Dobozy Imre 1965-ben
írta a Nyílt parancs című
filmdrámát,
Szász Péter a forgatókönyvet, amiből Keleti
Márton készített játékfilmet.
Érdekes, hogy Dobozy a film elkészülte után
írta meg kisregény formában A tizedes-t,
ami 1969-ben jelent meg. A
sikeres film közel hozta a húsz évvel korábbi
háború sújtotta Magyarország
megszállását német, majd orosz
részről. Mindezt nem a tragédia oldaláról,
hanem
olyan eleven humorral átszőve, amely máig a
társadalmi köztudat részét képezi.
Az író maga is részt vett háború
végi harcokban (átállva az oroszokhoz), ebből
az élményből született meg a történet
film- és regény formában. Dobozy ötlete
ezúttal a Magyar Színház színpadán
landolt 13 férfiszínész és pár
színi
növendék aktív részvételével.
Több színpadi
adaptáció készült belőle, így a
veszprémi, a Pesti Színház, a pécsi
Kamaraszínház is bemutatta különböző
adaptációkban. A mostani előadásban
(hasonlóan a korábbi színpadi
adaptációkhoz) Deres
Péter dramaturg úgy
alakította át a cselekményt, hogy minden jelenet a
Drexler kastélyban
játszódjon, így elmaradhatnak a
kültéri (motoros, tehenes, erdészházi)
jelenetek, ezzel még jobban kidomborodik a szereplők
egymásra utaltsága. A
sajátos cselekménysor naturalista kellékeket
és játékmódot kíván, a
színpadi
kastély belső tere tényleg hasonlít egy osztatlan
terű aulához, van csillár és
forgó rejtekajtó, karosszék (díszlet-jelmez: Kovács Yvette Alida), a
„Rommeltől
karácsonyra kapott” Afrika-térkép,
valódi kétkilós kenyér és
kolbász, sonka
hozzá, talán a kínált konyak nem igazi. Az
előadás szerves része az
átöltözés,
az ehhez szükséges jelmezek és göncök
segítik a háborús komédia
helyzetkomikumainak érvényesülését.
A humorforrások
kihasználása mellett megfigyelhető a jelenetek
racionalizálása. A bevonuló
német „osztag” itt mindössze két főből
áll: az SS-főhadnagyból (Tahi
József) és
kísérőjéből, akit „Gutnacht”-nak
hívnak, de őt még a szereposztásban sem
tüntetik fel. Kimarad a cukorbeteg német tiszt filmből
elhíresült vacsorázása
is, sőt a jelenet azt valószínűsíti, hogy a
német nem is német, legfeljebb
baranyai születésű „volksbundos”, aki most
háborúsdit játszik. Ugyancsak
szerényre, két-három fősre sikerült az orosz
csapat is, az őket vezető százados
(Tóth Sándor)
némi akcentussal, de magyarul is tud. Grisa (Takács Géza)
ezúttal nem a spájzból, hanem a rejtekajtó
mögül kerül elő.
A darab többi
figurája
megmaradt a filmbeli identitásánál.
Szijártó, az elkötelezett kommunista
(Horváth Illés)
itt is az eszmét terjeszti, és feltétlen
csatlakozni akar az
oroszokhoz. A nyilas főnök (Gémes
Antos) a kastélybeliek megalázásával
akar
célt érni, mellette a szerény
képességű Dunyhás testvér (Szűcs Sándor) csak
asszisztál. Színpadi környezetben nehezen
megoldható lett volna a kézigránát
felrobbantása, ezért a zsoldpénzre
rávetülő nyilasokat a háziak lefegyverzik,
és külön szobába zárják. Albert,
az előkelősködő inas (Eperjes
Károly) komikus
karaktere új színnel bővült a diszkréten
letakart éjjeli edény
felkínálásával.
Jóska, a pálházi illetőségű levente (Adányi Alex) ezúttal
nem kerül haza a
szüleihez, hanem marad a tizedessel.
A tizedes-t Lengyel Ferenc rendezte,
koncepciójában mindenképpen
elüt mind a film, mind a korábbi
átdolgozásoktól, hogy a befejezésben a
tizedes
és három embere az oroszok, és a hozzájuk
átállt Szíjártó és
Gálfy
visszatértekor nem csatlakoznak a
„felszabadító” oroszokhoz. Inkább
elbújnak a
kastélyban, és csak később jönnek elő,
jelezve, hogy megkeresik majd a maguk
útját, de nem az orosz fegyverek
védelmében. Ez az álláspont már a
rendszerváltás
utáni helyzetet mutatja, a kommunista eszme
bukásával jöhetett csak létre.
Másrészt jelez egy lehetséges
önállósulási ideológiát is: mi,
magyarok a magunk
útját járjuk. Üzenet értékű.
A cselekményből
élesen
kirajzolódik a színdarab (komédia két
részben) két ellentétes karaktere közti
világnézeti különbség. A tizedes (Bede-Fazekas Szabolcs)
túlélésre játszik,
mindig oda áll, ahová az életben maradás
érdekei viszik. Nincs mélyebb
filozófiai elképzelése
ideológiákról, de még a nemzet, haza,
otthon is csak e
tekintetben érdekli. Igazi magánzó,
háború utáni elképzelése egy
jól menő
autószerelő műhely létrehozása. A
harcolást, fogságot megunva ezért nem
csatlakozik az oroszokhoz, hanem önálló utat keres a
boldoguláshoz. Vele
ellentétben Gálfy zászlós (Fillár István)
önmarcangoló kérdések közt
vívódik,
mi lesz a lerombolt országgal, hová lett a nemzet, nincs
már haza sem fizikai,
sem mentális értelemben. Többször nyúl
pisztolyához, öngyilkos akar lenni.
Sokat mondó jelenet, amikor Gáspár (Rancsó Dezső) és
Fekete (Szatmári Attila)
beosztott honvédeit a Szózat
elmondására
szólítja fel, és azok nem tudják a
szöveget. Mi sem meghalni, sem megadni
magunkat nem tudjuk – ismétli el többször is.
Dilemmáját végül úgy oldja meg,
hogy ő nem a tizedessel marad, hanem csatlakozik az oroszokhoz. A műfaj
inkább
tragikomédia lehetne.
A tizedes-nek három
főszerepe van: a címszereplő, Albert és Gálfy.
Bede-Fazekas Szabolcs egy markáns figurát hozott, aki
rátermett a szerepre,
hiteles önálló karakter. Eperjes Károly
új ízekkel spékelte a filmbeli Albert
komikus vonásait (a konyak ízlelésekor
vágott fintorok), míg Fillár István
alakításában időnként feltűnt a filmbeli
zászlóst játszó Darvas Iván
néhány
mozdulata, sőt időnként hanghordozása is.
A rendezőasszisztens Juhász
Andrea, zenei
szerkesztő Vecsei
László volt.
Jól
szórakoztunk.
Bemutató
előadás:
2016. szeptember 30.
Budapest, 2016.
október 3.
Közölve: Kláris, 17/1. szám
Földesdy
Gabriella
