Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ALVÁS

Pesti Magyar Színház

A nézőtér beköltözött a színpadra, pontosabban a vasfüggöny mögötti játéktérbe. A díszlet egy üres, ajtó- és ablakkeretekkel határolt lakást imitál, kívüle, a zsinórpadlás irányába különböző berendezési tárgyak lógnak a falon (szék, varrógép, cselló, tolókocsi, üvegablakok stb.). Jon Fosse kortárs norvég drámaíró, hazájában és Európa szerte már igen híres, sokat játszott szerző. Alvás c. darabja (fordító és dramaturg: Deres Péter) nem igényel hagyományos díszletet, mindössze néhány kelléket (díszlet, jelmez: Kovács Yvette Alida). Tíz szereplője van, mégis kifejezetten kamara jellegű játékra ad lehetőséget. Műfaja a színlap szerint „játék”, amit szünet nélkül játszanak. Rendezte: Lengyel Ferenc.

A „játék” mint műfaji megjelölés félrevezető kissé, az Alvás ugyanis kevés játéklehetőséget rejt. Inkább jelez, felvillant egy-egy párkapcsolati problémát, azután elengedi. Szürreális térben vagyunk, ahol a szereplő párok egyetlen pici térben mozognak, beszélnek, mégsem veszik észre egymást. A tíz szereplő kijön és bemegy, párbeszédet folytatnak, egyszerre ketten, maximum hárman, a köztük lévő viszony nem mindig derül ki. Senkinek nincs neve, legfeljebb életkor és nem szerint tudjuk megkülönböztetni a szereplőket. A cím is talányos, hisz első pillantásra semmi köze a szereplőknek az alváshoz. Hétköznapi kisembereket látunk, akikről nem tudjuk, hol laknak, s azt sem, mikor éltek, élnek ezek az emberek, régen vagy most, közös tulajdonságuk, hogy boldogtalanok, valami célt keresnek az életük folyamán, de nem találják meg azt.

Jon Fosse drámái az idő megfoghatatlan múlásának, az egzisztenciális semminek a líráját jelenítik meg – nagyjából így foglalta össze Koltai Tamás egy másik Fosse-darab, az Őszi álom lényegét a 2002-es Kamra beli bemutatója után –, vagyis nem szabad keresnünk a cselekményben, a dialógusban a racionalitást, a hiányzó láncszemeket a történetben. Nem a külső cselekmény játszik, hanem a léleknek a drámája áll a középpontban. Nincs történelmi háttér, politika, háború nem játszik szerepet, a probléma a magány, a mindennapok rutin feladatai. A tragédia a másik emberben való csalódás által következik be legtöbbször. A konfliktusok nem oldódnak meg, inkább eszkalálódnak.

Átlagos néző számára mindössze négy probléma körvonalazódik a darabban. Az első házaspár mindkét tagja szeretne gyerekeket a beköltözéskor, kettő megszületik, a harmadikat a nő félelemből nem akarja vállalni. Egzisztenciális gondokra hivatkozik, férje megnyugtatja, lesz mit enniük. A második házaspárban a nő egyáltalán nem akar gyereket, férje egy babakocsit hoz neki ajándékba, mire az asszony megsértődik. Később sem lesz gyerekük. Az idősebb nő hirtelen lebénul, betegsége miatt tolókocsiban tölti hátralévő éveit. Férje ápolja, viszont fiuk már régebben eltávolodott a szülőktől, és most sem találja meg velük a megfelelő hangot. Fennmarad három szereplő, akiknek a szerepe nem világos, de nekik is konfliktusuk van a fenti szereplők valamelyikével.

Kovács Yvette Alida jelmezei jól elkülönülnek egymástól. Karakterszínekbe öltözteti a szereplőket, a két fiatal nőnek erős középkék hosszú ruha, valamint piros árnyalatait variáló együttes, az idősnek sötétlila testhezálló öltözet, a középkorúnak égőpiros miniszoknya kihajtott galléros felsővel jutott. Ez a négy nő egyenkénti öltözete. A férfiak általában szürke vagy fekete felöltőben mutatkoznak. A jelmezek beszédesek, életkort és vérmérsékletet reprezentálnak.

Gáspár Kata (Első Fiatal Nő) tökéletesen formált mellei néhány percig fedetlenül láthatóak a közönség számára. Ugyanígy láthatjuk Hámori Ildikó (Az idősebb Nő) ívelt, mezítelen hátát, amíg masszírozzák. Gáspár Kata az odaadó, ragaszkodó, gyermekekre vágyó nőt alakítja, ellentétben a Második Fiatal Nőt alakító Móga Piroskával, aki az önmegvalósító, a gyermeket akadálynak látó típust hozza, alapállása a sértődöttség, ennek megfelelően flegma és gőgös tud lenni szinte végig. Hámori Ildikóra hárul a legnehezebb feladat, a lebénulás folyamatának eljátszása az egyensúly elvesztésével, összeesésekkel, tolókocsiban való léttel. Takács Gézának (Az Első Fiatal Férfi) és Horváth Illésnek (A Második Fiatal Férfi) kevésbé karakterisztikus feladat jutott, könnyen oldották meg. További szereplők: Csőre Gábor, Benkő Nóra, Dengyel Iván (m.v.), Szatmári Attila, Pavletits Béla belesimultak az összjátékba.

Zene: Vecsei László, világítás: Suskovics Péter, rendezőasszisztens: Juhász Andrea voltak. Fosse művét magyarországi ősbemutatóként láthatjuk a Magyar Színházban.

Bemutató: 2017. április 8.       

Budapest, 2017. április 11.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©