Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

EGY ŐRÜLT NAPLÓJA

Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

Gogol híressé vált monodrámája eredetileg egy „pétervári elbeszélés” volt, 1835-ben jelent meg, ám sokkal később fedezték fel a színpad számára. Színházi előadásakor elengedhetetlen, hogy meg ne említsük Darvas Iván úttörőnek számító majd ötven évvel ezelőtti (bemutató: 1967-ben) fantasztikus teljesítményét a Pesti Színház színpadán. Akkor nem is képzeltük, hogy az abszolút egyedinek számító magánzárka-börtöncella produkciót tizenegyen megismétlik, újraértelmezik, újrajátsszák, most éppen Keresztes Tamás „kidolgozásában” tűzték műsorra.

A mostani előadás a KATONA, a FÜGE, a MASZK Egyesület és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre. Czímer József fordítása alapján Róbert Juli dramaturg és Bodó Viktor rendező alkalmazta színpadra Gogol művét, ami szinte kortalan, csak a neveket és a rangokat kell átírni benne, s máris egy mai abszurd.  Címzetes fogalmazók mostanság ritkásak, de monomániás depressziósok annál többen vannak. Keresztes Tamás pedig nemcsak a vállán viszi a produkciót, a kisszobányi díszletet, de az alkalmi zenét (loop segítségével) is ő találta ki hozzá. A szoba berendezése kissé a nézőtér felé lejt, mint egy leporello valamelyik kinyitott oldala. Padlója felszedhető, félidőben átfordul, rács lesz belőle, máskor a főhős lemerül egy lyukban, vagy papírjait rejti belé. A lényeg, hogy teljes összhang van a díszlet, a főhős lepusztult ruhája és főként a Popriscsint játszó színész lénye között. Egyszerre vagyunk Gogol világában (akinek „köpönyegéből” oly sokan bújtak ki), és egyszerre látjuk korunk külön világban élő egyéneit, akik nem biztos, hogy őrültek, csak éppen mások, mint az átlag, különböznek attól, amit elvárnak tőlük.

Igen, Popriscsin, a címzetes fogalmazó tipikus orosz csinovnyik, nemesember, s ebből adódó kiváltságaira hivatkozik, előjogokat emleget, s egész érvrendszere ehhez igazodik. Darvas alakítása tökéletesen leképezte az orosz csinovnyik jellegzetességeit, mimikája, mozgása, érvelése tipikusan orosz volt. Keresztes Tamás mellőzte ezt a jelleget alakításából. Ő csak egyszerűen Popriscsin megszállott voltát hozta színre, óriási szemek, komor arc, a zajokba való menekülés, mindezzel egy másik figurát teremt. Őrültsége nem kezdettől fogva létezik, fokozatosan jön elő. Kutyákkal beszélget (meg a kutyák egymással!), spanyol királynak képzeli magát, hogy az inkvizíció karmaiban (valójában az őrültek házában) kössön ki összeverve, letaglózva. Míg a darab kezdetén egy kedélyesnek tűnő különcnek véljük Popriscsint, a sorozatos kényszerképzetek elmélyítik személyiségzavarát, már nem érti, mi történik vele. Betegsége elhatalmasodik rajta. Közben rájövünk, hogy bármikor kerülhetünk mi is hasonló helyzetbe, a történet nagyon is hasonlít néhány köznapi abszurditásra környezetünkben.

A színész az előadás lelke. Minden kellék nélkül képes illúziót kelteni. Keresztes Tamás esendő alakja kiválóan alkalmas alapanyag a gogoli csinovnyik léthez. Megállás nélkül mondja másfél órás szövegét, mi mégsem unjuk. Nem kell külön az artikulálásra figyelnie, alkatilag is alkalmas a szerep eljátszására, szövege monoton, mégis minden érthető.

Ismét gazdagodtunk egy nagyszerű produkcióval, ami állandóan teltházzal megy. Létrejöttéhez komoly összmunkára volt szükség. A „loop” által létrehozott zenei aláfestés az előadás szerves részévé válik annyira, hogy minden alkalommal az ott ülő közönség előtt születik meg. A grafikát Nagy Gergő alkotta, rendezőasszisztens: Szakács Zsuzsi, szakértő: dr. Zalka Zsolt. Fontos közreműködői voltak az előadásnak: Juhász Nóra, Kákonyi Árpád, Szalai József, Szarvas Dávid.

 

Budapest, 2016. szeptember 24.

Bemutató: 2016. december 7

Földesdy Gabriella

 

 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©