Dosztojevszkij – abszurd meg
komikum meg…? No de
miért is ne?
És valóban!
Ha fantasztikus, hát fantasztikus. Valerij
Fokin [a Mejerhold Színházi és
Kulturális Központ művészeti és
főigazgatója, a Puskin Állami Akadémiai
Drámai Színház (Alekszandrinszkij
Színház) művészeti igazgatója]
rendezésében még érdekesebbnek
ígérkezett.
(Fordította és dramaturg: Kozma András.)
A díszlet-
és jelmeztervező is orosz: Pasztuh
Szemjon. Első pillantásra is érzékelhető:
jó munkát végzett. A színpadon
óriási tükörben láthatjuk saját
magukat a nézők. És persze később a
színészeket
láthatjuk megkettőzödve. Óriási
terrárium, mögötte egy hangosan nyikorgó
óriási
daru emel fel egy óriási krokodilt. De nem a
legnagyobbat: lesz még ennél is
nagyobb.
Egyelőre
azonban egy csinovnyik ünneplőben (Ivan
Matvejevics – Horváth Lajos Ottó)
hiteles kosztümben lejt előkelő, kimért
társas-táncot krinolinos-ünneplős
feleségével (nincs is neve, Tóth
Auguszta
játssza). A végén azonban hirtelen
néhány „poénos” ugrálós
elem. Hol vagyunk? A
háttérben felsejlenek a krokodilok. Aztán
felemelkedik a terrárium átlátszó
üvegfala, és előkerül a krokodilok német
tulajdonosa is (Szarvas József).
Kezdődhet a
játék.
Házaspárunk
szörnyülködik a krokodilokon, amíg
végül a legnagyobb le nem nyeli férfi hősünket.
És mi láthatjuk őt az óriási
kivetítőn (videó: Aszja Muhina), ahogy
csúszik lefelé a hatalmas állat gyomrába,
kissé kényelmetlenül, de élve.
Derülnénk is rajta, meg nem is. Gégecsövek
(a krokodil belei, természetesen) között
úszkál, felesége és a
történetet mesélő Szemjon Szemjonovics (Kristán Attila)
szörnyülködik, csaknem elsiratja, míg
férje meg nem
szólal. Él és virul, mi több, jól
érzi magát, sőt: most válik fontossá,
érzi,
tudja, onnan, bentről, a sötétből jobban
átlátja a világot, a világ
egészét, most
fog kiteljesedni az élete! És tovább: szeretett
felesége is fontos lesz! Fontos
embereket fogad majd, míg ő maga ott a szalonban, egy
óriási ládában
krokodilustól, a krokodilusból hirdeti az igét.
1000 évig is elélhet a
krokodilban, kár, hogy nem angol, hanem csak orosz
posztóból készült a ruhája,
hamarabb tönkremegy majd a krokodilban…
Világmegváltó
elgondolásait részleteiben szerencsére nem tudjuk
meg, elég az ő krokodilbeli
létének gazdasági kivetüléseiről
értesülnünk. De sokat megtudunk a kissé
különc,
a hivataloktól némileg különálló
Tyimofej Szemjonovicstól (Blaskó Péter),
világoskék kabátjában. Feltehetően
még órákig
hirdetné világos, közérthető és
azóta történelmileg jól bevált tanait,
ha a mindig
szolgálatkész Szemjon Szemjonovics el nem
venné tőle a
mikrofont idejében, vagy majdnem idejében, már ami
a hallgatóság türelmét
illeti. Matvejevics jövőbeni sorsának
alakulását nem kevésbé reálisan, de
másképpen látja Andrej Joszifovics, a
házibarát (Olt
Tamás), akiből még
miniszterelnök is lehet!
Külön
történet természetesen a női nézőpont
(Dosztojevszkij itt is Dosztojevszkij),
ha nem is túlságosan mélyen, de megismerjük,
mit gondol erről a feleség,
különös tekintettel arra, hogy a krinolin és a
kalap nem férne el a krokodil
gyomrában a férje mellett. Az a lehetőség, hogy
netán a házibarát is helyet
kapna ott, mellettük, már vidítóbb
ötletnek tűnik ugyan, de egészében mégsem
felel meg neki. A szalonbeli jövendő nagy fogadások
elgondolása már
szimpatikusabb számára.
A két
„barátnő”, a
narancssárgás-barnás ruhában
pompázó Nyina Pavlovna (Szűcs Nelli) meg
Anna Petrovna (Söptei Andrea) övéitől
eltérő nézetei
férjtől való elválás-ügyben
azért elgondolkodtatja. Férje őiránta
érzett
szerelme viszont nem érdekli, és mégis a
válás mellett készül dönteni.
De addig még
tanúi lehetünk egy krokodil-báli fogadásnak.
Nagy hangzavar a „krokodil tánccal”
megfejelve (sok résztvevő óriási
krokodil-fejekkel), sejtelmes és hangos zene
és fény, Matvejevics megint a háttérből
– a krokodil gyomrából – saját
emelvényén
táncol és énekel – na, ilyen nincs! A
Nemzeti színpadán! – De van, hiszen
látjuk, halljuk. (Koreogfráfus: Igor
Kacsajev.)
És most már
örökké így lesz? (Dosztojevszkij nem fejezte be
kisregényét.) Valamit már sejthetünk,
amikor a báli forgatagban, a táncolók közt,
kimért léptekkel végigmasíroz egy
szürkeruhás – űrhajós? Nem, ez egy
nehézbúvár, aki a lábánál
megfogva, hősünket
egyszerűen kihúzza a krokodilból.
Ő pedig,
szegény, a kissé megkopott ünneplőjében ott
ül árván a színpad szélén,
porolgatva a ruháját…
Hát, így.
De legalább a felesége nem fog tőle elválni.
Feltehetően. A Krokodil
tulajdonosa pedig pár napig jól keresett.
Játszottak
még: Berettyán Sándor e.h., Ferenci Attila, Gaál Natália, Kacsúr
András, Kacsúr Andrea, Sőtér István,
Stefánszky István e.h., Szabó
Imre, Szabó Sebestyén László, Tarpai
Viktória, Vass Magdolna.
Nagy taps,
természetesen, a másfél órás,
olajozott, pergő, részleteiben is kidolgozott
előadás után.
Ősbemutató:
2016. október 7.
Budapest,
2016. október 8.
Györgypál Katalin
