Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A HŰTLENSÉG ÁRA

Játékszín

Csukás Márton és Csukás Barnabás fordította a színdarabot a mostani előadáshoz. Olyan szöveget sikerült kialakítani, hogy a színház honlapján piros betűvel kellett figyelmeztetni a nézőket a szöveg időnkénti szalonképtelenségére. Ez a beszédmód szükséges volt, jellemezte a szereplőket, a közöttük levő társadalmi különbségeket, és lehetővé tette a vígjátéki nyitottságot, a humor sajátos ízét adta.

A darabot a szerző, Chazz Palminteri saját magának írta. Mint színésznek egy ilyen szerep volt az álma, úgy jutott hozzá, hogy megírta. A darabból filmet is készítettek, ami a maga idejében (1996) a toplista egyik filmje lett. Ebben is Tony szerepét a szerző játszotta, partnerei Cher és Ryan O’Neal voltak.

A történet alapja, hogy a feleség (Pikali Gerda) pénzét indító tőkének kezelve a férj (Németh Kristóf) által vezetett magánvállalkozás virágzik, de a vállalkozás sikeres 20 éve alatt a házaspár elhidegült egymástól, és nagy titokban másnál keresik a boldogságot, választ, segítséget a problémáikra.

Az új nagy szerelem kényelmetlen helyzetbe sodorta a férjet, és úgy döntött, hogy egy bérgyilkossal (Nagy Sándor) megöleti a feleségét. A bérgyilkos már megkötözte a feleséget, és vár a megbízó telefonon érkező jeladására. A bérgyilkos ideges, nagy a kockázat, mert közvetítővel vállalta el a „munkát,” és szüksége van a pénzre. Idegességében beszélgetni kezd a jövendőbeli áldozattal, majd megállapodnak, hogy a gyilkosság részeként előírt megerőszakolást inkább a hálóban, ágyban erőszakoskodás nélkül intézik el. A jeladás elhangzott, de senki nem figyelt (a nézők sem, mert közben szünet volt). A második felvonás elején megérkezik a férj, aki biztos abban, hogy a felesége már az örök vadászmezőkön van, de meg kell lepődnie. Megkezdődik hármuk között a „játék”, aminek a tétje, hogy ki marad élve ebben a ’ki kit bízott meg mire és miért’ című háborúban.

Krimi, de szerencsére nincs halott. Van egy győztes, aki anyagilag járt jól, és ez a bérgyilkos, aki egy kamu gyilkosságért, ami a másik szobában „történt”, a megállapodott összeg többszörösét markolta fel, de hiába a sok pénz, mint bérgyilkos megbukott, kijátszható, megtéveszthető, és ráadásul láthatóan beleszeretett az „áldozatába”. A házasságnak vége, hogy hogyan alakulnak a vagyoni viszonyok, azt nem tudhatjuk, de az élet már nem lesz olyan, mint volt.

Mi lehet a tanulság? Több is van. Az egyik legszembetűnőbb, hogy ne fogadjunk bérgyilkost házastársunk meggyilkolására, mert rengeteg véletlen jöhet közbe, a gyilkosság elmaradhat és a jövő bizonytalanná válhat, a pénzünk pedig elúszhat. A másik talán az, hogy több bátorságot szedjünk össze életünk lebonyolítására. Vállaljuk, amit tettünk, azt, hogy hűtlenek voltunk/vagyunk, magunk döntsünk és magunk lépjünk a tettek mezejére (persze nem a saját kezű gyilkosságra gondolunk, hanem a problémák jövőbemutató, önálló, tudatos megoldására). Azt is megtudhattuk, hogy a házasság sem egyszerű szerkezet, összevissza csapódnak a hullámok, és néha megdöbbentő helyzetbe sodorják a szereplőket, olyan helyzetbe, amit maguk sem gondoltak volna magukról. Észrevehettük azt is, hogy a bérgyilkosnak az élete sem könnyű. A munka rapszodikusan érkezik, ha érkezik és az olyan bérgyilkos, aki tele van érzelmi sérülésekkel, az nem is bérgyilkos.

A három szereplő közül Nagy Sándor mint idegbeteg bérgyilkos, remek volt. Az ő munkája indokolta azt, hogy a krimi besorolás mellett a színlapra lehetett írni, hogy: vígjáték. Nagy Sándor a szerepnek megfelelően mozgott a színpadon, ideges volt, jött-ment, kapkodott, a mozgása rendezetlenségében kifejeződött, hogy maga is aggódik amiatt, amit el kell követnie a pénzért. Hanghordozása is kapkodó volt, hol hangosan kiabált, hol nyafogásra váltott. A férj persze tagadott, számító, okos, hideg tervező, de a váratlan helyzetekre ő sem volt felkészülve (és egyikünk sem tud felkészülni túl sok váratlan, esetleg véletlen esemény kivédésére.) Az (ál)gyilkosság után vallott saját magára, ha áttételesen is. A feleségnek is voltak tervei a gyilkossággal kapcsolatban, ő élni akart. Egy előkészített öngyilkossági tervvel próbálta megtéveszteni a bérgyilkost, azt akarta, hogy jövendőbeli gyilkosság ne is tűnjön komoly tettnek, hiszen ő már így is. úgy is halálra van szánva. Úgy vélte, kihasználhatja a bérgyilkos érzelmi bizonytalanságát, és ez sikerült is neki.

A díszletről Bátonyi György gondoskodott, ugyanabban a térben játszódott végig a darab, ami természetes is, hiszen a szoba a házaspár házának része. Itt kellett volna megölni a feleséget, és itt kellett volna megtalálnia halott feleségét a férjnek

A jelmez Kovács Yvette Alida munkája. A férfiak öltözete kifejező és célszerű volt. Azt nem lehetett kideríteni, hogy a feleségnek a második felvonásban miért kellett kisestélyibe bújnia tűsarkú cipővel.

A rendező Lendvai Zoltán munkája nyomán a darab pergős volt, a színészek kiválasztása Nagy Sándor esetében remekül sikerült, de a másik két szereplő is jó találat volt.

Amikor vége a darabnak és a színészek megköszönik a tapsot, érdekes dolgokat lehet megfigyelni. Most a nagy sikert kifejező hangos és bekiabálásokkal tarkított tapsoláskor az első két meghajlás esetében még nem volt mosoly a színészek arcán, folytatódott még a lelkükben a dráma (mert inkább azt láttunk, mint vígjátékot) és csak néhány perc múlva oldódtak fel, és jelent meg a mosoly az arcukon.

További sikereket!

Budapest, 2016. május 19.

Bemutató: 2016. május 14. (?)


Tóth Attiláné dr.

 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©