SZÍNHÁZ

JÓZSEF ÉS TESTVÉREI

Örkény István Színház

Szerzőnek Thomas Mannt jelölték meg a színlapon, bár a játszható változat kidolgozása hatalmas munka volt, ezt Gáspár Ildikó követte el. Mégis fontos volt megjelölni Thomas Mannt, mert a bibliai történet egységbe forrasztását már ő elvégezte. Thomas Mann nem tisztán az Ószövetségre támaszkodott, hanem mondákra, legendákra, ezekből csinált egységes történetet, amiben a szereplőknek egyértelmű a helye, ugyanúgy, mint a 30-as, 40-es években született nagy családregényekben. A gyermekek és a testvérek, a szülők és szolgák szép rendbe szedhetők, és így olyan a cselekmény, mintha a valóság lenne a háttere, mintha megtörtént eseményekről szólna a darab.

Thomas Mann részletesen kidolgozott nagy regényfolyamát 5 órába sűrítette Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezőpáros az Örkényben. Egy 5 órás színházi előadás a mai korban önmagában is bátor vállalkozás, akkor, amikor a szünet nélkül másfél, két óráig játszott művek korát éljük.

A színház felkészült a nézők tájékoztatására. A színlapon az összes szereplőt felsorolták az őket alakító színészekkel együtt, a színpadon való megjelenésük sorrendjében. Ez a sorrend megfelel a Thomas Mann által kialakított történet időrendiségének. Készítettek családtörténeti ábrát, családfát is, amit sokszorosított formában kiosztottak, ennek nagyított változata az előtérben látható. A két szünetben mindenki rendezhette magában a látottakat, és felkészülhetett a következő fejezetek eseményeire.

Lenyűgöző Thomas Mann vállalkozása, hogy családregényt csinál az Ószövetség történeteiből. Kamaszként elhatároztam, hogy rendet vágok a görög mitológiában, akkor azt még nem tudtam, hogy ez sokkal feleslegesebb törekvés, mint hogy az Ószövetségből történelmi jellegű regény szülessen. A családregény jellegnek következménye, hogy minden esemény a helyére kerül, és indokolttá válik. A 20. század már nem szereti az indokolatlan történéseket, azokat, amelyek csak azért történtek meg, mert valahol, valaki ezt így rendelte el. Az eseményeknek itt a Földön kell indokolttá válniuk. Az itteni, világos, indokolt kapcsolatok és hatások azok, amelyeket megértünk, ezeket elfogadjuk. Így a mitológiai hősökből egyszerre hús-vér emberek lesznek, olyanok, akik csalnak (nem felsőbb utasításra, hanem) a szebb jövő reményében, akik ölnek is azért, mert nem értik a másikat, és úgy érzik, ellenük tör, akik hihetetlen terhet vállalnak szerelmükért, gonoszok, irigyek, támogatók, jószívűek, szépek és csúnyák stb., és akik félnek az idegenektől.

Thomas Mann törekvését, hogy József és testvéreinek történetét úgy ismertesse meg velünk, mint egy család történetét, követik a rendezők. Semmi mitikusság, cselekedeteik tudatában nyilatkoznak a szereplők, néha saját narrátorukként viszik tovább a történést. Ez egy nagyon hasznos, követhető megoldás, nem kell kórus, maga a szereplő megjegyzéseket tesz döntésével kapcsolatban, magyarázkodik harmadik személyben. Okos és találékony a díszlet is (Izsák Lili munkája). A történet értelmezéséhez nem kell látványos környezet, a ritmus pergő, a történet halad, nincs idő alapvetően változatos helyszínek kialakítására. A jelmezek differenciáló szerepére nagy szükség van, hiszen egy színész több szerepet is játszik, a követhetőséget segítik a célratörően megtervezett jelmezek. Szlávik Júlia jelmeztervező jelmezei a színpadi színek elkülönítését is eredményesebbé teszik.

