Lakásszínház az
Ady
10-ben
Vendégjáték a Karinthy
Színház intim terű Hököm
Stúdiójában
a „Purim a Karintyban” c. előadás sorozat
keretében. (Hököm Színpad – a mai
Karinthy Színház régi neve. Purim
ünnepén a perzsa uralom alatt élő zsidó
közösség
megmenekülésére emlékeznek. Ezt a
keresztény időszámítás kezdete előtt 450
körül történt eseményt Eszter könyve
örökíti meg. A purim név a
„sorsvetést”
jelentő púr szóból ered, mert
Hámán így választotta ki az időpontot,
amikor ki akarta irtani a zsidókat. Az évszázadok
folyamán sok uralkodó akadt,
aki hasonló módon meg akarta valósítani
Hámán tervét, a purim története a
diaszpóra számos országában a helyi
uralkodó kénye-kedvétől függő zsidók
bizonytalan sorsát is magában foglalja. A
történet, amelyben az események
váratlan fordulata folytán az elnyomó fegyvere
visszafordult önmaga ellen, s
így a zsidó közösség képes volt
megvédeni magát az erőszakkal szemben,
évszázadokon át reménységet
és bátorítást adott a zsidó
közösségeknek.)
A szerző, Polcz
Alain (1922 Kolozsvár – 2007 Budapest) első
férje János, feltehetően személyiségzavaros
férfi, második férje Mészöly
Miklós
volt. Az Asszony a fronton c. regénye, mely
1991-ben Az Év
Könyve lett, életének feltételezhetően a
legnagyobb megpróbáltatást jelentő
fejezetét meséli el a második
világháborúban. „Azzal, hogy
elbeszéli saját
meggyalázásának megrendítő
történetét, hiteles, elfogulatlan, ezért
perdöntő és
örökérvényű tanúvallomást tesz az
emberi sorsról” – olvashatjuk róla
többek
között.
Polcz Alaine memoárját, amely
„a második háborús civil
élethelyzetek legismertebb női írása
(legalábbis az angolszász kultúrában”
a Vígszínházban
játszották korábban Halász Judit
főszereplésével, Székely Kriszta
rendezésében
(internet), de nem monodrámaként.
Most előttünk, a Stúdióban
középen fehér terítős kisasztal,
egy szék, mellette zsúrkocsin egy kancsó
víz – háttérben szintetizátor.
Kevés
néző, intim közeg.
Alapból fekete ruha,
szürke-fehér betétekkel, kezében
gépelt papírok – lehet napló is –,
bordós színű kemény borítóba
kötve. És
nagyjából 1 óra 10 perc, nem
túljátszva, de nem is csupán elmesélve,
olykor a
gépelt szövegbe pillantva, egy-egy új téma
bevezetéseként. A boldog esküvőtől 1944.
márciusában a szeretettelen férjen át a
frontig, a halottakig és sebesültekig, az
orosz katonák megerőszakolásain át
végül Budapestig, a meg nem értő, semmit nem
akaró tudni anyáig, végül
„Miklósig” – Mészöly
Miklósig, az igazi társig,
akivel elindulhatott Polcz Alain igazi élete.
Nem kérdeznénk amúgy sem,
és nem jönne válasz amúgy sem a
rengeteg miért-re. Így történt, ahogy
történt, az írónőnek „egyszer
már el kellett
mondania” azt, ami volt, „vádaskodások
nélkül”, a szintén erdélyi
származású Czegő
Teréznek pedig most el kellett mondania-játszania
nekünk is belső
drámaiságában, kifejezően, nagy csendekkel.
Nincs aktualizálás, nincs
semmiféle jelzés a mai
borzalmakra, aznap, amikor mi láthattuk, éppen
Brüsszelben robbantottak (2016.
március 22.) – csak a puszta tények vannak, a
történet elején, Kolozsvárott még
a vidámság, kis szertelenség, aztán az
egyre mélyülő borzalmak Csákváron és
környékén – első férje teljes
közömbössége iránta legalább
annyira megviselte, mint az orosz katonák
gyalázatos tettei. Mégsem küldte a biztos
halálba egyiküket, amikor tehette
volna…!
Czegő Teréz ritkán áll fel
székéről, csupán súlyos
mondanivalói legsúlyosabbakainál. Ilyen maga az
élet tisztelete – nem adja fel a fiatal orosz
katonát; a halál, a halálosan
megsérült gyerekek, vagy az anya hasából
szilánk-kirobbantotta
magzat… Ép ésszel mindez felfoghatatlan, a szerző
életében is el kellett telnie
csaknem ötven évnek, míg képes volt mindezt
leírni.
A monodrámából (rendezte Sztarenki Pál) minden
lényeges,
fontos momentumot, történést megtudunk-hallunk, amit
a zene pontról pontra,
időszakról-időszakra, történésről
történésre igen kifejezően alátámaszt:
Máriás
Zsolt az egyszerű szintetizátoron. Egyik
leghatásosabb percek az Allegro
Barbaro hangsúlyos részletei – mintha
Bartók Béla erről komponálta volna (pedig
Bartók már messze élt ekkor, e műve pedig
még 1911-ben született) – de még
számos ismert és kevésbé ismert klasszikus
részletet, olykor pedig népdalt
hallhatunk teljes összhangban a szöveggel.
Polcz Alaine regénye
alapján a
szövegkönyvet Bognár
Endre és Dicső
Dániel írta, átdolgozta a Hevesi
Sándor
Színház számára Madák
Zsuzsanna.
Polcz Alain további sorsának
alakulása – pszichológus,
írónő, a halál és a gyász
kutatásának hazai úttörője, a Magyar Hospice
Mozgalom,
majd alapítvány
életre hívója –
egyáltalán nem meglepő, sőt, szinte szerves
következménye tragikus sorsának.
Bemutató:
Zalaegerszeg, 2014. október 4.
Budapest, 2016. március 23.
Györgypál Katalin
♣
♣
♣
