, hogy ne forduljunk önmagunk ellen soha, pedig sajnos a „lélekbúvárok” szerint is mindannyiunkban ott szunnyadhatnak az eltitkolt suicid hajlamok.

Karmester: Hollerung Gábor.

Közreműködik a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar.

Bemutató: 2017. május 29.

Budaörs, 2017. június 1.

 

Eller Mária


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©