Valóban jó
ötlet idősebb színészek reflektorfénybe
állítása jó szerepekben,
megérdemelten.
Az előadás eredeti címe: „70, Girsl, 70” – nem
éppen fiatal emberekről van tehát szó
eredetileg sem. Hogy a „Nercbanda” esetében mennyire
az idősek tiszteletére,
szeretetére helyeződik a hangsúly,
alátámasztja a többszöri
felszólítás közben
is, a végén is (énekben): „Hívd fel a
nagymamát!”
A musicalt
a rendező, Korcsmáros György
kiváló
szereposztásban állította színpadra,
ahány szerep, annyiféle, egymástól erősen
eltérő karakter, énektudás,
tánctudás, mozgáskultúra.
Szirtes Gábor (mint Harry Hardwick)
például nem
is egyszer bravúros.
Az első
nercbunda ellopása egyébként nem egy sima
ügy: szinte véletlenül sétál ki a
nercbundával az egyébként félénk
Eurice Miller (Hámori Ildikó), de ezt a
nercbundát még – hatan összefogva –
visszacsempészik az üzletbe. Az összefogás
– a „banda” – élén
természetesen a
vehemens, életerős Ida Dodd (Pásztor
Erzsi) áll és vezényel. Na persze nem
erkölcsi felbuzdulásból, hanem mert a
cserébe ott hagyott kopott kabátban benne van a
tulajdonos neve és címe: a
színészek nyugdíjas otthona, ami egyre
inkább lerobban. A házat a tulajdonos jó
pénzért szeretné eladni, ezért mindent
megtesz, hogy kiköltözzenek az idős
lakók. De miért ne vennék meg ők maguk?! –
csak sok pénz kellene hozzá… Miller még
szinte öntudatlanul sétál ki a bundával
– megismerve a meleg nercbunda-eladót
(Szegezdi Róbert sokféle
szerepének
egyike), már nem is csodáljuk, hogy az idős hölgy
simán kihozhatott egy drága
(és nagyon szép) bundát –, de ettől fogva
már tervszerű munka kell! Csak
Miller szerelme, Walter Hatfield (Kovács
István) marad ki a tettekből, ha nem is örökre.
Kiváló
jeleneteket láthatunk, egyrészt a bunda
visszacsempészését, majd a tervszerű
bundalopást
tekintve, másrészt amikor a rendőrök megjelennek a
„közgyűlés” közben: az
életerős, vidám emberekből az elvárásoknak
megfelelő elbutult, csoszogó vének
lesznek… a rendőrök persze fel sem tételeznek semmi
rosszat róluk.
Ők pedig
megveszik a házat, még esküvőnek is tanúi
lehetünk – Miller és Hatfield –, no
meg szerelmes lesz a másik férfiunk is, Harry az egyik
éltes-vidám hölgybe, ami
jó.
Valamennyi
idős színész (többiek: Melba Jones – Kalmár
Magda, Gertrude – Halász Aranka,
ő más szerepeket is játszik, Fritzi Clews – Zsurzs
Kati) igyekeznek vidám hangulatot teremteni, ami sokszor
sikerül is. De nem
szabad elfelejtenünk, hogy ez egy Broadway-musical, az annak
megfelelő humorral
és zenével. Ennek megfelelően kezdődik az előadás
(Ida Dodd kibeszél a
nézőtérre, többször később is
magyaráz stb.), ami nekünk talán kissé
szokatlan
(de nem különösebben zavaró).
Még a halál
is megjelenik, de kicsit furán: Ida Dodd az elefánt
sírját keresi a
kislánykorából való
történetben… és hangsúlyozottan happy
endként meghal a
végén a felrobbantott ajtajú raktárban,
így nem tudják „elfogni” mint
„bandavezért”.
Mert hát
valóban
„bandáról” van szó, tetemes
mennyiségű bundát lopnak a környéki
áruházakból egymással
összefogva – de csak hatan. Pedig heten vannak „mint a
gonoszok” – de Walter nem
ereszkedik le ilyesmire, sőt, nem is mondják meg neki! –
aztán mégis kiderül,
hogy a szerelmes férfi amúgy
mackófeltörésekből élt valamikor két
szerepe
között. Hát most már nem akar lebukni, de
végül mégis bevállalja – az
utolsó
betörést. Ami aztán balul sül el az ajtó
véletlen magukra zárásával és
így a
kényszerű robbantással.
Két fiatal
színész egészíti ki az előadást
többféle szerepben is, egészen
kiválóan. Szegezdi
Róbert mellett Marton Róbert is
többféle
szerepet játszik, eltáncol, énekel.
Az előadást
élőzenekar kíséri kétoldalt.
A két
részben játszódó musical szövegkönyvét
David Thompson és Norman
L. Martin írták, zene: John
Kander, dalszöveg: Fred Ebb. Peter
Coke: „Breath of Spring” c.
novelláját alapul véve színpadra
alkalmazta: Joe Masteroff.
Magyar
változat, szövegkönyv: Böhm
György, Korcsmáros György,
dalszövegek: Fodor Ákos.
Zenei
vezető: Fekete Mari. A kifejező,
szórakoztató táncok koreográfusa: Bakó
Gábor.
A jól
működő díszlet Bátonyi György
munkája,
díszletkivitelezés: Major Attila.
Jók a
jelmezek is, az egymástól nagyon eltérő
karaktereknek megfelelően sokfélék,
kifejezők. Rományi Nóra tervezte
őket.
Kellék: Bíró Tamás
Művészeti
vezető: Karinthy Márton.
Bemutató: 2016.
december 16.
Budapest, 2016. december
17.
Györgypál
Katalin