„Giacomo
Puccini műveinek felhasználásával
írta Pintér Béla”
– áll a szórólapon a cím alatt.
És rögtön megtudjuk azt is, hogy a rendező –
egyben tehát a mű írója is – csak az
operát hallgatva, az olasz szöveget nem
értve írta meg e művét… ami
nagyjából A köpeny
történetét követi. Nagyjából:
szerelem, hűtlenség, majdnem-meghalás… Van, aki
„bulvár-operaként” jellemzi az
előadást, mások a(z ál)politikai szálat
vélik felfedezni benne, vagy éppen
részben operaparódiaként is jellemzik.
Mindenesetre, a szereplők, prózai
színészek (?) valóban
énekelnek, végig az 1 óra 15 perc alatt,
miközben a zenei vezető, Kéménczy
Antal
végigzongorázza az előadást. Puccinit, és
nem csak A köpenyből.
Ami
persze nem baj.
A szerelmi háromszög azonban
„modern” – a főhős, aki sikeres
polgármester egy nem létező (kis)városban,
éppen tán negyedszerre újraválasztva
(annyira fiatal nem lehet!) – kénytelen megérezni,
hogy a felesége elhidegült
tőle, és sejti is, ki miatt: egy általa is
kelletlenül bár, de támogatott,
olimpiai bajnokságot is nyert hölgy miatt. A bajnoknő
egyértelműen leszbikus, a
feleség nem csak az. Mivel a férj fűvel-fával
csalta a feleségét eddig, is,
most előttünk közben is, nyilván ezután is ezt
fogja tenni – miért ne szeretne
bele másba a felesége? Speciel itt egy hölgybe.
A házaspár szeme előtt a
korábban, Hollandiában átélt
szabadság lebeg: a nőnek a melegek miatt, a férjnek a
szabadabb kábítószer
használat miatt – még ma is használja a
kokaint, természetesen megint csak éppen
a szemünk előtt. Fogy az ital is, miért ne fogyna?
Mitől Puccini? – nehéz megmondani,
de az fontos tény, hogy
ettől kapott ihletet (ötletet) a szerző, és ezt is
tiszteletben kell tartanunk.
Látva az előadást,
tulajdonképpen nem fontos, hogy
ráismerjünk a történet valós
alapjára, a közönség reakcióit
észlelve nyilván
növeli szemükben a darab és az előadás
értékét.
A többi mai előadáshoz
hasonlóan, nem tudjuk meg a
szereposztásból a szereplők nevét. Attila a
sármos, de fáradt polgármester
(Nagy Ervin), a némileg
elkeseredett – és igen hitelesen játszó –
felesége talán Margó
(Rezes Judit), és az
olimpikon a kissé túl fiúsra is vett Julcsi (Jordán Adél).
Miután a fojtogatás
nem járt teljes sikerrel, Julcsi életben maradt, nem kell
hullát eltakarítania
Bezerédi Zoltánnak, a mindig
készséges kampányfőnök-kokainbeszerző
felelős-mindenesnek.
Találkozunk még a részeg riporterrel és az
operatőrrel (Feri és Zoli, Elek
Ferenc, Rajkai Zoltán), meg van egy rámenős
és odaadó szeretőnk is (Pálmai
Anna), aki nem is reménykedik abban, hogy szerelme, a
polgármester elválik a
feleségétől, dacára annak, hogy az egész
város tud a feleség és a bajnoknő
forró szerelméről. Akik végül mégsem
utaznak el örökre együtt, éppen jókor
telefonál Margiték óvodás kisfia hajnalok
hajnalán, hogy visszarántsa a szép meséből
a valóságba Margitot: másnap a
férjével a kisfiúért kell menniük. Őt
ugyanis
nagyon szereti.
Díszlet egy nappali a
forgószínpadon kanapéval, egy
bőrfotellel. TV nincs, a tv-műsort megszemélyesítik
(orosz medvebocs, meg
vadász, kellő derültséget is okozva –
más oka talán nincs is), az italasztal
pedig egy régi verkli, ami még működik. A
hálószobába lefelé vezet az út,
alkalmasint liftes megoldással.(Díszlet: Khell Zsolt). Jelmez: Benedek Mari, elegánsnak
vehető férfiöltönyökkel, dekoratív
first-lady ruházattal, fiús farmerrel
(Julcsi), feltűnő pirossal (szerető).
Zenei vezető: Kéménczy
Antal. Zongora: Kéménczy
Antal, Futó
Balázs. Dramaturg: Enyedi
Éva.
Budapest, 2016.
május 13.
Bemutató: 2015. március 19.
Györgypál Katalin
♣
♣
♣
