Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A MAGYAR FAUST

Debreceni Csokonai Színház

A Keresztény Színházi Fesztivál keretében volt látható Orbán János Dénes zenés tragikomédiája egy debreceni legendáról ördögökkel, angyalokkal. A Faustot és Madách művét is olykor megidéző monstre színdarabot Dörner György köszöntötte a Nemzeti Színházban előadás előtt. A debreceniek vendégjátéka, amelyet 2015. október 2-án mutattak be, kiemelkedő eseménye a harmadszor megrendezett fesztiválnak, és beleillik a kereszténységet központba állító témakörbe.

Az erdélyi, sokszor fenegyereknek titulált szerző legújabb színdarabjáról van szó, amelynek témáját évtizedek óta hordozza magában. Nevezetesen még gyerekként olvasta Jókai történetét, A magyar Faustot, amiből értesült a debreceni Hatvani István professzor 18. századi történetéről. A tudós alakját Arany János megverselte, Mikszáth novellát írt róla, Orbán mindezeket felhasználja művében, hogy megidézze Hatvanit, aki az ördöggel cimboráló professzorként híresült el. Nagy tudással bírt, de a szóbeszéd megőrizte róla, hogy varázsló eszközökkel élt, lepaktált valamelyik ördöggel. Debrecen város szerette volna leleplezni, vagy legalább ördögi tudományát ellesni tőle, hasznát venni eme tudásnak, ám ez sosem sikerült. A professzor mindig kicsúszott az őt vizsgálók keze közül. Megtáncoltatta kíváncsi közönségét, szelet gerjesztett, ami fellibbentette a nők szoknyáját, de komoly jelentőséggel nem bírt. A város polgárai nem mentek vele semmire, csak találgattak, bolond, tudós, vagy démon. Egyszer csak meghalt, eltemették, a köztudatból lassan kikopott, a fenti néhány irodalmi mű őrizte meg alakját.

A Hatvanit feldolgozó irodalmi művek névsorából hiányzik a fiatalon meghalt és elfelejtett Makai Emil költő, drámaíró neve, aki verses vígjátékot írt 1900-ban Tudós professzor Hatvani címmel, amit az akkor fiatal Vígszínház be is mutatott parádés szereposztásban (Hegedűs Gyula, Nikó Lina, Varsányi Irén, Fenyvesi Emil). Makai a garabonciás témának kizárólag népi humorral átszőtt oldalát aknázta ki, mellőzve minden filozófiát, fausti mélységet. A verses mese eladta önmagát a Vígszínház színpadán.

Orbán János Dénes feldolgozása jóval túlmutat önmagán. A szerző nyilvánvaló szándéka, hogy megmutassa, nekünk is van Faustunk, ezt jelzi színdarabja címében: a mi Faustunk ez a debreceni professzor, A magyar Faust,  és megkeresi hozzá a történet mélységét is. Hatvani ugyan főszereplője a kétrészes tragikomédiának, de ugyanolyan főszerepet játszanak a pokol jellegzetes figurái, akik mintegy „beszállnak” a cselekménybe, megnézik, mire jut kiválasztott emberük, aki elfogadja a kötetet, amit kezébe nyomnak, ezzel pecsételve meg a szerződését az alvilág hatalmasaival, de sosem írja alá, vagyis van is, meg nincs is szerződés. A lelkét végül is nem adta oda.

A Csokonai Színház grandiózus előadását Árkosi Árpád rendezte Lőrincz Zsuzsa dramaturg közreműködésével. A nagyszabású rendezés megadta az alvilági játék módját. Angyali és ördögi tánckarok működnek közre, angyali és démoni zenék szólalnak meg aláfestésként (Vox Iuventutis Gyermekkar és a színház énekkara), karneváli jelmezekben lejtenek táncot pokolfajzatok, szárnyas angyalok, szellemek, garabonciások, boszorkányok, és maguk a szereplők is. Időnként füstöl valami a kémcsőben. Hatásos előadást látunk, amiben sorra kerülnek elő fontos kérdések az ember földi szerepéről, életének feltételezett értelméről, illetve ennek hiábavalóságáról, kicsinyes, jelentéktelen voltáról. A különleges töltetű tragikomédia azt sugallja, hogy a garabonciás lények érdekesebb, szórakoztatóbb figurák, mint a naiv angyaliak, Hatvani sem járt rosszul, amikor az előbbiekkel cimborált. Lucifer (Varga Klári) és Mefisztó (Mercs János) cinikus, nagyon is emberi alakjai hordozzák az eszmei mondanivaló lényegi részét. Gúnyosan beszélnek az Úr teremtményéről, aki gondolkodik, piramist épít, de földi működésével semmire sem megy. Sokatmondó az utolsó jelenet, amelyben a professzor sírjánál a két ördög siratja elvesztett kuncsaftját. Megjelenik maga az Úr is főpapi ornátusban. Ebbeli minőségében védi saját és teremtményei állásait, de nem jelentős figura a cselekményben, katolikus egyházfőként való megjelenése egyenesen elhibázott epizódja a másként nagyszerű előadásnak.

 Kiss Beatrix jelmezei részint idézik a 18. század parókás, rokokó ruhaviseletet idéző elemeit, a nem evilági figurák jelmeze kissé sablonos (fehér-fekete ellentét), de a célnak megfelel. Ondraschek Péter mozgó, jelenetenként változó díszletelemei is célirányosak, a folyamatosságot szolgálják. Zenéjét Könczei Árpád állította össze nagy gondossággal, a közreműködő zenészek (Dargó Gergely, Áchim Tibor, Albert Szilárd, Bárándi András) a színpad hátsó részében élőben kísérik az előadást zenélésükkel. Elhangzik a Highway to Hell  című AC/DC sláger is, közelítve saját korunkhoz.

A színészi teljesítmény sajátos módon nyilvánul meg, az előadást az összteljesítmény emeli magasba, a pontos összjáték, a remek látvány és hangzás, a kiemelkedő mozgástechnika (koreográfus: Katona Gábor). Átlag feletti, kiemelkedő teljesítményt Varga Klári nyújt Luciferként. Fedett, rekedtes hangja, ironikus vigyora adja karakterisztikus voltát, ami kiválóan illik szerepéhez, a mű alaphangjához. Hozzá képest mindenki halványabb, így a Hatvanit játszó Mészáros Tibor is, játéka beleolvad a kavalkádot megjelenítő fergeteges játékba. Főbb szerepekben láthattuk Mercs Jánost, Miske Lászlót, Szakács Hajnalkát, Csikos Sándort, Majzik Editet, Vékony Annát (m. v.).

Megszületett saját, „külön bejáratú” Faustunk, ez csak a miénk. Igazán olyan mű, ami megmozgatja majd más rendezők fantáziáját is.

Budapest, 2016. május 29.

A nemzeti színházi előadás: 2016. május 23.

Bemutató: Debrecen, 2015. október 2.

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©