Molnár Ferenc egyfelvonásosa a
maga – mondjuk –
másfél órájában tényleg
„valós” idejű: csak egyetlen óra kell a
határozott
fellépésű, elegáns Norrison bankigazgatónak
(Alföldi Róbert) ahhoz, hogy
„átvarázsolja” a – Znemanák
István rendezésében és Cselényi
Nóra jelmezében – szinte már
parodisztikusan elhanyagolt kinézetű és
ruházatú taxisofőr fiatalembert (Antal – Szatory
Dávid) pénzes, hatalommal bíró,
egyszóval a dúsgazdag amerikai milliomos
család számára megfelelő partivá – ha
már mindenki tudta nélkül hozzáment a
rájuk bízott amerikai lány (Lydia – Lénárdt
Laura). Nem a lány erkölcse a tét,
természetesen, hanem a bankár leendő
üzletfelei, azaz a lány gazdag szülei. És az
üzlet, ugyebár…
Amúgy sem
kell, úgy tűnik, „örökre”
átszerkeszteni az elején igencsak önérzetes
taxisofőrt – aki még a munkáspártnak is
tagja! – az amerikai szülők úgy is csak
látogatóba jönnek.
Most talán
nem érdemes minden mozzanatot leírni, ahogyan a nagyon
szerelmes sofőr („a
szerelem áldozata!”) fokról fokra,
lépésről lépésre alakul át
kívül és belül
egyaránt magabiztos, a gazdag világba egy csapásra
beleillő világfivá, miközben
csak azt a néhány jól bevált mondatot
tudja, amit a bankár belésulykol. Új nevét
– mert persze egy „gróf” adoptálja is
(Gróf Dubois-Schottenburg – Mihályfi
Balázs) – elég nehezen tanulja
meg, új „munkahelyének” nevét,
amelynek egycsapásra elnöke lesz, már valamivel
könnyebben.
Szóval, az
egész történet meglehetősen derűs-meseszerű.
Pénz van, hatalom van, Norrisonnak
gyakorlata is van éppen elegendő a főként saját
maga által létrehozott,
„megalkotott” gépezete
irányítására, olajozott
működtetésére. Az olajat ő maga
szolgáltatja, olykor nem teljesen odaillő
megjegyzéseivel, ál-érdeklődéseivel.
Mindegy, mindezt bőven elnézik neki nem annyira az
„olaj” miatt, mint a „van
annyi pénz” miatt. Mert van annyi pénz. Az angol
szabó számára az elegáns
öltönyök, a cipész számára a
kézzel varrott cipők elkészítése jó
munka. A
fodrász miért ne nyírná meg a klienst? Ha
egy fürdőszobában, akkor ott. A
hoteligazgató miért is ne adná legjobb
szobáit a házaspárnak, Norrison
számlájára?! Az orvos azonban – nos, itt
már kell némi plusz készpénz, hogy
megírja a szükséges orvosi igazolást
(mellesleg orvosi igazolás nélkül is
nyilván felmondhatna ez a már csak volt sofőr). A
grófi adoptálásnak, vagy a főkonzuli
címnek is magas
ára van, de lehet alkudni. Jóhírű klubba
bekerülni nemcsak Norrison pénze kell,
hanem addigi hírneve is. Hogyan szerezte meg? –
talán jobb, ha nem tudjuk.
Mindenre
van gondja ennek a „szuperhősnek”, észrevesz –
szinte – mindent, új ruhát
(titkárnő), frizurát (másik titkárnő),
kisírt szemet (harmadik titkárnő). Csak
néha téveszti el. De a kisírt szemű
titkárnőjéhez visszaparancsolja vőlegényét,
mégpedig a megfelelő módon: mindkettejüknek
közös túlmunkát rendel, megszabva a
munka tartalmát is… (Krisztián – Barna
Zsombor
e.h.)
Egyetlen egyszer
kerül homokszem a gépezetbe: véletlenül
bár, de kiderül, hogy
szeretője, Begónia – akit nincs szerencsénk
megismerni – megcsalja, mégpedig
azzal, akit Norrison a sofőr érdekében éppen elő
akar léptetni (Felix – Debreczeny Csaba).
A bankár kicsit
búslakodik, aztán – előlépteti. Mert
fontosabb a partiképessé varázslás az
újabb jó üzlet reményében.
