Bohumil
Hrabal (1914 Brno–1997
Prága) könyvének eredeti címe
„Postriziny”,
azaz kurtított fürtök. Az 1920-as évek eleje,
cseh sörgyár – a díszlet itt régi
vágású fodrász szalon óriási,
díszes (és homályos) tükrökkel,
régies fodrász
székekkel. De a díszlet minimális
átalakításokkal megfelel
disznóvágáshoz,
sörivó versenyhez, vagy a (főleg gyönyörű
hajáról) híres szépasszony és
csendes
férje „nappalijának” is.
Megjegyzendő,
hogy a bolondos, szabadságvágyó – vagy
részben naiv? gyermeki? – fiatalasszony
az író édesanyja, férje Hrabal mostohaapja.
A nagybácsi, itt Pepin cipész (Ujréti
László) alakja sem véletlenül jelenik
meg ennyire szerethető, szinte gyermeki derűvel: eredetileg Jozef ő,
„az
imádott nagybácsi”.
Aki azonban
„fergeteges” vígjátékot várna a
Hargitai
Iván rendezte előadástól (dramaturg: Németh
Dóra),
csalódna, de persze nem is
fergetegeset ígérnek, csupán
„vígjátékot”. (Capriccio
jelentése végül is:
szeszélyes, szabad formában írt zenemű (zene),
ennek megfelelő az előadás is.)
A
kisvárosban nem történne semmi, ha Maryska (Fekete
Réka Thália, Marosvásárhelyi
Művészeti Egyetem) lénye, létezése,
életmódja,
folytonos kíváncsiskodása, gyermeki
„huncutságai”, önkéntelen
bolondozásai fel
nem bolygatnák folyton az életüket. Férje, a
sörgyár lelkiismeretes gondnoka
(könyvelője?) (Francin – Zöld Csaba)
inkább
nyugalomra vágyna, a nő idegeit hibáztatja, „a
rendes nő” sztereotípiájára
hivatkozik, elektromos szerkezetet is vesz felesége idegeinek
megnyugtatásra. A
szerkezettel persze mindenféle egyéb váratlan
dolgok is történnek.
Maryska
nagyon, sőt talán túlzottan is szeretnivaló nő, de
valahogy mégis disszonáns
egészében: a szabadságot keresi, de
baltával képes lecsapni a szeretett (?)
kutya farkát (hogy azt is, mint minden lehetséges dolgot,
megrövidítse az
újonnan vásárolt világvevő
rádió hatására), aztán magára
hagyja az őrjöngő
állatot, miután odadobott neki előtte nem is egy, de
három! habos rolót – ami
önmagában is tilos –, férje lelövi a
szerencsétlen állatot, ráadásul nem is
egy lövéssel sikerül (sima
állatkínzás. Ma én feljelenteném. De
ez egy
előadás.)
És a
megbokrosodott
lovak – persze, meg kell őket állítani, és
ez éppen a férjnek sikerül – ámde
ecsetelni, mennyire megverik azokat utána? A nő akkor –
kutyafarok ide,
kutyafarok oda – a lovakat megvédi, merthogy ők
évente egyszer „nem
megbokrosodnak, hanem fellázadnak a
szabadságukért”… Ez az egyetlen pillanat,
amikor Maryska hiteles és őszinte – azután
visszavedlik olykor inkább magakellető
„létébe”. Férje akkor tudja szeretni
őt igazán, a maga módján, amikor
kiszolgálhatja feleségét, aki lábát
törve a pamlagon fekszik naphosszat.
A férj
pedig nem is annyira a nőt szereti, mint inkább a nő
gyönyörű haját – és az utcán
jól elveri feleségét egy biciklipumpával (a
nő egyik kedvtelése a biciklizés),
amiért a nő le merte vágatni a haját. A
többiek meg körbeállják és
bámulják. Nem
éppen vígjátéki elemek, és az
előadásban kellő hangsúlyt is kapnak. A 4 korsó
sör nyílt színi megivása – merthogy
Maryska szereti is, meg ismeri is a söröket –
már csak ráadás, lehetne
vígjátéki elem is, ha nem azon
gondolkodnánk, hogy
fér bele valakibe ilyen rövid idő alatt ennyi
folyadék.
Az előadás
a szinte képtelen történetek laza
láncolatát tárja elénk, és
kedélyes kellene,
hogy legyen a sok sörivással, tánccal
(koreográfus: Gyöngy Zsuzsa)
fodrászüzlettel – a kopott tükrök olykor
hatalmas
ablakokként működnek. (Díszlet: Horesnyi
Balázs.) Az őszintén gyermeki, katonásdit
játszó nagybácsival együtt játszik
Maryska önfeledten (?), még a sörgyár
kéményére is felmásznak hangoskodni.
Egészében véve, hangulatában mégsem
érezzük kedélyesnek. Ennek felel meg az
előadás befejező mondta is a férj részéről:
egyre súlyosabbnak érzi az életet,
de a legsúlyosabb „hátizsák” szeretett
felesége…
A férj
valóban meglehetősen háttérbe szorul, de a
megbokrosodott lovakat ő állítja meg,
a szerencsétlen kutyát is ő lövi le, és el is
veri a feleségét a nyílt utcán.
Talán mégsem annyira „nyámnyila”!
Külön
történetei vannak a fodrásznak (Fila
Balázs) a reggelenkénti italozó
körútjairól, mielőtt szombat reggelenként
hozzálátna Maryska híres hajának
fésüléséhez. Annyira azért aznap sem
ivott sokat,
hogy le ne tudná vágni szakszerűen Maryska haját
– a paróka-csere, épp úgy,
mint máskor az átöltözések egy
óriási paraván mögött
történik. A színpadkép
átrendezések is a nyílt színen
történnek, részben a 3 zenész (Grósz
Zsuzsanna, Mike Krisztián, Sánta
Martin) szolgáltatta
élőzenélése közben. Zeneszerző, zenei vezető:
Dobri Dániel.
Olykor a
férj is beáll gitározni, énekelni.
Gruntorád
doktor, a sörgyári igazgatótanács
elnöke: Gazdag Tibor;
Bernádek, kovácsmester
– Ömböli Pál;
De Giorgi, az önkéntes tűzoltók parancsnoka -- Chajnóczki
Balázs és Svoboda, pincér -- Vaszkó
Bence
játéka kiteljesítik a cseh kisváros
életét, hangulatát.
Közreműködnek
még a Nemes Nagy Ágnes
Színészképzés hallgatói, kellemes
„színfoltokat”
szolgáltatva.
Mindehhez
színes és sokféle jelmez
szükségeltetik, természetesen elsősorban Maryska
ruhái
tetszetősek, de férje is általában elegáns.
A „munkásnők” pedig egyszerű
„munkásruhában”, vagy falusi-fejkendősen
„dolgoznak”-táncolnak. (Jelmez: Kárpáti
Enikő.)
Sokrétű,
sokféle érzelmeket hordozó, érdekes
és mozgalmas előadást láthatunk.
Bemutató:
2016. december 10.
Budapest,
2016. december 16.
Györgypál
Katalin
