Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A KROKODILUS

Nemzeti Színház

Dosztojevszkij – abszurd meg komikum meg…? No de miért is ne?

És valóban! Ha fantasztikus, hát fantasztikus. Valerij Fokin [a Mejerhold Színházi és Kulturális Központ művészeti és főigazgatója, a Puskin Állami Akadémiai Drámai Színház (Alekszandrinszkij Színház) művészeti igazgatója] rendezésében még érdekesebbnek ígérkezett. (Fordította és dramaturg: Kozma András.)

A díszlet- és jelmeztervező is orosz: Pasztuh Szemjon. Első pillantásra is érzékelhető: jó munkát végzett. A színpadon óriási tükörben láthatjuk saját magukat a nézők. És persze később a színészeket láthatjuk megkettőzödve. Óriási terrárium, mögötte egy hangosan nyikorgó óriási daru emel fel egy óriási krokodilt. De nem a legnagyobbat: lesz még ennél is nagyobb.

Egyelőre azonban egy csinovnyik ünneplőben (Ivan Matvejevics – Horváth Lajos Ottó) hiteles kosztümben lejt előkelő, kimért társas-táncot krinolinos-ünneplős feleségével (nincs is neve, Tóth Auguszta játssza). A végén azonban hirtelen néhány „poénos” ugrálós elem. Hol vagyunk? A háttérben felsejlenek a krokodilok. Aztán felemelkedik a terrárium átlátszó üvegfala, és előkerül a krokodilok német tulajdonosa is (Szarvas József).

Kezdődhet a játék.

Házaspárunk szörnyülködik a krokodilokon, amíg végül a legnagyobb le nem nyeli férfi hősünket. És mi láthatjuk őt az óriási kivetítőn (videó: Aszja Muhina), ahogy csúszik lefelé a hatalmas állat gyomrába, kissé kényelmetlenül, de élve. Derülnénk is rajta, meg nem is. Gégecsövek (a krokodil belei, természetesen) között úszkál, felesége és a történetet mesélő Szemjon Szemjonovics (Kristán Attila) szörnyülködik, csaknem elsiratja, míg férje meg nem szólal. Él és virul, mi több, jól érzi magát, sőt: most válik fontossá, érzi, tudja, onnan, bentről, a sötétből jobban átlátja a világot, a világ egészét, most fog kiteljesedni az élete! És tovább: szeretett felesége is fontos lesz! Fontos embereket fogad majd, míg ő maga ott a szalonban, egy óriási ládában krokodilustól, a krokodilusból hirdeti az igét. 1000 évig is elélhet a krokodilban, kár, hogy nem angol, hanem csak orosz posztóból készült a ruhája, hamarabb tönkremegy majd a krokodilban…

Világmegváltó elgondolásait részleteiben szerencsére nem tudjuk meg, elég az ő krokodilbeli létének gazdasági kivetüléseiről értesülnünk. De sokat megtudunk a kissé különc, a hivataloktól némileg különálló Tyimofej Szemjonovicstól (Blaskó Péter), világoskék kabátjában. Feltehetően még órákig hirdetné világos, közérthető és azóta történelmileg jól bevált tanait, ha a mindig szolgálatkész Szemjon Szemjonovics el nem venné tőle a mikrofont idejében, vagy majdnem idejében, már ami a hallgatóság türelmét illeti. Matvejevics jövőbeni sorsának alakulását nem kevésbé reálisan, de másképpen látja Andrej Joszifovics, a házibarát (Olt Tamás), akiből még miniszterelnök is lehet! 

Külön történet természetesen a női nézőpont (Dosztojevszkij itt is Dosztojevszkij), ha nem is túlságosan mélyen, de megismerjük, mit gondol erről a feleség, különös tekintettel arra, hogy a krinolin és a kalap nem férne el a krokodil gyomrában a férje mellett. Az a lehetőség, hogy netán a házibarát is helyet kapna ott, mellettük, már vidítóbb ötletnek tűnik ugyan, de egészében mégsem felel meg neki. A szalonbeli jövendő nagy fogadások elgondolása már szimpatikusabb számára.

A két „barátnő”, a narancssárgás-barnás ruhában pompázó Nyina Pavlovna (Szűcs Nelli) meg Anna Petrovna (Söptei Andrea) övéitől eltérő nézetei férjtől való elválás-ügyben azért elgondolkodtatja. Férje őiránta érzett szerelme viszont nem érdekli, és mégis a válás mellett készül dönteni.

De addig még tanúi lehetünk egy krokodil-báli fogadásnak. Nagy hangzavar a „krokodil tánccal” megfejelve (sok résztvevő óriási krokodil-fejekkel), sejtelmes és hangos zene és fény, Matvejevics megint a háttérből – a krokodil gyomrából – saját emelvényén táncol és énekel – na, ilyen nincs! A Nemzeti színpadán! – De van, hiszen látjuk, halljuk. (Koreogfráfus: Igor Kacsajev.)

És most már örökké így lesz? (Dosztojevszkij nem fejezte be kisregényét.) Valamit már sejthetünk, amikor a báli forgatagban, a táncolók közt, kimért léptekkel végigmasíroz egy szürkeruhás – űrhajós? Nem, ez egy nehézbúvár, aki a lábánál megfogva, hősünket egyszerűen kihúzza a krokodilból.

Ő pedig, szegény, a kissé megkopott ünneplőjében ott ül árván a színpad szélén, porolgatva a ruháját…

Hát, így. De legalább a felesége nem fog tőle elválni. Feltehetően. A Krokodil tulajdonosa pedig pár napig jól keresett.

Játszottak még: Berettyán Sándor e.h., Ferenci Attila, Gaál Natália, Kacsúr András, Kacsúr Andrea, Sőtér István, Stefánszky István e.h., Szabó Imre, Szabó Sebestyén László, Tarpai Viktória, Vass Magdolna.

Nagy taps, természetesen, a másfél órás, olajozott, pergő, részleteiben is kidolgozott előadás után.

Ősbemutató: 2016. október 7.

Budapest, 2016. október 8.

Györgypál Katalin


  

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©