Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

GALILEI ÉLETE

Nemzeti Színház – Kaszás Attila Terem

„Tudnom kell!” – e két szóból gyermeki kíváncsiság és a mindentudás mohó vágya hallatszik ki, miközben a középkorú Galilei (Trill Zsolt, aki egyben majd a 39 éves Andrea Sarti) azt is kimondja, hogy „buta, nem tud semmit”, hagyják őt kutatni. Ki is kell kiabálnia, amit tud; meddig bírja, hogy csak egy kályhacsőnek mondja el? Lánya, Virginia (Kiss Andrea e.h.) boldogsága nem érdekli, unokája sem lesz, ott van szinte fiaként Andrea Sarti (ifj. Vidnyánszky Attila m.v., aki egyben A bíboros inkvizítor és Az inkvizíció tisztviselője is), ő érdeklődik, de lányát apja kutatásai nem is érdeklik. Brecht darabja 10 évvel G. Bruno megégetése után kezdődik. G. Bruno nevét ki sem merik mondani, mint a „megégetett embert” emlegetik, és tisztában vannak azzal, hogy Galilei az ő tanításait kezdi bebizonyítani „a szemnek”, csupán látniuk kéne a „hatalmasoknak” – akik éppen látni nem akarnak.

Brecht 1938–39-ben kezdte írni a drámát: megalkuvás kell, vagy hősiesség? Mi a célravezetőbb? Galilei saját magát ítéli el megalkuvásáért, amivel megóvta ugyan saját életét, de kizártnak tartja magát a tudósok köréből, miközben befejezi fő művét, lerakva ezzel egy új tudomány alapjait, és éjszakánként, szeme világát is kockáztatva másolja le. Tanítását tehát mégis megmentette, sőt tovább alakította fogsága alatt. Szellemét megőrizte a hit terén is, ami szelíd iróniájában jut kifejezésre. A „Jaj annak a nemzetnek, amelynek hősökre van szüksége!”-„kesergés” itt is nagy hangsúlyt kap.

Galilei csak és kizárólag tudósnak vallja magát, (sokáig) nem érdeklik a társadalmi hatások – aztán mégis érdeklik. Mint ahogy Teller Edét is az atombomba ledobása után, a hidrogénbomba körüli viták nem hagyták hidegen. A Hirosimára ledobott atombomba megrendítette a Los Alamos-i tudósok többségét, akik félbeszakították a hidrogénbomba kifejlesztésére irányuló kutatásaikat – később mégis folytatta Teller Ede, bár részben másokkal. A nagy dilemma tehát: azért ne kutassanak tudósok, mert a politikusok pusztításra használják fel? Egy kés lehet kenyérszelő, és lehet gyilkos szerszám is. Erre a dilemmára ma sincs egyértelmű válasz, holott már a Holdon is járt ember.

A darabban Galileinél a kérdések a hit oldaláról merülnek fel: ha nincs fenn és lenn, akkor hol lakik az Isten? Akkor mit keres a pápa a világ középpontjában, és miért kell a szegényeknek eltűrniük a nyomort?

A Nemzeti Színház előadása alapjaiban természetesen alig különbözik Ungvári Tamás ismert korábbi fordításától, most Ungár Júlia fordításában láthatjuk, Zsótér Sándor különös, „kísérlet”-i rendezésében. (Dramaturg szintén Ungár Júlia.)

Galilei előbb, szinte gyermeki naivitásában, egyáltalán nem fogja fel a környezetét, az ellenvetések, gátak, korlátok hatását később kezdi sejteni, majd szembesülve velük kijátssza azokat, ezzel az új, „pátosz nélküli etikát” is feltalálva, amint ezt Andrea konstatálja.

De hogy mit tett volna Descartes, ha Galilei nem vonta volna vissza – fenyegetésre, vagy anélkül – a már elismert tanait, azt nem tudhatjuk. Az egyes emberek azonban különbözőképpen reagáltak: A kis barát (Nagy Márk. e.h.) felhagyott a fizikával, számára fontosabb volt a szegények lelki világa. Andrea ugyan fizikus maradt, de más témákkal foglalkozott, Galilei lánya meg örült, hogy apja nem kárhozott el – az ő hitében semmiféle változást nem okozott apja felfedezése, kézzel fogható bizonyítékai.

Galilei idős korára (Törőcsik Mari nagyszerű megformálásában, amikor Andrea már Trill Zsolt) is megmarad gyermeki derűje, szinte huncut pajkossága, ahogy túljár őrzői eszén, befejezi főművét, a Discorsit, és kicsempészteti azt az országból Andreával. Igaz, még csillagnak nevezi a Földet és a Holdat, de nem is gondolja, hogy mindent tudnánk, sőt, „semmit sem tudunk”.

