Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SÁRI BÍRÓ

Újszínház

1909-ben Móricz a Sári bíró c. vígjátékával futott be mint színpadi szerző a Nemzeti Színházban. A bírónét (Sári) Blaha Lujza játszotta, 1923-ban Rákosi Szidi a Belvárosi Színházban, majd az 1946-os Nemzeti színházi felújításban Gobbi Hilda kapta a szerepet. E három színpadi változat mindegyikében a bírót, Sári férjét Somlay Artúr alakította. Huszonnyolc évesen is, meg hatvanöt évesen is. Partnerei sosem illettek hozzá életkorban, amikor Somlay negyvenkét éves volt, Rákosi Szidi már hetvenegy, persze ez a játékuknak nem ment a rovására. Az 1943-as filmváltozatban Sárit Lázár Mária alakította, a bírót Mály Gerő, és Hegedűs Tibor, a Vígszínház akkori főrendezője rendezte a filmet. Móricz színpadi művei közül ez a legjobb, maradéktalanul pompás történet a nagyravágyó, uralkodásra termett parasztasszonyról, aki minden családtagját és még sokakat a faluban a markában tart furfangos eszével, a benne lévő paraszti őserővel, főként a szerzésvágyat tekintve. Sári uralkodó típus, mindig győz, akkor is, ha a valóságban veszít.

Móricz vígjátéka nem a szegényparaszti nincstelenség, nem az osztályharcos gazdag-szegény ellentét valamely fázisát akarja bemutatni, egyszerűen a paraszti észjárást mutatja egy cserfes, rátarti asszony figuráján keresztül. Ezért is lehetett sikere a Nemzetiben, akkor ötven előadást ért meg. És azóta is töretlen a közönség kitüntetése a vígjáték iránt.

Az Újszínház most Nagy Viktor rendezésében mutatta be az általában mindig sikert arató darabot. Ezúttal az egyéni karakterek kibontakozása, a paraszti ízes beszéd, a másiknak való jól odamondogatás, a – mondjuk ki – másik átverése adja a humorforrást, és ez mindig hozza a sikert a közönségnél. Mintha ebben a rendezésben még rá is játszottak volna erre a vonalra. Kicsit több volt az ízes beszéd, a finesz, az arcmimika, a gúnyolódás, elnyújtott, csúfolódó replika. A színészek látható örömmel csinálták ezt végig. A jelenetek néhány életképszerű betoldással bővültek, mint a férfiak gyakori pálinkázása, hasábfa aprítása fejszével, a pipázás, aminek füstje a nézőteret is elérte időnként, vagy a nyíltszíni kelt tészta gyúrása, kukoricamorzsolás. Ezek sajátos bájt kölcsönöznek az amúgy is hamisítatlan paraszti témát és környezetet mutató történetnek.

A cselekmény mindössze egyetlen ötletre épül – akár Gárdonyinak A bor c. vígjátéka –, a már több mint húsz éve bírói tisztséget viselő parasztgazda megelégelte, hogy nem ő dönt a falu ügyeiben, de még az otthoni problémákba sem engedi beleszólni felesége, Sári. A falu el is nevezte a férfit Sári bírónak, aki már szabadulna e sok éve tartó kötelezettségtől. A csúfolódás mostanra nagy méreteket öltött, a falu új bírót szeretne egyhangúan. Mindezt az asszony háta mögött, mert ő a parancsolást meg nem unta még. A vígjáték másik szála, hogy a házaspár legkisebb fia, Jóska éppen annak a Pengő Kovácsnak a lányát akarja feleségül venni, akit most a saját apja helyett fognak bíróvá választani. A fiatalok egybekelése is Pengő Kovács megválasztásán múlik, Lizi lányát különben máshoz adja.

Csík György díszlet- és jelmeztervező szellős díszlete jól szolgálja a vígjátékot. Nem egy egész házat tervezett a színpadra, csak a háznak a gerendáit állította fel, így is illúziót keltő a paraszti lakhely, benne a néhány tárgy, almárium, szakajtó, gyerekbicikli fából, miegymás. A paraszti viseletek többsége korhű, leszámítva Sári bíró barna gombos kötött kabátkáját. Sári világos tarka szoknyája, Terka fiatalasszony fekete blúza és fehér kendője is furcsán hat a nyírségi falu viseletei között.

Esztergályos Cecíliát sosem tudtam volna elképzelni a cserfes Sári bíróné szerepében, most mégis ő játssza. Nagyszerűen felülmúlta városias önmagát, fékezhetetlen energiával küzd, pöröl, í-ző nyelvjárásban beszél szakadatlan. Ifj. Jászai László a címszerepben most igazán neki való szerepet kapott, és jól is oldja meg, kifejezetten élvezetes kettejük összjátéka. Jóskát, a fiukat Almási Sándor kicsit öreglegény módra alakítja. Menyasszonyát, Lizit, Orosz Csenge (e.h.) üdén, frissen, vehemensen. Három kitűnő epizódszerep is gazdára talált, a Veronit játszó Bordán Irén kitett magáért, Hajdók sógort Vass György unott egykedvűséggel hozta színre, ez az unottság adta meg a karakterét. Incze József egy kevert figurát eszkábált össze Varnyu [eredetileg Varju] szerepéből. Ő a falu tolvaja, aki a voksát pénzért árulja, emellett koldul, részeges, hajléktalan kinézete, rossz modora és külseje van. Mindez benne volt az alakításban. Szerepeltek még: Szakács Tibor (Pengő Kovács), Fehérvári Péter (Gedi), Pikali Gerda (Terka), Török Sára [e.h.] (Manci), Nagy Zoltán (Tügyi), Tóth Tamás (Tarcali), Jánosi Dávid (Tokai), Szarvas Attila (Csobaji), Kozári András [e.h.] (Gügye). Utóbbi öt szereplő Móricznál nincs a szereposztásban.

A rendező munkatársa: Szelőczey Dóra, dramaturg: Falussy Lilla. A népi muzsika play backről szól. A jó hangulat átterjedt a nézőtérre is, őszinte kacajokat csalt ki a nézőkből a színpadi játék.

Bemutató: 2017. március 6.

Megtekintett előadás: 2017. április 20.

Budapest, 2017. április 23.

Megjelent a Kláris 17/6. számában.                         

Földesdy Gabriella

 

 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©