Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

CSONGOR ÉS TÜNDE

Nemzeti Színház

Égi és földi világ találkozása, a mesék gonosz, néha trükkös, varázserővel bíró alakjai, tündérek és nemtők népesítik be Vörösmarty filozofikus meséjét, amit a tiszta szerelem szépségéről írt 1830-ban. Könyv alakban meg is jelent egy év múlva, de Vörösmarty nem tudta elérni még 1844-ben sem, hogy mesejátéka a Nemzeti Színház színpadára kerüljön. A bírálóbizottság leszavazta bemutatását. Feledésbe merült hosszú időre az „Árgyílus”-ból kinőtt Csongor kalandja, amikor Paulay Ede, a Nemzeti Színház aranykorának igazgató főrendezője 1879-ben színpadra állította. Kiderült, hogy remekül bírja a rivaldát, minden rendezéssel valami új oldalát képes megmutatni. Azóta igencsak megszoktuk, megszerettük, és beemeltük nemzeti drámáink közé.

Vörösmarty költői filozofikus mesejátéka a boldogság kereséséről szól. Mi kell hozzá és hol találjuk meg, ha keressük? Gyergyai Albert 16. századi meséje nemes patinát kapott a költő gyönyörű szövegétől, s még nemesebb gondolati tartalmat a benne rejlő eszmeiségtől. Hogyan győz a halhatatlansággal bíró Tündében az olthatatlan és tiszta szerelem, hogyan képes mindezért otthagyni Tündérország üdlakát, s véges életre cserélni a halhatatlan tündérlétet? Pedig mindenki óvja ettől, főként az Éj szigorú szavai, de óvhatná ettől a lépéstől a sok ármány, amit maga körül lát, Csongor esetleges hűtlensége, vagy aluszékonysága, Mirigy gonoszsága, a földi lét sok-sok értelmetlen fáradozása, az öregedés, a halál tudata. De Tündét semmi sem tartja vissza, mert beleszeretett a csinos úrfiba, és őt csak földi lénnyé változva kaphatja meg. Vajon érdemes mindent feladni?

Vidnyánszky Attila rendező nagy fába vágta a fejszéjét, amikor valami új módit akart kitalálni ehhez a mesejátékhoz. Sokan sokféleképpen nyúltak már a mesejátékhoz, a csodákat vetítő, álomban játszó akrobatikus változattól a lakótelepi megoldásokig a költői mű mindent elbír. A Nemzeti forgószínpadán ezúttal a csillagos ég és a hozzá vezető út a helyszín, a vaslépcsők ellentétes irányban forognak, a két főszereplő mindvégig közelít egymáshoz, de csak a végső képben találkoznak, amikor már megérdemlik a kölcsönös nagy szerelmet. De addig mi minden történik küzdésben, harcban, vágyakozásban! Csongor vándorútján egy hatalmas üreges fatörzshöz jut, ott várja az álnok Mirigy, nem messze a bohókás ördögfiak, akiknek ezúttal hosszú, földön csúszó farkuk van, Mirigy egyszer meg is gyújtja Kurrahét, és tűzijáték patronja kezd el szikrázni. Mirigy bosszúból gyújtogat, hisz az ördögfiak megették rókává változtatott lányát, csak a rókafarok maradt belőle, a vénség derekára is köti. A Balgának öltözött Kurrah nadrágjából aztán kilóg ez a hosszú farok, persze a nézőkön kívül más nem veszi észre. Ördögfiak gonoszkodásait utcagyerekek csínytevéseiként éljük meg, Mirigy rosszindulatát szerencsétlen életéért való csekély bosszúként, Balga és Ilma (bár következetesen Böskének szólítja élete párja) veszekedését évődésnek. A hármasút térképként magasodik a díszlet felett, ahogy Tündérország fehér palotája is csak a távoli magasban makettként látható, jól érzékelhető viszont a mélység, ami a mű vége felé tátong a színpad közepén, amikor megszólal az Éj és elmondja sejtelmes monológját, s figyelmezteti Tündét lépésének veszélyeire (díszlet és jelmez: Nagy Viktória). Dramaturgi munkával (Kulcsár Edit) ugyan elhagytak néhány részletet a Vörösmarty szövegből, de hozzá is tettek sokat. Hangulatossá teszi a játékot a sok énekszám, részint klasszikus dallamok átirata, idézetszerű feltűnése, de legszebb, amikor a „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok” című magyar népdalt énekli az összes szereplő.

