A
rendszeresen játszott tíz Wagner-opera közül a
legrövidebbet választotta a Szabadtéri
most, 2016-ban. Az előadás
este 9-kor kezdődik, éjfél előtt tíz perccel
ér véget. Haza lehet érni valami
éji villamossal vagy busszal. Az idén a fenséges
dómtér templomának tornyai
adják a díszlet hátterét.
Így
van ez
még akkor is, ha Szabó
Máté rendező és Khell Csörsz díszlettervező
a világűrbe
akarta áttenni a Hollandi
helyszínét,
elhagyva a hagyományos tengerpartot, a hajótest
díszletet. Nem tudjuk, hová
szerették volna tenni a helyszínt, mert mi csak egy
forgó földgömböt látunk a
háttérben, előtérben egy gyülekezőhelyet,
jobbra-balra erkélyeket, a
fonójelenetben búzatáblát. A lányok
nem rokka mellett ülnek, hanem aratnak a
mezőn. A nyitány alatt számítógépes
számkombinációkat vetítenek a
vásznakra
(Látványvetítés: Hajdufi Péter), ezek
közül kirajzolódik néha a zeneszerző
Wagner arcképe. Így adván meg a tiszteletet a
zeneszerző zseninek.
Űr ide
vagy oda, Wagner története (mert a szövegkönyvet
is ő írta, nem csak a zenét
minden operájához) adott, amitől nem lehet
elvonatkoztatni, és negligálni sem
lehet. Mint köztudott, Wagner Rigából Párizs
felé hajózva hallott először a
misztikus történetről, amitől a babonás
hajósok rendkívüli módon féltek.
Eszerint egy kísértethajó bolyong a
Balti-tengeren, kapitánya hét évenként
köt
ki, mert meg kell találnia azt a nőt, aki szerelmével,
hűségével megváltja az
átoktól, s ezzel véget ér az ő
bolyongása, révbe érhet. Wagnert
megérintette a
történet, ez lett az első
„megváltás” témát
hordozó operája, amit követett a
többi kilenc, szinte mindegyikben feltűnik a
megváltás téma részben vagy
egészben. Wagner Hollandija csak
úgy tud megszabadulni az átoktól, hogy Senta a
tengerbe veti magát. Megtörik a
varázs, a kísértethajó elsüllyed, a
két egymásra talált lélek
túlvilági
magasságokba száll a hullámok közül.
Balladai zártság és lélektani
feszültség
teszi a cselekményhez adekvát zenét
megrendítővé, semmivel össze nem
téveszthetővé.
Füzér Anni
jelmezei az elején próbálnak kicsit
„űrszerűek” lenni, pl. a kormányos
szkafanderben áll a baloldali erkélyen, amit nyugodt
szívvel képzelhetünk a
hajó árbockosarának is. Később a
színpad közepén találkozunk vele, amint
Sentát
képzeli maga mellé a heverőn. A második
felvonásban már nem visel szkafandert.
A Hollandi ruhája hosszú, fekete köntös,
Daland köpenye okkersárga, Erik szokásos
vadászöltözetben jelenik meg, Senta előbb
nadrágban lép elő, a második
felvonásban elegáns, világoskék
hosszú ruhában tündököl, nőies. Vagyis az
„Űr”
ötletet még menet közben félretette a rendező. A bolygó hollandi ledobja
magáról az idegen rendezői elképzeléseket,
nem lehet a szöveg és a zene
ellenében megrendezni.
És
most a
zenei teljesítményekről. A Szabadtéri
remek
akusztikájáról már sokan írtak. Az
épületekkel körbevett tér kedvez a jó
hangzásnak, öröm hallgatni nézőként a
wagneri csodás vezérmotívumokat, az itt
még olasz mintára megszólaló
áriákat. Kesselyák
Gergely vezényli a Szegedi
Szimfonikus Zenekart, s győzi az irányítást,
bár a többféle énekkarból
összeálló kórus nem nyújt az
átlagnál jobb teljesítményt (Karvezetők: Regős
Zsolt, Kovács Gábor, karigazgató: Gyülvészi Péter).
Ez leginkább a matrózdalnál
mutatkozott meg, ami szinte elsikkadt (Miskolci Nemzeti
Színház Énekkara,
Csokonai Színház Férfikara, SZTE JGYPK Argenteus
Vegyeskara).
Az
énekesek közül a Hollandit éneklő Kálmándy Mihály
magas színvonalú baritonja
tetszett a legjobban. Fel tudta kelteni azt a bizonyos
illúziót, amit ilyenkor
kell. Hozzájárult démoni köpenye és
arckifejezése is. Erőteljes hangja
betöltötte a környéket. Erik tenorszerepét
László
Boldizsár énekelte, a valamikori
operett bonvivánból kiváló
tenorénekessé avanzsált operaénekes nemcsak
hangilag, de színpadi játékban,
átélésben is kiválóan
teljesített. Rálik
Szilvia szépen hozta Senta balladáját, az
első felvonásban volt pici
bizonytalanság hangjában, de ez feledhető. A
kormányos szerepében
Paul Potts
tenorja jól érvényesült. Maryt Wiedemann Bernadett, Dalandot Altorjay Tamás
énekelte, utóbbi kissé halovány volt,
különösen Kálmándy nagyszerű Hollandija
mellett.
A
szcenikus Tóth
Kázmér, a világítástervező Béres Attila, zenei
munkatárs Zalánki
Rita, a rendező munkatársa Füzi Attila voltak
Szabó Máté rendező segítői,
munkatársai. A különleges zenei élmény
hozzájárul a Szabadtéri
sokszínű, immár 85 éve tartó
sikersorozatához, s
igazolja, hogy a speciális helyszín minden műfajnak
kiváló lehetőséget nyújt a
bemutatkozásra.
Budapest,
2016. július 6.
Előadás:
2016. július 2.
Földesdy
Gabriella
