Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MESÉL A BÉCSI ERDŐ

Örkény Színház

Ödön von Horváth retteneteseknek nevezi saját színdarabjait, és ez a rettenet komikussá teszi az amúgy tragikus történeteit. Ez az információ a színház szórólapján szerepel, talán közönség csalogatónak szánták, ahogy Parti Nagy Lajos mai szóhasználatunkhoz közeli (trágár kifejezések sora) fordítását is Mészöly Dezsőé helyett. Bagossy László rendezése egy gegekkel teli, vérbő darabot hozott színre, amiben a zene főszerepet játszik. A sűrű cselekmény és a sok szereplő állandó jövése-menése mozgalmassá teszi a hosszúra nyúlt három felvonásnyi játékot.

A színpadon nincsenek díszletek, csupán egy fekete zongora, viszont a hangszer többfunkciós. A függöny felgördülése után a nézőknek háttal ül egy fehér ruhás, copfos lány, zongorázni kezd, majd megfordul, akkor látjuk, hogy nem lány, hanem a színház állandó zenei munkatársa: Kákonyi Árpád. A zongora és a rajta játszott keringők adják meg a mű alaphangulatát, amire a cím utal is. Az imádott Bécs és a bécsi keringők, az édeskés hangulat, könnyed zeneszó. A harmadik felvonásban már egy fúvós zenekar fújja a sramlizenét, amire a szereplők kezükben sörös kriglivel dülöngélnek jobbra-balra, pedig ez nem bécsi, hanem bajor szokás (díszlet: Bagossy Levente).

A zongora itt nemcsak hangszer, hanem berendezési tárgy, kellék, búvóhely, szekrény, emelvény a konferansziénak, sőt biliárdasztal, a variációknak csak a rendező és a mi fantáziánk szab határt. Mert a cselekmény végig követhető: Alfréd, mondhatni egy semmirekellő fiatalember, aki lóversenyen veri el saját és nagyanyja pénzét, mellesleg egy javakorabeli trafikos nő a szeretője. Nos, Alfréd váratlanul elcsábítja a hentes Oszkár menyasszonyát, Mariannt. A csábításból egy kisfiú születik, akit Alfréd anyja nevel. Mariann táncosnő lesz, ruhátlanul lép fel a bárban, máshoz nem ért, nincs szakmája. Mariann apja, a bababoltos tönkremegy, majd besokall amiatt, hogy lánya mutogatja magát idegeneknek. A trafikos nő fiatal szeretőt szerez magának, Oszkár hentes búskomorságba esik, nagymama a hideget ráengedi a csecsemőre, hogy megfázzon, sikerül megbetegítenie, a gyerek meghal. Visszaáll a régi rend, a sakkfigurák helyükre kerülnek ismét. Oszkár megbocsát Mariannak és elveszi feleségül, Alfréd visszamegy a trafikos Valériához, aki elküldi Erichet, náci vonásokkal (a rendezés megelőlegezi neki a horogkeresztes karszalagot) bíró fiatal szeretőjét. A kör bezárul. A történet snassznak tűnik, egyszerű és rettenetes, ahogy azt a színlapon jelzik, és ahogy Ödön von Horváth elénk tárja, attól lesz valahogy más, mint amit várnánk tőle a cím után.

Az Örkény Színház előadása csak kitágítja a szerzőnek mélységes kiábrándulását a háborús vesztes bécsi látszatvilágból. Mindenki hazug és álságos, aki nem, az viszont nevetséges. Közhelyekből és olcsó szentenciákból épül fel a színdarab szövege, a szereplők élete közhelyes, csak ők maguk nem veszik észre. A „Miszter” figurája egyfelől komikus, amikor betegesen imádja szülővárosát, Bécset, ahová nosztalgiázni jár vissza, másfelől aljas módon meghurcolja Mariannt rongyos száz schilling ellopása miatt (Csuja Imre játssza hatásosan). Furcsán hat a Maxim-beli Goethére való hivatkozás, mivel itt semmi keresnivalója. Ezek a szándékos torzítások a korfestés részei. A nagyjából nyolcvanöt évvel ezelőtt keletkezett „népszínjáték” (ez az eredeti műfaji megjelölés, természetesen most lemaradt a színlapról, félrevezető lenne) minden korábbi illúziót ledönt, semmilyen eszmény nem érvényesül, látszatélet, látszatszokások tartalom nélkül, hazárdjáték, érdek a szerelemben, a vallás kiüresedése. A főhős fiatal lány tiszta érzelmeit kijátsszák a többiek, olyan pokoljáráson megy keresztül, ami kijózanítja, s arra az útra kell visszatérnie, ami elől menekült. A bécsi erdő meséinek nincs nyertese, csak vesztese, szomorúság, csalódás, fertő, cinizmus, butaság, rosszindulat. Ha mindez nyolcvanöt éve ilyen elkeserítő volt, milyen lett mostanra? A devalválódást érzékeljük, kínunkban vihogunk a poénokon, a kétségbeejtő figurákon, akik önmaguk torzképei. A világ borzalmas, az élet reménytelen, mindennek csak a fonákját látjuk, a dolgoknak egyáltalán nincs is színük, csak visszájuk.

Ha díszlet nem is szükséges, jelmezek vannak (tervező: Ignjatovic Kristina), de mintha a szereplők nem saját ruhájukat, hanem valaki másét viselnék. Oszkár nem hentes, hanem hivatalnok ruhát hord, a konferanszié bohócnak öltözött, Erich kamasznak való térdnadrágot, az anya bubigalléros nyáriruhát, Alfréd kockás béleletlen öltönyt visel, ami igen rosszul áll rajta. A Maxim-beli halfarkú sziréneknek a meztelen (lógó) mellüket látjuk, és így tovább. A színlapon felsorolt 23 szereplő nevének felsorolása is több sort tenne ki, így csak néhány különös alakítást említek. Legemlékezetesebb szerep a néma zongoristát megformáló Kákonyi Árpádé, végig színen van, zongorázik kislány ruhában, időnként a földön fekszik, és felnyúló kezével üti a billentyűket, egyszer pedig élőképet alkot, mint megfeszített Krisztus a gyóntatószék fölött. Für Anikó átlépett az öregedő női szerepkörbe (Valéria), kiválóan mintázza az elhasznált szerető alakját. Vajda Milán (Oszkár hentes) az örök vesztes, megcsalt, elhagyott vőlegény szerepének mélységet tudott adni, Znamenák István apa szerepben (Varázskirály) adja a jellemtelen és hiteltelen erkölcscsőszt, vizet prédikál, bort iszik. A többiek is beleillettek a sorba, szokásos jó formáját hozta Gálffi László (Lovaskapitány), Pogány Judit (Nagymama), jó színésznőnek mutatkozik Zsigmond Emőke mv. Mariann szerepében. Dramaturg: Ari-Nagy Barbara, zenei munkatárs (nem csak a zongoránál): Kákonyi Árpád. Amit látunk az Örkényben, az pamflet és fricska a javából, még Ödön von Horváth is jól szórakozna rajta, ha nem csapta volna agyon egy villámsújtott fa, ami alatt az író ácsorgott 1938-ban, június 1-jén, Párizsban.

 Budapest, 2016. március 20.

Bemutató: 2016. március 18. 

 
Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©