Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS

Vígszínház

Már a sokadik színpadi (korábban tv-játéki) feldolgozását láthatjuk Dosztojevszkij híres regényének, az 1866-ban megjelent Bűn és bűnhődésnek. Alapmű, olvasni éppúgy kell, mint színpadra vinni. Most Térey János fordításában, Michal Docekal rendező és Iva Klestilova dramaturg átírásában láthatjuk, akik kifejezetten a Vígszínház számára készítették el a mű színpadi változatát. Minden rendezés egy-egy új variációját mutatja a raszkolnyikovi lélek bűntudatának körüljárására, ezúttal is ez történt.

A mindenki által ismert történet a vígszínházi előadásban egy fehér falakkal körülvett térben jelenik meg nem szokványos módon. Raszkolnyikov (Orosz Ákos) sárba mártja kezét és bejelenti, hogy ő egy gyilkos. Megölte az uzsorásasszonyt. A gyilkosság ekkor nem játszódik le, a kettős bűntényt (az asszony húgát is megöli) két hatalmas fejsze szimbolizálja üveg alatt elhelyezve a falon. A gyilkosság később pantomim játékban mégiscsak színre kerül a háttérben. A főhős lelki tusája, furcsa, gyanús viselkedése az első pillanattól meghatározó. Egy pillanatig sem tudja elleplezni zavarát.

Martin Chocholousek díszlete az ürességet viszi színre, a bútornélküli fehér falak (egyik jelenethez a zsinórpadlásról eresztenek le padot, itt játszódik Dunya és Luzsin szakítása) a szereplők nagy lelki tusáit rejti, vívódásaival telik meg. A mobil műtőasztal adja az egyetlen berendezési tárgyat, valaki éppen rajta van, élve vagy halva – ha nem is valóságosan – boncolják. A lecsupaszított tér más dimenzióba helyezi a történetet, jobban tudunk figyelni a szereplők megnyilvánulásaira, a szövegre éppúgy, mint mozdulataikra.

A cselekmény fő vonalában a „felsőbbrendűség”nevében elkövetett gyilkosság áll. Raszkolnyikov azt hiszi, meg lehet ölni az uzsorásasszonyt, aki tönkretesz, nyomorba dönt embereket, mert nem tudnak fizetni. Hosszú az út, amíg a fiatal egyetemista gyilkos eljut addig, hogy tévedett, nincs joga elvenni más életét akkor sem, ha a meggyilkolt személy kártékony, csak nyűg a föld hátán. Közben anyjával (Hegyi Barbara), húgával (Bata Éva), Razumihinnel (Wunderlich József), Szonyával (Bach Kata) is el kell fogadtatnia magát, akik előtt furcsán viselkedik, később nekik is bevallja: ő volt a gyilkos. Nehéz párharc alakul ki Luzsin (Telekes Péter) és közte. Húgának kérője alattomos ember, feleséget csak saját jó hírnevének érdekében választ, ám inkább lemond róla, mert nincs belőle haszna. Szvidrigajlov (Lengyel Tamás) démoni figurájával akarja megszerezni Dunyát, akibe szerelmes, de a lány irtózik tőle. A férfi végül öngyilkos lesz. A történet a részeges Marmeladov (Hajduk Károly) és elcsigázott, testi-lelki beteg feleségének, Katyerina Ivanovnának (Börcsök Enikő) szomorú sorsával egészül ki.

A Bűn és bűnhődést mégsem ezek a dosztojevszkiji figurák teszik különlegessé, hanem Porfirij, a regény rendőrnyomozója (Stohl András). Porfirij intellektuális rendőr, lélektani módszerekkel keríti kézre a gyilkosokat. Már régen tudja, hogy Raszkolnyikov a gyilkos, mégis elengedi, játszik vele, elküldi, megvárja, amíg a bűnös önként omlik lábai elé, bevallva tettét. A mostani rendezés pusztán ezzel a ténnyel nem elégszik meg, Porfirijt groteszk figuraként jeleníti meg. Monomániás, sokszor őrültnek tűnő eszközökhöz folyamodik, hogy áldozatát lépre csalja, megdöbbentse, kizökkentse kényelmes visszahúzódásából. A legváratlanabb pillanatokban jelenik meg (pl. a műtőasztal mellett operálva), jól ráijeszt Raszkolnyikovra, akit az őrületbe kerget idétlen vihogásával, szokatlan viselkedésével. Az új fordítás éppen Porfirij szövegén igazított legtöbbet, amikor viccessé tette némely megszólalását, oroszos becéző gúnnyal beszélve időnként Mikolkához (Vecsei Miklós), Raszkolnyikovhoz (ajtócska, ablakocska).

A Docekal-Klestilova végigvitt koncepció egy részben új aspektust hozott létre, megújítva az eddigi Dosztojevszkij-rendezéseket. Az üres tér, fehér falak, a felkavaró zenei effektusok, elidegenítő statiszta-maszkok, a műtőasztal központi szerepe, a pantomim olyan részletek, amelyekre mindvégig oda kell figyelni. Újszerű az utolsó jelenet megoldása is: Szonya szerepe jelzésszerűvé vált, kereszttel díszített láncát átadja szerelmének, és együtt imádkozzák el a Miatyánkot. Az imával zárul az előadás, a szibériai száműzetésről utalások hangzanak el mindössze a darab folyamán. A reveláció erejével hat.

A hagyományos 19. századi öltözetnek tűnő szürkéskék-lila-fekete tónusú jelmezeket Sylva Zimula Hanuková tervezte, jól illenek a csupasz környezetbe. A zenét Michal Novinski állította össze, dramaturg: Mátrai Diána Eszter, a dalszövegeket Vecsei Miklós írta, a rendező munkatársa Csizmadia Izabella, Szabó G. László.

A színészek kissé egyenetlen teljesítményt nyújtanak. Ezt nagyrészt a hangsúlyok eltolódása okozza. A főhőst játszó Orosz Ákos naivitásában ragadja meg a gyilkos szerepet, első pillanattól a bűntudat uralja alakítását, szinte gyermeki lélek. Riadt és bizonytalan, az őt „üldöző” Porfirij magabiztossága letaglózza. Stohl András fölényes játéka újszerű, káprázatos alakítás. Mozgása, éles, rikoltó hangja, sminkelt arca figyelmet követel, attrakcióit egy csettintéssel hajtja végre, ez a csettintés sokszor visszatér (néha Colombo hadnagy visszatérései jutnak eszünkbe). Kiemelkedik Telekes Péter játéka, kellően alávaló, fölényes és ellenszenves Luzsinja. Bach Kata alakítása korrekt, ám kihívó öltözete nem szolgálja valódi, irgalmas lényét, annak inkább ellentmond. Kissé háttérben marad Hegyi Barbara és Börcsök Enikő, Lengyel Tamás, eredetileg jelentős szerepeik ebben a rendezésben visszafogottak lettek. Bata Éva mintha túl szigorúra venné Dunya alakját, Hajduk Károly és Wunderlich József remek színészi teljesítményt nyújtottak, játékuk kabinetalakítás is lehetne a nagy egészen belül.

A Vígszínház ezzel az előadással a száz éve született Jurij Ljubimovra emlékezik, aki 1978-ban éppen ezen a színpadon hozta létre akkor nagy port kavart Bűn és bűnhődés rendezését. Szép gesztus.

Bemutató: 2016. október 15.

Budapest, 2016. november 27.

                                 Földesdy  Gabriella

 Á ZN
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©