Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A FÖSVÉNY

Pesti Magyar Színház

Vígjáték a világ legzsugoribb emberéről. A sok fösvénytörténet közül Moliere-é lett a leghíresebb, na meg Ben Jonson Volponéja. Érdekes, hogy akárhányszor bemutatják, felújítják, mindig fényes sikert arat a közönség körében. Nézői tükörbenézésre nem alkalmas Harpagon gyászos története, hisz nincs olyan színházlátogató, aki – bár maga is fösvény valójában – magára ismerne alakjában. Hozzá képest mindenki adakozónak látja magát. A Magyar Színházban ezúttal Bognár Róbert fordításában, Lengyel Ferenc rendezésében láthatjuk a darabot.

A jelenlegi rendezés túllép a vígjátékon, groteszk bohózattá alakítja át a történetet, tovább fokozva a címszereplő elképesztő torzságát. Nyilván a Harpagont alakító Haumann Péter komikus figurája, fura járása, pocakja hozzájárult ehhez a groteszk koncepció létrehozásához, esetleg a koncepcióhoz kerestek megfelelő színészt. Sajátos színteret hoztak létre (díszlet-jelmez: Kovács Yvette Alida), a színpadon egy ferdére szabott, hátrafelé emelkedő U alakú fal képezi Harpagon házát, a fal mögött látható az udvar, ahová elássa a kincsesládát. A színpad gyakorlatilag üres, egy karosszék és egy dézsa szolgálja a szereplőket, utóbbiban nincs víz, csak a szereplők úgy tesznek, mintha lenne. A zsinórpadlásról lelógatnak egyszer egy függönyt, ami mögött a címszereplő lánya öltözködik, majd később egy ferde asztalt tele gyümölcsökkel, ezekből viszont senki nem fogyaszt semmit. Belógatnak még egy kötelet hurokkal a végén, ennek aztán nincs funkciója.

A ruhák néha bizony komikusak, de hát milyenek legyenek egy jócskán groteszk komédiában? A címszereplő szürke kopott kiskabátban, nyakán használt csipkegallérral flangál a színpadon, lábszárán szűk nadrág. Fia (Cléante = Haumann Máté) csíkos, szalagos bugyogóban, rokokó cipőben, orrán a szemüveg hol le, hol föl. Lánya (Elise = Haumann Petra) csíkos kétrészes, erősen stilizált bő ruhában, semmilyen korban nem hordtak ilyent. Mariane (Móga Piroska) rövid ruhában, szintén stílustalan öltözetben. La Fleche (Szatmári Attila) szerepében a színész egyszer csak meztelenül jön be, kis kalapját teszi maga elé, aztán hátsóját mutatva kimegy. Mindez igen vicces, de miért?

A történet eléggé ismert, dióhéjban elég annyi, hogy a címszereplő saját gyerekeit akarja kisemmizni, fiának kedvesét szemelte ki feleségnek, míg annak özvegyasszonyt szán, lányának egy idős férfit, aki nem kér hozományt. Pedig a lány szerelme az apa titkáraként segít a házban, hogy közel legyen szerelméhez. Sajnál minden fillért vendégei ellátására, gyerekei hozományára, cselédeit nem fizeti, lovait éhezteti. Pénzét egy hatalmas ládában gyűjti, kölcsönadja magas kamatra. Jelen esetben éppen közvetítőn keresztül intézi a tranzakciót, az ügylet folyamán derül ki, saját fiának kell a kölcsön, aki sokat vesztett szerencsejátékon. Végül inkább beleegyezik gyermekei szívük szerinti házasságába, csak kapja vissza ellopott pénzes ládáját, amibe aztán bele is költözik, a csengő aranytallérok közé fekszik. Fösvényhez méltó sors.

A moliere-i történet – akárhogy rendezik, csűrik-csavarják – mindenképp mulatságos, nehéz elrontani. Most arról van szó, hogy kicsit megspékelik az alaptörténetet pár kiegészítő jelenettel. Már a kezdet kezdetén zenés felvonulással indul, zenészek, táncosok bevonulnak, mulatoznak egy karneválszerű ünnepségen, fekete bikák fejét látjuk, ami lehet totemállat, lehet jelmez is. A jelenet keretként szolgál, hisz a befejező jelenetben a zenészek, táncosok visszatérnek a dupla esküvői ünnepségre. Felemás (azon felül iskolás) megoldásnak tartom a Harpagon monológjai közben a háta mögött megjelenő fehér kezeket és fehér arcokat, mintegy figyelmeztetésként jellemhibájára. Hasonló, gyerekek számára élvezetes közjáték, amikor a színész kiszól a színpadról a nézőkhöz, kérdéseket intéz hozzájuk, persze választ nem vár. Haumann még kezet is fog valakivel az első sorban, sőt lejön az első sor elé, kicsit sétál, majd visszamegy.

Mondjuk, jópofa ötletként hat a 12 ezer tallér kölcsönadásának részletezése, mégpedig abból a háromezer tallér fejében adandó ingóságok felsorolása, vagy a menüsor részletezése, amit a szakács nem fog elkészíteni. Csupa drága, egzotikus tengeri halételről van szó, ezeknek hallatán rosszul lesz főhősünk. Magyarázatot kaphatunk arra, portörléssel hogyan kopnak el parádés bútoraink, sőt maga a söprű is elvásik a szorgos takarításban.

Jutalomjátéknak nevezném Haumann Péter alakítását. Száz éve még létezett ez a szokás. Egy-egy színész, akinek kedvezni akartak, vagy elismerni népszerűségét, jutalomként kapott egy előadást, amit ő akart, és a bevétel egy részével is rendelkezhetett. Ma már nincs ilyen, mégis az abszolút főszerepre jó választás volt őt felkérni, remekül szórakoztunk komikus játékán. Kevesebb tehetséggel, de nagyon lelkesen játszottak a Haumann család további tagjai, Máté (Cléante) és Petra (Elise), Máté arcmimikája akár szándékosan, akár önkéntelenül apja nyomában jár. Az előadás meglepetés „főszerepét” Soltész Bözse hozta Frosine szerepének alakításával. Sziporkázó szellemességgel, remek játékötletekkel, sosem látott arcmimikával (almaevés közben) szórakoztat bennünket. Partnere ebben Szatmári Attila La Fleche szerepében. Kellemes és szórakoztató volt Hunyadkürti István (m.v.) kocsis és szakács szerepben, amely kettős szerep kiválóan jellemzi gazdája fösvénységét, másrészt remek szereplehetőség. Lelkesen játszik Pavletits Béla Valere szerepében. További szereplők voltak Szűcs Sándor (Simon), Rancsó Dezső (Anselme), Móga Piroska (Mariane), Horváth Anna (Claude asszonyság), Szondi Bence (a.n.), Szigethy Norbert (a.n.) szolgáló szerepekben. Felléptek még a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei a báli jelenetekben.

  Az újszerű Moliere-vígjátékot meg kell nézni, hisz minden más benne, mint amit eddig tapasztaltunk. Ráadásul a látvány terén valóságos színorgiát varázsolnak a néző elé, szerencsére a színek harmóniában kerülnek elénk, jó a szemnek a látvány. Dramaturg: Deres Péter, zene: Vecsei László, világítás: Suskovics Péter, hang: Kovács Dávid, kellék: Gulyás Marcell, rendezőasszisztens: Hűbér Tünde. 

Bemutató előadás: 2017. február 24.

Budapest, 2017. február 28

Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©