Kocsis
István két
részes drámájának alcíme: Szent Margit legendája. A színdarab,
ami
elénk tárul az Újszínház
színpadáról, több mint legenda: egy
mítoszalkotó írónak
a víziója a magyarság sorsáról, a
szent korona szakrális hatalmáról, a
szakrális
királyságról, a magyarok szkíta
eredetéről és korábbi
vallásáról, ami közel állt
a római kereszténységhez, mégis más
volt, de eltemették, dokumentumait elégették.
Kocsis István ezúttal Szent Margitot ruházza fel
mindezek tudásával, és ad a magyar
nemzetnek egy megkülönböztető kiváltságot,
amellyel, ha akar, élhet. A magyar kiválasztott
nép, státusát meg kell őriznie, ha lemond
róla, elveszik örökre. Az író nem vesz
át sem Gárdonyi regényéből (Isten rabjai),
sem Kodolányiéból (Boldog Margit)
részleteket
vagy koncepciót.
Még a középkorban
járunk, a tatárjárás után
két évtizeddel, IV. Béla
újjáépítette az országot, a
várakat megerősítette, lányát
a domonkosoknál helyezte el, ahogy ígérte a
gyermek születésekor. Istennek ajánlotta
hálából, ezt vissza is vonná, de Margit
boldog a kolostorban, sőt saját
önszántából
vezekel, önmagát sanyargatja korbáccsal,
ciliciummal, mindezt apjáért,
bátyjáért,
hazájáért. A főpapok, apácatársai
azonban nem nézik jó szemmel sugárzó
egyéniségét,
nagy tudását, vezeklését,
önfeláldozó lényét. Hozzá
képest mindenki önző, saját
kicsinyes céljaiért küzd. Főként az
esztergomi érsek és a nuncius, az
apácafőnöknő
és Marcellusz tartományfőnök, sőt először az
apácatársak többsége is. De Margit
biztos a tudásában, tudja, hogy jót és
jól cselekszik.
Kocsis István és Nagy
Viktor rendező (dramaturg: Falussy
Lilla) Margit isteni küldetésére és az őt
akadályozó ellenfeleinek drámai
konfliktusára
építette színdarabját. Óriási
az ellentét Margit igazsága és az
akadékoskodó főpapok,
rivális apácák között. Margitnak
először csak György pálos rendi szerzetes a
pártfogója,
ezért a szerzetest eretnekséggel vádolják,
kis híján elítélik. Ő biztosan tudja,
érti Margit elhivatottságát, hiszen felismeri a
kegyelmi állapotot, amelyet a lány
átél. Ez igen keveseknek a kiváltsága.
Margit egy ősi keresztény magyarságban hisz,
ezért védelmezi a régi magyar vallásos
kéziratokat, amiknek elpusztítására
Fülöp
érsek adott parancsot. Szentek ezek az imák, a magyar
biblia, ahogy a magyar korona
is szent. Margit végül a magyarság
„régi dicső vallásáért”
vezekel, s boldogan hal
meg, itt hagyva elsatnyult testét, mert lelke egy magasabb
eszméért küzdött itt
a földön, ez az eszme talán tovább görgeti
a magyar szakrális királyságot, apját,
aki kibékül ellene lázadó István
fiával. Ez utóbbi történelmi
eseményről csak szó
esik a drámában, a konfliktus nem kerül
színre.
A díszlet egy kevés
fénnyel megvilágított
kápolnát imitál, amiben durvára csiszolt
fagerendákból kevesebb, több pad
található,
mikor mennyi kell. E padok szolgálnak a vezeklő helyként
és fekvőhelyként is Margit
haldoklásakor. A jelmezek a domonkos rendi apáca,
pálos, ferences szerzetesi ruhák,
papi reverendákból állnak, IV.
Bélának egyszerű, mégis tekintélyt
parancsoló ornátust
találtak ki (Díszlet- és jelmeztervező: Berg
Glória). A jeleneteket gregorián női
kórusművek kísérik.
Margitot Molnár
Nikolett alakítja igazán átszellemülten.
Életkora nincs messze
Szent Margit valódi életkorától (28
évesen halt meg). Alakítása a
természetességre
épül, mindaz, amit vall, számára
magától értetődő. A rendezés a
színésznő játékát
közel tudta hozni a mai közönséghez, nem
korhűséghez ragaszkodott, hanem az általa
sugallt küldetéshez. Ez a küldetéstudat
kívül-belül mai köntösben jelentkezett az
Újszínház színpadán. IV.
Bélát Szakács Tibor
játszotta impozánsan, érezni lehetett lánya
iránti aggodalmát, erős apai szeretetét. Mihályi Győző érseke a
korlátoltságot,
szolgai bizonytalanságot érzékeltette, a kenetes
hang mögött nincs emberség, megértés,
csak gőg. Tordai Teri apácafőnöknőként
is megállja helyét, hiúsága megtörik,
Margit híve
lesz, ahogy Körtvélyessy Ági (Csenge
apáca)
gonosz irigységből vált át szerető
társsá. A kisebb szerepekben hiteles volt Jánosi
Dávid (György szerzetes), Tóth
Tamás (Marcellusz tartományfőnök), ifj.
Jászai László (ferences szerzetes), Nagy Zoltán (pápai követ), Kéner
Gabi, Gregor Bernadett, Danyi Judit, Szelőczey
Dóra, Farkasházi Réka, Bátyai Éva,
Brunner Márta (apácák).
Az
áldozat a II.
Keresztény Színházi Fesztivál
előadásaként került színre. Kocsis
István merész, a szokásostól eltérő
Margit felfogása
elnyerte az ott ülő közönség
tetszését. A függöny
legördülését hosszas taps követte.
Megtekintett
előadás: 2017. április 26.
Budapest,
2017. május 3.
Megjelent a Kláris 18/1.
számában.
Földesdy Gabriella