A koncepció szerves része a befejezés mosolygásra késztető, játékos, bájos aktualizálása. Ez nem jelent direkt utalást elgépiesedett, kiüresedett világunkra, ráadásul ad valami biztatót: Csongor és a tündérből lett világias Tünde a mi életformánkat választja, egy kis albérleti szobát (bár határai nincsenek a színpadi szobának). Jóízűen eszik a zsíros kenyeret a parasztmenyecskévé visszaváltozott Ilmával, míg a többiek látogatóba jönnek hozzájuk, mindenki piros almát harapdál boldogan. Szerelmünkért meg kell küzdenünk, és ha elértük, a kapcsolatot becsülnünk, értékelnünk kell, remélve, hogy sokáig, nagyon sokáig, talán életfogytig tart.

A fehér ruhás tündérek és nemtők ezúttal gyerekek, az Újbudai Babszem Táncegyüttes növendékei. Olt Tamás, Rácz József és Bakos-Kiss Gábor kedvesen ugrándoznak ördögfi ruhájukban, amit többször is lecserélnek másikra, Szabó Sebestyén László e. h. Dimitriként állandóan színpadon van, tesz-vesz valamit a forgó traverzek alatt. Meglepő fordulata a rendezésnek, hogy a három vándor nem kap hangsúlyos szerepet, jelmezben lépnek színpadra, de monológjaik elmondása nem oszt, nem szoroz, most nem róluk szól a mesejáték. Ivaskovics Viktor m.v. (kalmár), Rubold Ödön m.v. (fejedelem), Blaskó Péter (tudós) nagy lendülettel szavalják mindkét monológjukat, a bizakodót és a kiábrándultat egyaránt, de szerepük itt csak díszítő funkcióként hat. Tóth Auguszta Ledér szerepében egy egészen új színt hozott a rendezésben. Magától értetődő természetességgel játszotta az útszéli prostit, aki kocsikat próbál leállítani kuncsaftot felhajtván. Vörös haja, tépett ruhája, sminkje, magakellető mozdulatai tökéletesek. Mellette áll Mirigy, aki visszafogja a kuncsaftokat, pláne hogy fenekét mutatja nekik. Tóth Auguszta az egyik legjobb alakítás a darabban. Ahogy Nagy Mari újfajta Mirigye is, aki inkább elesett, hajlott hátú, megkeseredett öregasszony. A színésznő épp a bemutató napján lett érdemes művész – tudtuk meg a tapsorkán közben. Szarvas József Balgája már-már nem is színészet, hanem amikor a színész csak önmagát adja, nem többet. Szűcs Nelli teltkarcsú Ilma-Böske szerepében a fiatal parasztmenyecske életvidámságát éli, mondja, táncolja, pusztán a földi élet szerelmese. Ács Eszter e.h. kissé halovány Tünde, mintha nem tudná, vagy nem akarná kimutatni érzelmeit. Fehér Tibor is visszafogott Csongor, bár alkatra hozza azt a figurát, akit el tudunk képzelni Csongorként. Az est legszebb meglepetése az Éj hangjaként archív felvételről megszólaló Lukács Margit mély alt tónusának szépsége. Szavait a többi szereplő is vele mondja kórusban. Gyönyörű mementó ez, a régi korok „Csongor”-jaiból való idézet. Köszönjük!

Budapest, 2016. március 13.

Bemutató: 2026. március 11.


 Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©