Jó szívvel
avantgárd
előadásnak lehet nevezni az Odin Teatret magyarországi
bemutatkozását. A kamara
előadást az erre az előadásra lekicsinyített Gobbi
Hilda Színpadon láthattuk
rendhagyó körülmények között. A
hosszúkás teremben a középrész volt a
játéktér,
a két hosszanti falrész mellett két-két sor
felfújt gumihurkán ülhettek a
nézők, maximum százan fértünk el egyszerre.
Az előadás főszereplője a terem
közepén elemekből összerakható csupasz fa,
amely a Történelmet szimbolizálja.
Köré épül fel az a néhány
történet, amelyen keresztül betekinthetünk
néhány
emberi lélek varázslatos rejtekébe, illetve
borzalmas tetteibe.
A furcsa nemzetközi
színházi alakulat tagjai nyolc országból
verbuválódtak össze, különböző
nyelveken mondják a szöveget, plusz időnként angolra
váltanak, és láthatóan
valamiféle missziót töltenek be:
megrázó történeteikkel akarják
megdöbbenteni,
tespedtségből felrázni a nézőket, figyeljenek
környezetük pusztuló voltára, a
felbukkanó gyerekgyilkos háborúkra,
kipusztuló fákra, eltűnőben lévő énekes
madarakra. Eszközeik sokfélék, nem elsősorban a
szó, inkább a jelzéses
mozgások, a hangszeres zene (hegedű, szitár, dob,
trombita), a gesztusok, a
jelmezek, a megszólaló énekhang, vagy egzotikus
rítusszerű mély mormogás,
kultikus tánc. Utóbbi két eszköz a
szokásosnál nagyobb hatással van ránk, mert
nem vagyunk hozzászokva. Használják a
játékban saját testüket, amellyel plusz
érzelmeket tudnak kifejezésre juttatni. Eszköz
még az arcfestés, a piros műorr
használata.
De mit adnak elő az
Odin Teatret színészei? Néhány,
egymástól független történet
elmesélése képezi
az előadást, mindegyik kapcsolódik a fához. Az apa
fát ültetett lánya
születésekor. A lány babáival játszik
a fa körül, repülni szeretne, hogy
megtudja, milyennek látják a madarak a földet. A
jazid szerzetesek fát
ültetnek, hogy visszajöjjenek a madarak, ám a fa
halott. De máskor a feledés
fáját látjuk, vagy a libériai
polgárháború gyermekáldozatait
akasztják a fa
ágaira. Sőt a hadvezér feláldoz egy gyermeket a
győzelem érdekében. Hadvezér
mesél arról, miért kell megölni egy
másik nemzetből való embertársát. A fa
minden borzalmat átél, és végül a
tetejére felrakott madárházba
visszaköltöznek
a madarak, halljuk kedves csivitelésüket.
A Fa (The Tree) rendezője Eugenio Barba, aki az
előadás alatt végig ott ül
a nézősor végén. Látszik, hogy minden
részletet aprólékosan kidolgoztak,
felépítettek, a több tucat kellék
használatát biztonsággal kezelik,
begyakorolták. Használnak egy óriási
selyemlepedőt, ami az előadás egy pontján
a nézők letakarását szolgálja, minden
néző számára van egy rés, ahol kidughatja
a fejét. No, ez egy kicsit nehézkesen megy, de így
kicsit részeseivé válhattunk
az összjátéknak.
A hatalmas
közreműködői stábot nem érdemes felsorolni,
ismeretlen neveik oldalnyira
rúgnának. Mindenesetre sokat és keményen
dolgozhattak, hogy létrejöjjön ez az
előadás. De álljon itt a tizenegy színész
neve: Luis Alonso, Parvathy Baul, I
Wayan Bawa, Kai Bredholt, Roberta Carreri, Donald Kitt, Elena Floris,
Carolina
Pizarro, Fausto Pro, Iben Nagel Rasmussen, Julia Varley.
Bizonyos, hogy a
színjátszásnak ez a módja távol
áll az itthoni megszokott
játékmódtól. A
természetes érdeklődés
kíváncsivá tesz bennünket iránta, de a
várt megrendülés
nem következik be kötelezően. Meghajlunk a
teljesítmény előtt, empatikusan
fogadjuk, de kicsit idegenkedünk.
Az előadás a
Nordisk
Teaterlaboratorium, a Grotowski Intézet, Wroclaw Európa
kulturális fővárosa
2016 és a Nemzeti Színház (Budapest)
közös produkciója.
Bemutató: 2016. szeptember
30.
Előadás: 2016.
október
2-án.
Budapest, 2016.
október 4.
Földesdy
Gabriella