A nézőtér
beköltözött a színpadra, pontosabban a
vasfüggöny mögötti játéktérbe.
A díszlet egy üres, ajtó- és ablakkeretekkel
határolt lakást imitál, kívüle, a
zsinórpadlás irányába
különböző berendezési
tárgyak lógnak a falon (szék,
varrógép, cselló, tolókocsi,
üvegablakok stb.). Jon Fosse
kortárs
norvég drámaíró, hazájában
és Európa szerte már igen híres,
sokat játszott szerző. Alvás c.
darabja (fordító és dramaturg: Deres Péter) nem
igényel hagyományos díszletet,
mindössze néhány kelléket (díszlet,
jelmez: Kovács Yvette Alida).
Tíz
szereplője van, mégis kifejezetten kamara jellegű
játékra ad lehetőséget.
Műfaja a színlap szerint „játék”, amit
szünet nélkül játszanak. Rendezte: Lengyel Ferenc.
A
„játék” mint műfaji megjelölés
félrevezető kissé,
az Alvás ugyanis kevés
játéklehetőséget rejt. Inkább jelez,
felvillant egy-egy párkapcsolati
problémát, azután elengedi. Szürreális
térben vagyunk, ahol a szereplő párok
egyetlen pici térben mozognak, beszélnek, mégsem
veszik észre egymást. A tíz
szereplő kijön és bemegy, párbeszédet
folytatnak, egyszerre ketten, maximum
hárman, a köztük lévő viszony nem mindig
derül ki. Senkinek nincs neve,
legfeljebb életkor és nem szerint tudjuk
megkülönböztetni a szereplőket. A cím
is talányos, hisz első pillantásra semmi köze a
szereplőknek az alváshoz.
Hétköznapi kisembereket látunk, akikről nem tudjuk,
hol laknak, s azt sem,
mikor éltek, élnek ezek az emberek, régen vagy
most, közös tulajdonságuk, hogy
boldogtalanok, valami célt keresnek az életük
folyamán, de nem találják meg
azt.
Jon Fosse drámái
az idő megfoghatatlan múlásának, az
egzisztenciális semminek a líráját
jelenítik meg – nagyjából így
foglalta össze
Koltai Tamás egy másik Fosse-darab, az Őszi
álom lényegét a 2002-es Kamra beli
bemutatója után –, vagyis nem szabad
keresnünk a cselekményben, a dialógusban a
racionalitást, a hiányzó
láncszemeket a történetben. Nem a külső
cselekmény játszik, hanem a léleknek
a drámája áll a középpontban. Nincs
történelmi háttér, politika,
háború nem
játszik szerepet, a probléma a magány, a
mindennapok rutin feladatai. A
tragédia a másik emberben való
csalódás
által következik be legtöbbször. A konfliktusok
nem oldódnak meg, inkább
eszkalálódnak.
Átlagos néző
számára mindössze négy probléma
körvonalazódik a darabban. Az első házaspár
mindkét tagja szeretne gyerekeket a
beköltözéskor, kettő megszületik, a harmadikat a
nő félelemből nem akarja
vállalni. Egzisztenciális gondokra hivatkozik,
férje megnyugtatja, lesz mit
enniük. A második házaspárban a nő
egyáltalán nem akar gyereket, férje egy
babakocsit hoz neki ajándékba, mire az asszony
megsértődik. Később sem lesz
gyerekük. Az idősebb nő hirtelen lebénul, betegsége
miatt tolókocsiban tölti
hátralévő éveit. Férje ápolja,
viszont fiuk már régebben eltávolodott a
szülőktől, és most sem találja meg velük a
megfelelő hangot. Fennmarad három
szereplő, akiknek a szerepe nem világos, de nekik is
konfliktusuk van a fenti
szereplők valamelyikével.
Kovács Yvette Alida
jelmezei jól elkülönülnek
egymástól. Karakterszínekbe öltözteti a
szereplőket, a két fiatal nőnek erős
középkék hosszú ruha, valamint piros
árnyalatait variáló együttes, az idősnek
sötétlila testhezálló öltözet, a
középkorúnak égőpiros miniszoknya kihajtott
galléros felsővel jutott. Ez a négy nő egyenkénti
öltözete. A férfiak általában
szürke vagy fekete felöltőben mutatkoznak. A jelmezek
beszédesek, életkort és
vérmérsékletet reprezentálnak.
Gáspár
Kata (Első Fiatal Nő) tökéletesen formált
mellei néhány percig fedetlenül
láthatóak a közönség
számára. Ugyanígy
láthatjuk Hámori
Ildikó (Az idősebb Nő) ívelt, mezítelen
hátát, amíg
masszírozzák. Gáspár Kata az odaadó,
ragaszkodó, gyermekekre vágyó nőt
alakítja, ellentétben a Második Fiatal Nőt
alakító Móga
Piroskával, aki az
önmegvalósító, a gyermeket akadálynak
látó típust hozza, alapállása a
sértődöttség, ennek megfelelően flegma és
gőgös tud lenni szinte végig. Hámori
Ildikóra hárul a legnehezebb feladat, a
lebénulás folyamatának eljátszása az
egyensúly elvesztésével,
összeesésekkel, tolókocsiban való
léttel. Takács
Gézának (Az Első Fiatal Férfi) és Horváth Illésnek (A Második
Fiatal Férfi)
kevésbé karakterisztikus feladat jutott, könnyen
oldották meg. További
szereplők: Csőre Gábor, Benkő
Nóra, Dengyel Iván (m.v.), Szatmári Attila,
Pavletits Béla belesimultak az
összjátékba.
Zene: Vecsei László,
világítás:
Suskovics Péter,
rendezőasszisztens: Juhász
Andrea voltak. Fosse művét magyarországi
ősbemutatóként láthatjuk a Magyar
Színházban.
Bemutató:
2017. április 8.
Budapest,
2017. április 11.
