Csukás
Márton és Csukás
Barnabás fordította a színdarabot a mostani
előadáshoz. Olyan
szöveget sikerült kialakítani, hogy a
színház honlapján piros betűvel kellett
figyelmeztetni a nézőket a szöveg időnkénti
szalonképtelenségére. Ez a
beszédmód szükséges volt, jellemezte a
szereplőket, a közöttük levő társadalmi
különbségeket, és lehetővé tette a
vígjátéki nyitottságot, a humor
sajátos ízét
adta.
A darabot
a szerző, Chazz Palminteri
saját magának írta. Mint színésznek
egy ilyen
szerep volt az álma, úgy jutott hozzá, hogy
megírta. A darabból filmet is
készítettek, ami a maga idejében (1996) a toplista
egyik filmje lett. Ebben is
Tony szerepét a szerző játszotta, partnerei Cher
és Ryan O’Neal voltak.
A
történet
alapja, hogy a feleség (Pikali
Gerda) pénzét indító tőkének
kezelve a férj
(Németh Kristóf)
által vezetett magánvállalkozás
virágzik, de a vállalkozás
sikeres 20 éve alatt a házaspár elhidegült
egymástól, és nagy titokban másnál
keresik a boldogságot, választ, segítséget
a problémáikra.
Az új
nagy
szerelem kényelmetlen helyzetbe sodorta a férjet,
és úgy döntött, hogy egy
bérgyilkossal (Nagy
Sándor) megöleti a feleségét. A
bérgyilkos már megkötözte a
feleséget, és vár a megbízó
telefonon érkező jeladására. A bérgyilkos
ideges,
nagy a kockázat, mert közvetítővel vállalta
el a „munkát,” és szüksége van a
pénzre. Idegességében beszélgetni kezd a
jövendőbeli áldozattal, majd
megállapodnak, hogy a gyilkosság részeként
előírt megerőszakolást inkább a
hálóban, ágyban erőszakoskodás
nélkül intézik el. A jeladás elhangzott, de
senki nem figyelt (a nézők sem, mert közben szünet
volt). A második felvonás
elején megérkezik a férj, aki biztos abban, hogy a
felesége már az örök
vadászmezőkön van, de meg kell lepődnie. Megkezdődik
hármuk között a „játék”,
aminek a tétje, hogy ki marad élve ebben a ’ki kit
bízott meg mire és miért’
című háborúban.
Krimi, de
szerencsére nincs halott. Van egy győztes, aki anyagilag
járt jól, és ez a
bérgyilkos, aki egy kamu gyilkosságért, ami a
másik szobában „történt”, a
megállapodott összeg többszörösét
markolta fel, de hiába a sok pénz, mint
bérgyilkos megbukott, kijátszható,
megtéveszthető, és ráadásul
láthatóan
beleszeretett az „áldozatába”. A
házasságnak vége, hogy hogyan alakulnak a
vagyoni viszonyok, azt nem tudhatjuk, de az élet már nem
lesz olyan, mint volt.
Mi lehet a
tanulság? Több is van. Az egyik legszembetűnőbb, hogy ne
fogadjunk bérgyilkost
házastársunk meggyilkolására, mert rengeteg
véletlen jöhet közbe, a gyilkosság
elmaradhat és a jövő bizonytalanná válhat, a
pénzünk pedig elúszhat. A másik
talán az, hogy több bátorságot szedjünk
össze életünk lebonyolítására.
Vállaljuk, amit tettünk, azt, hogy hűtlenek
voltunk/vagyunk, magunk döntsünk
és magunk lépjünk a tettek mezejére (persze
nem a saját kezű gyilkosságra
gondolunk, hanem a problémák jövőbemutató,
önálló, tudatos megoldására). Azt is
megtudhattuk, hogy a házasság sem egyszerű szerkezet,
összevissza csapódnak a
hullámok, és néha megdöbbentő helyzetbe
sodorják a szereplőket, olyan helyzetbe,
amit maguk sem gondoltak volna magukról.
Észrevehettük azt is, hogy a
bérgyilkosnak az élete sem könnyű. A munka
rapszodikusan érkezik, ha érkezik és
az olyan bérgyilkos, aki tele van érzelmi
sérülésekkel, az nem is bérgyilkos.
A
három
szereplő közül Nagy Sándor mint idegbeteg
bérgyilkos, remek volt. Az ő munkája
indokolta azt, hogy a krimi besorolás mellett a színlapra
lehetett írni, hogy:
vígjáték. Nagy Sándor a szerepnek
megfelelően mozgott a színpadon, ideges volt,
jött-ment, kapkodott, a mozgása
rendezetlenségében kifejeződött, hogy maga is
aggódik amiatt, amit el kell követnie a
pénzért. Hanghordozása is kapkodó volt,
hol hangosan kiabált, hol nyafogásra váltott. A
férj persze tagadott, számító,
okos, hideg tervező, de a váratlan helyzetekre ő sem volt
felkészülve (és egyikünk sem tud
felkészülni túl sok váratlan, esetleg
véletlen
esemény kivédésére.) Az
(ál)gyilkosság után vallott saját
magára, ha áttételesen
is. A feleségnek is voltak tervei a gyilkossággal
kapcsolatban, ő élni akart.
Egy előkészített öngyilkossági tervvel
próbálta megtéveszteni a bérgyilkost,
azt akarta, hogy jövendőbeli gyilkosság ne is tűnjön
komoly tettnek, hiszen ő
már így is. úgy is halálra van
szánva. Úgy vélte, kihasználhatja a
bérgyilkos
érzelmi bizonytalanságát, és ez
sikerült is neki.
A
díszletről Bátonyi
György gondoskodott, ugyanabban a térben
játszódott végig a
darab, ami természetes is, hiszen a szoba a
házaspár házának része. Itt kellett
volna megölni a feleséget, és itt kellett volna
megtalálnia halott feleségét a
férjnek
A jelmez
Kovács Yvette Alida
munkája. A férfiak öltözete kifejező és
célszerű volt. Azt
nem lehetett kideríteni, hogy a feleségnek a
második felvonásban miért kellett
kisestélyibe bújnia tűsarkú cipővel.
A rendező
Lendvai Zoltán
munkája nyomán a darab pergős volt, a
színészek kiválasztása
Nagy Sándor esetében remekül sikerült, de a
másik két szereplő is jó találat
volt.
Amikor
vége a darabnak és a színészek
megköszönik a tapsot, érdekes dolgokat lehet
megfigyelni. Most a nagy sikert kifejező hangos és
bekiabálásokkal tarkított
tapsoláskor az első két meghajlás esetében
még nem volt mosoly a színészek
arcán, folytatódott még a lelkükben a
dráma (mert inkább azt láttunk, mint
vígjátékot) és csak néhány
perc múlva oldódtak fel, és jelent meg a mosoly az
arcukon.
További
sikereket!
Budapest,
2016.
május 19.
Bemutató: 2016.
május 14. (?)
Tóth
Attiláné dr.