Később még legalább egy percig enged
magának
búslakodást Begóniája miatt…
Új szerelmet „szereznie” amúgy sem lesz
nehéz,
néhány forró másodpercnek is tanúi
lehetünk az egyik titkárnővel, nem beszélve
a bonyodalmak okozójáról, Lydiáról,
aki a végén bevallja: képes lenne
beleszeretni Norrisonba. Miközben persze szerelme
várja…
Norrisont
pedig majdnem megsajnáltunk már, aranyórája
nélkül, sőt, immár irodája
nélkül,
hiszen mindent-mindent átadott Antalnak, akinek immár
saját titkárnője is van, elegáns
csekkfüzetével magabiztosan közlekedik gurulós
székén a csili-vili irodában. Az
is igaz, hogy az egész
„átváltoztatjuk” árát gondosan
felszámolta már Norrison,
beleértve saját „ócska”
kocsijának árát is, és majd behajtja rajta.
Milyen
pénzből? – Egyelőre itt a karácsony, a
feldíszített karácsonyfa ott áll az
iroda sarkában, Norrison még eléri az eredeti
repülőjáratot, mellyel családja
után utazik, Lydia most már partiképes
férjével a lány szüleihez megy
látogatóba, akik éppen megérkeztek
külföldről. Minden tökéletes, kivéve azt a
csekélységet, hogy Norrison – aki minden
hízelgést, dicséretet,
hálakifejezést
hárított azzal, hogy „nincs rá idő”
– most, egy újabb dicsérő mondat
hatására, mélységesen
elítéli az „egész emberiséget”,
akivel mindezt ő meg tudta tenni.
Mert meg
tudta tenni, és a nagy baj az, hogy akár ma is
megtehetné. Mert ez a történet
nem ma játszódik… De mindig mindenre
ugyanígy ma is találna embert, jóra és
rosszra egyaránt.
Akik
ismerjük a történet végét, nyugodtan
elmerülhetünk a részletekbe. Természetesen
az előadás Norrisonra, tehát Alföldi Róbertre
épül, aki nem okoz csalódást egy
pillanatra sem. „Tovább!” – mondja újra
és újra, saját magának is. Hiszen ő
nemcsak hatalommániás, de munkamániás is:
nem képes az agyát átkapcsolni,
különösen nem egyetlen perc alatt, amikor –
még a legelején – úgy tűnik, maradt
egy egész órája „semmit sem
csinálni”. Erre ő nem képes! – Szinte
jól is jön
számára a „sürgős munka”, a sofőr
átváltoztatása, amikor kiélvezheti
ötletei
valóra váltatását addig megteremtett
hatalmával és pénzével, a szokott
tempójában.
Ehhez sok
ember kell. Akikről külön nem szóltunk:
Titkár – Lugosi György, Kunó kisasszony – Parti Nóra, Dr. Pinsky és Dr. Wolff
– Némedi Árpád, Osso
és Dr. Faber – Janicsek Péter, Ciring
és Colleon – Fehér Balázs Benő,
Schmidt és Parker—Dékány
Barnabás, Posner kisasszony – Sipos
Viktória, Petrovics kisasszony – Bánky
Sára, Brasch kisasszony – Hajdú
Csilla.
A bankban
dolgozók szürke ruhájukban belesimulnak a
„körbe”. Másként nem is
tehetnének,
ha állásban akarnak maradni. És miért ne
akarnának? A „külsők” persze saját
öltözékeiket viselik, de az orvos fehér
köpenyén kívül túlzottan nem
különülnek
el ettől a világtól. Talán a
„gróf” úr bohém kicsit. Lydia
természetesen igen
csinosan öltözött.
Norrison
pedig, mint mondtuk, szuper elegáns sötétszürke
öltönyében. Hacsak – hacsak nem
látjuk méregdrága, kézzel varrott, igen
elegáns – kirívóan élénk
barna cipőjét. De nem lehet nem látni! És ez
már a legelső
pillanattól kezdve kellően ellentmondásossá teszi
a történet egészét.
A modern iroda
tervezője is Znamenák István.
Zene: Zságer-Varga
Ákos
Produkciós
menedzser: Zsedényi
Balázs
Produkciós vezető:
Ugrai István
A
Kultúrbrigád, az Átrium Film-Színház
és a THEA Theatre Entertainment
& Art közös előadása.
Bemutató: 2016.
november 4.
Budapest, 2016. december
27.
Megjelent
a Kláris
17/3. számában.
Györgypál
Katalin