Parti Nagy Lajos
hosszúprózáját a jellegzetes
testalkatú Mészáros Máté
adja elő
nekünk másfél órában egy picike
szószékről, vagy inkább szószékből,
hiszen bele
kell ülni, egy vidéki város
semmilyen-művelődési házában. A
szószéken feltűnő
helyen áll egy fehér falú üveg, rajta nagy
betűkkel: EMESE. Nyilvánvalóan az
ajánlható csoda gyógytermék, amely,
elnézve főhősünk súlyát és
körméretét –
büntetlenül tehetjük, külön meg is mutatja az
elején –, aligha oldja meg a
testsúly-problémát.
Az üveg áráról nincs tudomásunk,
hatásáról, már ami a benne lévő
szeszét
illeti, fokozatosan tudomást szerzünk. Nem mintha
különösebben kételkedtünk
volna benne elejétől fogva.
A kicsike
nézőtérre való belépéskor még
működik a projektor, így hosszasan olvasgathatjuk,
mi a bulimia és mi az anorexia. Később megszűnik a
projektor működése, aminek
kezelése egy bizonyos Ilike feladata lenne, ő azonban nem
jelenik meg sem az
elején, sem máskor, bár Fibinger igen gyakran
beszél hozzá, vagy róla, vagy
éppen egyenesen provokálja.
Elvben ez a
Fibinger az emberiség egészséges
étkezéséről beszélne nekünk,
miközben
bemutatná az általuk Ilikével
állítólag kifejlesztett gyógyvizet.
Végül pedig,
természetesen – miután elegendő gyógyszeszt
volt szíves kortyonként
elfogyasztani – beleragad a szószékbe, és
senki nem jön segítségére…
Fibinger
„viszonyát”, egészen pontosan mély
ellenszenvét az előadással –
termékbemutatóval –, a nézőkkel és
általában véve az egész világgal
szemben
már akkor megtudjuk, amikor az öltözőjében
morog még, és az sem érdekli, hogy már
rajta van a mikro port.
Ez aztán
fokozódik, bár igyekszik udvarias lenni. Hiszen arra
számít, hogy a nézők közül
lesznek, akik mégiscsak elhiszik a szöveget, és
vásárolnak az EMESÉ-ből. Ennek
lehet némi valóságalapja, hiszen évek
óta árulják, járva vele az országot.
Mindez
azonban meglehetősen érdektelen lenne. Ámde ahogy
elbeszéli kezdeti szerelmét
majd konfliktusait ezzel az Ilikével, aki
egyébként minden másban is társa
évek
óta, meg saját sorsát, folyamatos harcát az
étkekkel, dühét, szenvedélyét! –
No
meg Ilike más irányú, de ugyanilyen mélyen
problémás életét! – az „nem
semmi”.
Szenvedély, elszántság, kirohanás,
belenyugvás, az érzelmek szinte teljes
skálája felvonul előttünk Fibinger
személyében.
Az előadás
így fizikailag, érzelmileg, szellemileg megterhelő a
színésznek, a fizikait
leszámítva megterhelő a nézőnek. Aki
netalán hasonló problémákkal küzd,
mint
akár főhősünk, akár annak élettársa (ő
az, aki bulimiás, bár inkább
anorexiásnak szeretné mondani magát), feltehetően
még zaklatottabban távozik.
Mert persze az előadás vicces itt-ott újra és
újra, de alapjában véve rettentően
keserű, beletörődő, önmagát feladó. Hiszen a
férfi pontosan tudja, mennyire ártalmas,
amit csinál, de a kényszerevésnek ő sem tud
ellenállni. Hiszen pont erről van
szó, kényszerről… amin az EMESE aligha
segíthetne.
Így aztán
kívülről nézve inkább derűsen,
igazából azonban inkább szomorúan
távozunk. Mert
alapvető igazságokat mond ki Fibinger: túl sok
körülöttünk a kövér ember. És ez
semmiképpen sem mondható jó dolognak, legfeljebb
igyekszünk nem észrevenni.
Mészáros
Máté odaadó, hiteles, átélt
játékát azonban muszáj látnunk!
Rendező és
látvány: Znamenák
István.
Producer:
Orlai Tibor.
Az előadás
a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda
együttműködésében jött létre.
Bemutató:
2017. április 13.
Megtekintett
előadás: 2017. április 12.
Budapest,
2017. április 14.
Györgypál
Katalin