Pedig ő mindenben meglátja az újat, az olcsó teleszkópot továbbfejleszti, de ezzel főleg az égboltot kezdi vizsgálni, és semmilyen lelkiismeret furdalása nincs, hogy egyszerűen átvette mások találmányát; az „ártalmatlan” úszótestek vizsgálata, vagy a szabadesés megfigyelése az ő agyában alapjaiban újat hoz létre. És persze bátorság is kell – Galilei újra elkezdi a megfigyeléseit már akkor, amikor még be sem iktatták az új pápát, akitől talán védelmet remél. Később azonban a kínzóeszközök látványa megrettenti. És csak utolsó éveiben érez rá, hogy az élete sohasem forgott veszélyben, annál sokkal nagyobb volt tényleges hatalma.

Díszletként három szinten fekete körfolyosót láthatunk sok ablakkal-ajtóval fehér keretben, de annyira alacsony mindez, hogy a szereplők csak lehajolva tudnak közlekedni, és az ajtókon is csak átkúszni lehet, vagy legalább is nagyon lehajolni, kivéve persze a legfelső szinteket. A szintek között viszont nem csupán lépcsőkön – létrákon – közlekednek, hanem le-föl másznak közvetlenül is. Hiszen minden mozgásban ott van a fizika, minden lehajlásban, meghajlásban, kúszásban pedig annak a kornak rengeteg korlátja. A szín közepén nagy tér, óriási kerek fekete csillogó asztal, két fekete szék, olykor még ezt is oldalra teszik, nagyot fociznak, a fiúkkal maga Galilei is – a fergeteges játék azonban verekedésbe csap át, amikor a harang mégis megszólal, tudatván, hogy Galilei visszavonta tanait. A focinak egyéb jelentése is van, mint ahogyan a fizika törvényeit szemlélteti szinte észrevétlenül a sok pontos egymásnak passzolás (a doboz tej, a vásárolt lencsék stb.) Ám a focizás mozdulatait nem lehet előre pontosan eltervezni, szemben a tárgyak célzott eldobásával (röppályák). A hullahopp karikák hosszas pörgetésén is eltűnődhetünk. A teleszkópok is emberi testekből épülnek fel, sorban sokan lesznek benne. (Díszlettervező: Ambrus Mária.)

Andreának az országból való kiutazásakor pedig a „csomag”, az éppen 81 darab könyv maga Törőcsik Mari, akit magával visz Andrea át a határon, kutatásai új színhelyére.

Nem túl változatos ruházatot látunk: a férfiakon, beleértve a középkorú Galileit is, fekete sort, olykor fehér atlétatrikóval, hivatalos személyeken fekete kabát, cipő-zokni nincs, nőkön átlátszó cipellő, fehér blúz és fekete szoknya – kivéve a gyerekfejedelmet (Cosmo de Medici / A dózse – Mészáros Martin e.h.) és a későbbi pápát piros felsővel, majd magát a pápát piros tapadós, teljes (és mutatós) trikóban (Barberini bíboros, a későbbi VIII. Orbán pápa – Trokán Nóra m.v.). Jelmeztervező: Benedek Mari.

Több színész tehát több szerepet játszik, különösen lényeges, hogy Galilei alakja itt fizikailag Andreában él tovább. A gazdasszonyt (Sarti, Galilei házvezetőnője / A 43 éves Virginia – szintén Trokán Nóra) felváltja majd Galilei lánya.

A fiatalok játéka sokszínű, szemléltető, dinamikus, a rendező a mozgáskultúrára bíz szavakkal nehezen kimondható tételeket.

Sagredo, Galilei barátja / A teológus / Vanni, vasöntő – Kristán Attila; Priuli, kurátor / A filozófus / Christopher Clavius, asztronómus / Bellarmin bíboros, Filippo Mucius, tudós – Mátyássy Bence; Agg bíboros – Nagy Balázs e.h.; Lodovico Marsili – Szép Domán e.h.

A mai korra hajaz például a dobozos tej; helikopterrel menekülnek a pestis elől, addig meg taxival, az igazság (a Discorsi) a kabát alatt egy CD-lemezen van; űrhajós ruhában jelenik meg olykor egyik-másik szereplő, jelesül – fricskaként – az inkvizítor, majd ugyanebbe a ruhába öltöztetik „felülről” a pápát is: éppen azok viselik, akik a hatalomban akadályozhatták az új tanok hivatalos elismertetését.

A zene aláfest, megerősít minden mondani- és eljátszanivalót. (Zene: Mátyássy Bence, Nagy Balázs e.h., Szép Domán e.h.)

Nem könnyen felejthető darab Brechté, és az előadás ezt nagyon is felerősíti. Megérdemelt az óriási taps, ami nem csak Törőcsik Mari szelíd, mégis átütő alakításának szól. Hiszen Trill Zsolt is egyszerre gyermeki és zseniális, és egyszerre hús-vér, enni-inni szerető, élő ember, mint ahogyan a többiek is mind érzelmekkel telített emberek, fiatalok, olykor meglett embereket játszva – kúszva-mászva, vagy akár nekihevülten focizva  is.

 Budapest, 2016. április 6.

Bemutató: 2016. március 20.

 Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©