A darab remekül visszaadja Thomas Mann törekvését, hogy kifejezze József személyiségének alakulásával kapcsolatos folyamatot. Az ábrázolt történelmi korban az egyedi, önálló személyiség létezése még nem volt általános. Józsefet éppen ez teszi különlegessé korában, hogy nem tartozott a testvérei csoportjába úgy, mint az egyik tag a tíz közül. A testvérek nem járkálnak egyedül, mindig együtt lépnek fel, együtt döntenek arról, hogy kútba vetik Józsefet, majd együtt döntenek arról, hogy eladják rabszolgának (mert így nemcsak eltüntetik, hanem még pénzt is kapnak érte). Mi irritálja a testvéreket annyira, hogy meg akarnak Józseftől szabadulni? Az, hogy más, mint ők. A színpadi forma sokat segített látványossá tenni József és a testvérei közötti különbséget. Megjelenéskor József egyedül, a testvérek szinte zárt csoportban, együtt mozognak. Persze, volt a testvérek között „vezér”, Juda, de abban a történelmi korban az, akinek meglátásai, véleménye alapján hozta a közösség a döntéseit, még nem vált le a csoportról, azzal együtt létezett. Jól lehetett megfigyelni a különbséget, József a testvérei csoportja nélkül is tudott dönteni, a többiek csak együtt. Az önálló léthez természetesen gyors felfogóképesség, tisztánlátás, okosság kellett. Józsefben ez megvolt, és ezt ő is tudta, tudatosan volt más, mint testvérei. Thomas Mannra támaszkodva a színpadra alkalmazók megnyugtattak minket, hogy József mássága nem erkölcsileg negatív jellegéből fakad, nem gyanakvó, bízik testvéreiben és általában az emberiességben. Eszébe sem jut, hogy majd bedobják őt a kútba, hogy ez megtörténhet vele, és éppen a testvérei által kerül tragikus helyzetbe. Ez fontos motívum, mert láttatni kellett, hogy a személyiség nem a csoporttal szemben áll, hanem azzal párhuzamosan létezik.

József Egyiptomba kerül és Potifar rabszolgája lesz először, majd kellemes beszéde, okossága és kellemes megjelenése kiemeli őt ebből a helyzetből Potifar házának elöljárójává. Azonban megint a balszerencse változtat a sorsán, ugyanis Potifar felesége megvádolja azzal, hogy szexuálisan bántalmazni akarta. Ekkor újból börtönbe kerül. A fáraónak különös álma volt és a megfejtést akarta, Józsefnek ez sikerült, és megint magas pozícióba került. Hivatala alatt virágzóvá tette a fáraó birodalmát.

Előttünk áll egy erős személyiség, az eszes, gondolkozó József, akivel sok baj történik, mert a véletlenek csapkodnak körülötte, és ehhez még hozzájárul az ármánykodás is. Mindezek felett azonban kiemelkedően győzedelmeskedik a tehetsége, a megismételhetetlensége. József felette áll minden kicsinyes bosszúnak és önzésnek, és amikor testvérei bocsánatot kérnek tőle, akkor úgy tekint vissza a történtekre, hogy ha akkor nem lettek volna ilyen csalók, kegyetlenek a testvérei, akkor mindaz, aminek élete során részese volt, elmaradt volna, és akkor ő sokkal szegényebb lenne. Azt a tanácsot kapjuk tőle, hogy keressük meg a sors csapásaiban is a folytatás, a felülemelkedés, a fejlődés lehetőségét.

A szereplők közül nehéz bárkit is kiemelni és nem is jó ötlet, de mégis Gálffi László Jákob szerepében végigkíséri ezt a hosszú előadást, néha igen kényelmetlen helyzetben, a kisház tetején. Személyes meglátásom alapján Tenki Réka munkáját emelem még ki, aki két feleség alakítása mellett Manó törpe szerepét is eljátszotta, remek humort érvényesítve a jóindulatú manó alakjába, aki csodálkozóan sértődik meg azon, hogy az emberek nem mindig az ő, racionálisnak vélt tanácsait fogadják meg, hanem csak úgy mennek a saját fejük után.

Bemutató: 2017. február 4.

Budapest, 2017. február 19.

 Tóth  Attiláné