Történt, hogy 2016-ban, első
nemzeti drámánk szerzője
születésének 225. évfordulójára
a kecskeméti Forrás Kiadó és a helyi
színház
drámapályázatot írt ki. A 123
pályaműből egyetlen egyet I. díjjal jutalmaztak,
kettő pedig különdíjat kapott. Az egyik
különdíjas munka volt Réczei
Tamás kétrészes időjátéka,
amelyet a Ruszt József Stúdió
Színház mutatott be az író
születésnapján,
november 11-én.
A különdíjas
színdarab hatalmas kihívásnak próbál
megfelelni. Magasra tette a mércét a vállalt
problematika kidolgozásakor. Két
idősíkon fut a cselekmény, nagyobbrészt az 1970-es
években, Ruszt József
kecskeméti főrendezősége idején
játszódik, amikor Gábor Miklós és
Vass Éva
vendégszerepeltek a városban. Gábor Miklós
betegsége és Madách Színházbeli
konfliktusa után Ruszt hívta le őt a
fővárosból. Nos, épp a Bánk
bánt próbálják a lerobbant
művelődésházi teremben, de nem akar összejönni
a próba, többen késnek, a
súgónak beteg a lánya, a rendező pedig alkohollal
vezeti le feszültségét. A Bánk
bán előadásának végül is politikai
akadálya van leginkább, „Kucsera
elvtárs” nem nézi jó szemmel Ruszt
egyénieskedését, attól fél, hogy a
történelmi dráma majd 1956-ról fog
szólni,
holott ez akkoriban még tabutéma volt. A rendező
főként Gábor Miklóssal
vitatkozik, a színész időnként
elköltözéssel zsarolja a magányos Rusztot, de
többször szembesíti őt az alkoholizmusával is.
Párbeszédük nem vezet sehová, a
rendező többször rendel el próba közbeni
szünetet.
Ezekben a szünetekben
kelnek életre a Katona József
korabeli jelenetek. Ez a második idősík is egy kerek
eseménysort visz színre. A
vándorszínészek között vagyunk,
Déry István és Széppataki Róza
Udvarhelyi
Miklós társulatában járják a
vidéket, körükben játszik Katona József,
aki
színész volta mellett színműíró is.
Éppen az ő újdonsült darabját, a Bánk
bánt próbálják, bár még a
cenzor
nem írta alá a játszási engedélyt. A
színészeknek némi nehézséget okoz a
történelmi dráma szövege, küszködnek
vele, miközben Déry féltékeny
Rózára,
Katona pedig szerelmes az asszonyba, de titkolja. Minden azon
múlik, mi lesz a
sorsa az új darabnak.
Réczei Tamás
színdarabja megpróbál párhuzamot vonni a
Katona József korabeli kedvezőtlen politikai viszonyok és
az 1970-es évek
szocializmust erőltető, hazugságra épülő
pártfunkcionáriusok uralta kor között.
A végkifejlet mindkét esetben ugyanaz: sem a Bánk
születése idején, sem Ruszt
főrendezősége idején nem sikerült színre
hozni a Bánk bánt politikai
ellenállás miatt. Korábban a cenzor tiltotta le
a benne lévő felségsértés okán,
1976-ban pedig lehetetlen volt Rusztnak
megrendezni saját, 1956-ra hajazó
változatában úgy, ahogy ízlése,
értelmezése
diktálta volna. Történelmi panoptikumként
persze megrendezhette volna, de azt
nem akarta. Mindkét kudarcnak áldozatul esett valaki:
korábban maga a szerző,
Katona, aki felhagyott a drámaírással, és
szülővárosába vonult vissza főjegyzőnek.
1976-ban Ruszt József rendező volt az áldozat, aki
kecskeméti évei alatt
mindvégig pengeélen táncolt, a városi
pártvezetők árgus szeme előtt.
Magyarázatra szorul a
színdarab hosszú címe.
Katonának létezik egy vígjátéka
„Rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok
között ” címmel írta
vándorszínész korában, ebben
szerelmét, Széppataki Rózát
féltette az irigyeitől, rosszakaróitól. A
szerzőnek kevéssé sikerült művei közé
tartozik, csak 1907-ben jelent meg nyomtatásban. Viszont
találó és szemléletes Réczei
darabjának címeként, Katonától
kölcsönözve. Úgy falják fel a mindenkori
feljebbvalók a vergődő művészeket, ahogy a pókok a
hálóba került legyet.
Számos korabeli
részletet ismerünk meg Ruszt József
és Gábor Miklós közti baráti-szakmai
kapcsolat gondokkal teli állomásairól, a
helyi besúgó hálózatról, a
színházcsinálás nehézségeiről
a szocializmus
„virágzó” éveiben. Az az
érzésünk, hogy a szerző nemcsak Ruszt és
Gábor
levelezéséből, vagy Gábor Miklós
könyvéből (Kos
a mérlegen. Szépirodalmi, 1990) szerezte
információit, ennél többet is tud,
talán közvetlenül, a két főszereplővel
való személyes kapcsolatából merítve.
A darabot Kocsis
Pál rendezte, ő a díszlettervező is. Mindkét
színhelyen próba folyik, ez
ihlette a díszlet „ideiglenes” jellegét, azt,
hogy munka folyik, csak
készülőben van valami, még nincs kész. Deszka
raklapok szolgálnak a Bánk
próbái számára, Ruszt és
Gábor
párbeszédei egy illúziótlan, szedett-vedett
szék, asztal keretei között
zajlanak. Néhány jelenet játszódik a
stúdió színpadán kívül, egy
külső loggián,
ahonnét átjárás van a színpadra. Az
időutazás majdnem zökkenőmentesen zajlik,
bár jót tenne a darabnak, ha nagyobb tér
állna rendelkezésre. A Katona korabeli
jelenetek esetében a jelmezek korhűek (tervezője: Remete
Krisztina), Déryné hajviselete a metszetekről ismert
formát
ölt, míg a Ruszt féle jelenetekben a nők
ruhája mutatja az akkori műszálas,
miniszoknyás divatot.
Dunai
Tamás nagy szakmai
kihívásnak
nevezte Gábor Miklós figurájának
életre keltését. Jó látni, hogy nem
utánzással
próbálkozott, hanem Gábor karakterének
esszenciáját jelenítette meg, így sokkal
jobb, hitelesebb alakítást nyújtott. Porogi
Ádám szinte kölyök volta ellenére
hozta Ruszt alakját, ő sem utánoz, inkább
az értelmiségi szenvedését láttatja
velünk, eltűnik életkora az előadásban. Hegedűs
Zoltán Katona József szerepében
nem nyújt emlékezetes előadást, kissé
szürke, Decsi Edit
Dérynéként a sikereit élvező,
férfiakat bolondító
színésznőt hozza elénk. Déry István
alakítója Nagy Balázs (e.h.),
ígéretes játékot nyújt. Szerepeltek
még Farkas Ádám, Danyi Judit, Fazakas
Géza, Kiss
Jenő, Magyar Éva. A kísérőzenét Rozs
Tamás szolgáltatta szóló cselló
játékával. A dramaturg: Németh
Virág, a rendezőasszisztens: Vári
János voltak.
A különdíjas
dráma érdekessége, hogy
Ruszt József kecskeméti éveiről
szóló színdarabot éppen a Ruszt
Józsefről
elnevezett stúdiószínház adja elő.
Természetes, nomen est omen.
Ősbemutató
előadás: 2016. november 11.
A
megtekintés dátuma: 2017. február 19.
Budapest,
2017. február 22.
Földesdy
Gabriella