SZÍNHÁZ

FÖLDRENGÉS LONDONBAN

Vígszínház

Elég nagy bajban van az ember, ha bárkit írásban vagy szóban tájékoztatni szeretne erről az előadásról. Amikor lement a függöny, arra gondoltam, hogy a semmibe (?) túl sok pénzt és munkát fektetett a színház. Majd az úton hazafelé és a következő napon sokat gondolkoztam a darabon, és a következőkre jutottam:

Tartalmi oldalról ami szövegben elhangzik az mind igaz, megfontolandó, fontos és senki sem veszi komolyan. Arra, hogy klímaváltozás lesz, már évek, évtizedek óta próbálják a tudósok felhívni a figyelmet. Tudjuk, hány fokkal fog nőni a hőmérséklet és azt is, hogy egyes területeket ez hogyan fog sújtani közvetlenül, vagy közvetetten. Így például olvasható, hogy hazánkban szárazság lesz, pocsolyává szárad a Balaton, a növényzet megsemmisül, a kopár tájon át durva szelek járnak majd.

Az, hogy a klímaváltozás problémája, vagyis ennek elméleti megközelítése telt ház előtt hangzik el neves színészek igényes előadásában, remek rendezésben és különleges körülmények között, a közönség tapsviharral kifejezett tetszése közepette, önmagában is fontos esemény. A jövő már itt van, minden eszközt meg kell ragadni a jövőorientált gondolkozás erősítésére. Ez a darab kiváló törekvés a figyelem felkeltésére. Tudjuk, hogy a közönség nem csak az elméleti tartalomnak tapsol, hanem a megjelenítésnek is, mégis örömmel nyugtázhatjuk a sikert a jövővel kapcsolatban is.

Bár nagyon sokszor olyan szöveg hangzik el, amit reklámpapírokon, újságokban lehet olvasni, a történet felépítése mégis megér egy gondolatot. Három nővér (!!) életébe szőtte bele a szerző a történéseket. A félelem, a tehetetlenség, a magány, a sehová nem tartozás, az érdekek összevisszasága, az irányíthatóság, az előző generáció fensőbbséges kinyilatkoztatása, az ital, a drog, az egyéni küzdelem nem hozhat megoldást – eddig tart az üzenet.

Különleges élményt ad azonban a megjelenítés. Most általában a háttérben működők előreléptek, sőt a szereplők és a szerző elé. A látvány vált fontossá. Tudjuk, hogy a vizualitásnak, a megjelenítésnek óriási jelentősége van, de eddig a színházon kívüli térben gondoltunk erre a termékek csomagolásától, elhelyezésüktől, a reklámtól egészen a videójátékokig, a filmekig. A színház sokáig, mostanáig, megmaradt a klasszikus formák között. Egy idő és tér egyszerre a színpadon, itt és most zajlanak az események. A Földrengés széttöri ezt a megszokást, és izgalmassá, változatossá, sűrűvé teszi az előadást.

Megpróbálhatom elmondani, hogy mi ragadott meg, de mivel ez az első ilyen típusú előadás, amit láttam, nem biztos, hogy szakszerű lesz az ismertetésem. Hallottam előre, hogy ebben a darabban nagy jelentősége van a látványnak, de nem tudtam elképzelni, sőt kissé gyanakodva vettem a hírt. Miközben klasszikus módon történések (beszélgetések, jövés, menés stb.) zajlanak a színen, közben egy másik helyszín jelenik meg kivetítve, de esetleg többszörösen. Vagy egy elképzelt város utópisztikus betonházai foglalják el a hátteret, vagy a mai London utcái, ahol egy autó közeledik felénk nagy sebességgel. A látványok tarkítottak hanghatásokkal is, zajjal, nyikorgó, kellemetlen hangokkal, vagy egy vihar zajával. A zenének is nagy szerepe van. Előhírnökként és a messze jövő évszámait sorolva két „kobzos” vezeti be az előadást, és még egyszer megjelennek a szünet után. A szereplők is énekelnek (nem mindig a legkiválóbb hangon, de ez nem is érdekes, nem az a legfontosabb a darabban). Táncosok jelennek meg az énekesek hátterében. Árnyékfigurák mozgása teszi még változatosabbá a teret.

Ennyiből is látható talán, hogy az előadás egészen különös. Már nem tartom feleslegesen drágának a megjelenítést. Ezt a témát csak egy rendkívüli előadásmóddal lehetett színvonalassá tenni. Egy modern téma, a jövő világa szinte kikényszeríti ezt a módot, persze csak akkor, ha a színház veszi a bátorságot, a pénzt, a munkát a cél érdekében, és a Vígszínház társulata nem sajnálta az energiát. Mindenki maximálisan teljesített.

Nem is tudom megítélni, hogy kinek a szerepe a legfontosabb, és melyik szakember munkája mit is takar, vagy az előadás folyamán egyik másik jelenetért ki a felelős, kinek a szerepét dicséri. Így a saját sorrendemben a színészekről először. A három nővér közül Freya, a középső, az előadás az ő vállán nyugszik, fárasztó és bonyolult szerep, remek munkával valósította meg Bata Éva. Járó Zsuzsa és Szilágyi Csenge a másik két nővér. A korra jellemző egyéni jellemvonások fontosságából következő családi széttartást és a családi összetartozás érzelmi és racionális emlékét hárman ragyogóan mutatják be. Lukács Sándor a lányok apja, akit nem érdekel a lányok élete, nem szereti őket, neki is egyéni élete és törekvése van, a tudományos munkája, ami csak racionális, semmi szeretet, érzelmi szál nem található benne. Lukács hangja egyáltalán nem illik ehhez a hideg, durva figurához, a játéka próbálja ezt kompenzálni, de azoknak, akik ismerik a régi szerepeiben nyújtott alakításait, ez nem jön be.

A stáb listája ugyanakkora, vagy hosszabb, mint a sokszereplős előadásé. Juhász András mint video designer döntő szerepet játszott az egész előadás látványának megtervezésében. Jelentős szakmai tudásról kapunk hírt a munkája kapcsán, modern és innovatív, főleg lenyűgöző. A három videotechnikuson túl még két szakember felelt a vetítésért, a világítás tervező Csontos Balázs. A zenei hátteret szintén hárman határozták meg, Furák Péter, Kutrik Bence, Vincze Gergely, őket még négyen segítették.

A megvalósult díszlet Anvar Gumarovot dicséri, a helyszínek gyors változása érdekében a mozgó színpad, a megvilágítás segítségével az előző helyszínre többszöri visszatérés, a jelképes ajtó szerepeltetése mind olyan finomságok, amik az előadás sajátos ritmusát, mozgalmasságát szolgálták.

Eszenyi Enikő rendezői munkája fantasztikusnak mondható. Rengeteg tapasztalatot, érzékenységet, nagy tudást sugall ez a merész rendezés. Köszönjük!

Meg kell említeni, hogy a szerző, Mike Barlett összesen 36 éves, 80-ban született, és már 2010-ben Laurence Olivier díjat kapott. Ezt a darabot 2010-ben írta, és még abban az évben bemutatta a National Theatre. Meggyőződhettünk arról, hogy a Vígszínház vezetői szemmel tartják a világirodalom, a színházi élet eseményeit.

Budapest, 2016. június 6.

Bemutató: 2016. április 1. 

Tóth Attiláné