Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

NERCBANDA

Karinthy Színház

Valóban jó ötlet idősebb színészek reflektorfénybe állítása jó szerepekben, megérdemelten. Az előadás eredeti címe: „70, Girsl, 70” – nem éppen fiatal emberekről van tehát szó eredetileg sem. Hogy a „Nercbanda” esetében mennyire az idősek tiszteletére, szeretetére helyeződik a hangsúly, alátámasztja a többszöri felszólítás közben is, a végén is (énekben): „Hívd fel a nagymamát!”

A musicalt a rendező, Korcsmáros György kiváló szereposztásban állította színpadra, ahány szerep, annyiféle, egymástól erősen eltérő karakter, énektudás, tánctudás, mozgáskultúra.

Szirtes Gábor (mint Harry Hardwick) például nem is egyszer bravúros.

Az első nercbunda ellopása egyébként nem egy sima ügy: szinte véletlenül sétál ki a nercbundával az egyébként félénk Eurice Miller (Hámori Ildikó), de ezt a nercbundát még – hatan összefogva – visszacsempészik az üzletbe. Az összefogás – a „banda” – élén természetesen a vehemens, életerős Ida Dodd (Pásztor Erzsi) áll és vezényel. Na persze nem erkölcsi felbuzdulásból, hanem mert a cserébe ott hagyott kopott kabátban benne van a tulajdonos neve és címe: a színészek nyugdíjas otthona, ami egyre inkább lerobban. A házat a tulajdonos jó pénzért szeretné eladni, ezért mindent megtesz, hogy kiköltözzenek az idős lakók. De miért ne vennék meg ők maguk?! – csak sok pénz kellene hozzá… Miller még szinte öntudatlanul sétál ki a bundával – megismerve a meleg nercbunda-eladót (Szegezdi Róbert sokféle szerepének egyike), már nem is csodáljuk, hogy az idős hölgy simán kihozhatott egy drága (és nagyon szép) bundát –, de ettől fogva már tervszerű munka kell! Csak Miller szerelme, Walter Hatfield (Kovács István) marad ki a tettekből, ha nem is örökre.

Kiváló jeleneteket láthatunk, egyrészt a bunda visszacsempészését, majd a tervszerű bundalopást tekintve, másrészt amikor a rendőrök megjelennek a „közgyűlés” közben: az életerős, vidám emberekből az elvárásoknak megfelelő elbutult, csoszogó vének lesznek… a rendőrök persze fel sem tételeznek semmi rosszat róluk.

Ők pedig megveszik a házat, még esküvőnek is tanúi lehetünk – Miller és Hatfield –, no meg szerelmes lesz a másik férfiunk is, Harry az egyik éltes-vidám hölgybe, ami jó.

Valamennyi idős színész (többiek: Melba Jones – Kalmár Magda, Gertrude – Halász Aranka, ő más szerepeket is játszik, Fritzi Clews – Zsurzs Kati) igyekeznek vidám hangulatot teremteni, ami sokszor sikerül is. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy Broadway-musical, az annak megfelelő humorral és zenével. Ennek megfelelően kezdődik az előadás (Ida Dodd kibeszél a nézőtérre, többször később is magyaráz stb.), ami nekünk talán kissé szokatlan (de nem különösebben zavaró).

Még a halál is megjelenik, de kicsit furán: Ida Dodd az elefánt sírját keresi a kislánykorából való történetben… és hangsúlyozottan happy endként meghal a végén a felrobbantott ajtajú raktárban, így nem tudják „elfogni” mint „bandavezért”.

Mert hát valóban „bandáról” van szó, tetemes mennyiségű bundát lopnak a környéki áruházakból egymással összefogva – de csak hatan. Pedig heten vannak „mint a gonoszok” – de Walter nem ereszkedik le ilyesmire, sőt, nem is mondják meg neki! – aztán mégis kiderül, hogy a szerelmes férfi amúgy mackófeltörésekből élt valamikor két szerepe között. Hát most már nem akar lebukni, de végül mégis bevállalja – az utolsó betörést. Ami aztán balul sül el az ajtó véletlen magukra zárásával és így a kényszerű robbantással.

Két fiatal színész egészíti ki az előadást többféle szerepben is, egészen kiválóan. Szegezdi Róbert mellett Marton Róbert is többféle szerepet játszik, eltáncol, énekel.

Az előadást élőzenekar kíséri kétoldalt.

A két részben játszódó musical szövegkönyvét David Thompson és Norman L. Martin írták, zene: John Kander, dalszöveg: Fred Ebb. Peter Coke: „Breath of Spring” c. novelláját alapul véve színpadra alkalmazta: Joe Masteroff.

Magyar változat, szövegkönyv: Böhm György, Korcsmáros György, dalszövegek: Fodor Ákos.

Zenei vezető: Fekete Mari. A kifejező, szórakoztató táncok koreográfusa: Bakó Gábor.

A jól működő díszlet Bátonyi György munkája, díszletkivitelezés: Major Attila.

Jók a jelmezek is, az egymástól nagyon eltérő karaktereknek megfelelően sokfélék, kifejezők. Rományi Nóra tervezte őket.

Kellék: Bíró Tamás

Művészeti vezető: Karinthy Márton.

Bemutató: 2016. december 16.

Budapest, 2016. december 17.

Györgypál Katalin
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©