Égi
és
földi világ találkozása, a mesék
gonosz, néha trükkös, varázserővel
bíró
alakjai, tündérek és nemtők népesítik
be Vörösmarty
filozofikus meséjét, amit a
tiszta szerelem szépségéről írt 1830-ban.
Könyv alakban meg is jelent egy év
múlva, de Vörösmarty nem tudta elérni
még 1844-ben sem, hogy mesejátéka a
Nemzeti Színház színpadára
kerüljön. A bírálóbizottság
leszavazta bemutatását.
Feledésbe merült hosszú időre az
„Árgyílus”-ból kinőtt Csongor
kalandja, amikor
Paulay Ede, a Nemzeti Színház aranykorának
igazgató főrendezője 1879-ben
színpadra állította. Kiderült, hogy
remekül bírja a rivaldát, minden
rendezéssel valami új oldalát képes
megmutatni. Azóta igencsak megszoktuk,
megszerettük, és beemeltük nemzeti
drámáink közé.
Vörösmarty
költői filozofikus mesejátéka a boldogság
kereséséről szól. Mi kell hozzá és
hol találjuk meg, ha keressük? Gyergyai Albert 16.
századi meséje nemes patinát
kapott a költő gyönyörű szövegétől, s
még nemesebb gondolati tartalmat a benne
rejlő eszmeiségtől. Hogyan győz a halhatatlansággal
bíró Tündében az
olthatatlan és tiszta szerelem, hogyan képes
mindezért otthagyni Tündérország
üdlakát, s véges életre cserélni a
halhatatlan tündérlétet? Pedig mindenki óvja
ettől, főként az Éj szigorú szavai, de
óvhatná ettől a lépéstől a sok
ármány,
amit maga körül lát, Csongor esetleges
hűtlensége, vagy aluszékonysága, Mirigy
gonoszsága, a földi lét sok-sok értelmetlen
fáradozása, az öregedés, a halál
tudata. De Tündét semmi sem tartja vissza, mert
beleszeretett a csinos úrfiba,
és őt csak földi lénnyé változva
kaphatja meg. Vajon érdemes mindent feladni?
Vidnyánszky
Attila rendező nagy fába vágta a
fejszéjét, amikor valami új módit akart
kitalálni ehhez a mesejátékhoz. Sokan
sokféleképpen nyúltak már a
mesejátékhoz,
a csodákat vetítő, álomban játszó
akrobatikus változattól a lakótelepi
megoldásokig a költői mű mindent elbír. A Nemzeti
forgószínpadán ezúttal a
csillagos ég és a hozzá vezető út a
helyszín, a vaslépcsők ellentétes irányban
forognak, a két főszereplő mindvégig közelít
egymáshoz, de csak a végső képben
találkoznak, amikor már megérdemlik a
kölcsönös nagy szerelmet. De addig mi
minden történik küzdésben, harcban,
vágyakozásban! Csongor vándorútján
egy
hatalmas üreges fatörzshöz jut, ott várja az
álnok Mirigy, nem messze a bohókás
ördögfiak, akiknek ezúttal hosszú,
földön csúszó farkuk van, Mirigy egyszer meg
is gyújtja Kurrahét, és tűzijáték
patronja kezd el szikrázni. Mirigy bosszúból
gyújtogat, hisz az ördögfiak megették
rókává változtatott lányát,
csak a
rókafarok maradt belőle, a vénség derekára
is köti. A Balgának öltözött Kurrah
nadrágjából aztán kilóg ez a
hosszú farok, persze a nézőkön kívül
más nem veszi
észre. Ördögfiak gonoszkodásait utcagyerekek
csínytevéseiként éljük meg, Mirigy
rosszindulatát szerencsétlen
életéért való csekély
bosszúként, Balga és Ilma
(bár következetesen Böskének
szólítja élete párja)
veszekedését évődésnek. A
hármasút térképként magasodik a
díszlet felett, ahogy Tündérország
fehér
palotája is csak a távoli magasban makettként
látható, jól érzékelhető viszont
a mélység, ami a mű vége felé tátong
a színpad közepén, amikor megszólal az
Éj
és elmondja sejtelmes monológját, s figyelmezteti
Tündét lépésének veszélyeire
(díszlet és jelmez:
Nagy Viktória). Dramaturgi munkával (Kulcsár Edit) ugyan
elhagytak néhány részletet a Vörösmarty
szövegből, de hozzá is tettek sokat.
Hangulatossá teszi a játékot a sok
énekszám, részint klasszikus dallamok
átirata, idézetszerű feltűnése, de legszebb,
amikor a „Csillagok, csillagok,
szépen ragyogjatok” című magyar népdalt
énekli az összes szereplő.
A
koncepció szerves része a befejezés
mosolygásra késztető, játékos, bájos
aktualizálása. Ez nem jelent direkt utalást
elgépiesedett, kiüresedett
világunkra, ráadásul ad valami biztatót:
Csongor és a tündérből lett világias
Tünde a mi életformánkat választja, egy kis
albérleti szobát (bár határai
nincsenek a színpadi szobának). Jóízűen
eszik a zsíros kenyeret a
parasztmenyecskévé visszaváltozott Ilmával,
míg a többiek látogatóba jönnek
hozzájuk, mindenki piros almát harapdál boldogan.
Szerelmünkért meg kell
küzdenünk, és ha elértük, a kapcsolatot
becsülnünk, értékelnünk kell,
remélve,
hogy sokáig, nagyon sokáig, talán
életfogytig tart.
A
fehér
ruhás tündérek és nemtők ezúttal
gyerekek, az Újbudai Babszem
Táncegyüttes
növendékei. Olt
Tamás, Rácz József és Bakos-Kiss Gábor kedvesen
ugrándoznak
ördögfi ruhájukban, amit többször is
lecserélnek másikra,
Szabó Sebestyén
László e. h. Dimitriként
állandóan színpadon van, tesz-vesz valamit a
forgó
traverzek alatt. Meglepő fordulata a rendezésnek, hogy a
három vándor nem kap
hangsúlyos szerepet, jelmezben lépnek színpadra,
de monológjaik elmondása nem
oszt, nem szoroz, most nem róluk szól a
mesejáték. Ivaskovics
Viktor m.v.
(kalmár), Rubold Ödön
m.v. (fejedelem), Blaskó
Péter (tudós) nagy lendülettel
szavalják mindkét monológjukat, a bizakodót
és a kiábrándultat egyaránt, de
szerepük itt csak díszítő funkcióként
hat. Tóth Auguszta
Ledér szerepében egy
egészen új színt hozott a rendezésben.
Magától értetődő természetességgel
játszotta az útszéli prostit, aki kocsikat
próbál leállítani kuncsaftot
felhajtván. Vörös haja, tépett ruhája,
sminkje, magakellető mozdulatai
tökéletesek. Mellette áll Mirigy, aki visszafogja a
kuncsaftokat, pláne hogy
fenekét mutatja nekik. Tóth Auguszta az egyik legjobb
alakítás a darabban.
Ahogy Nagy Mari
újfajta Mirigye is, aki inkább elesett, hajlott
hátú,
megkeseredett öregasszony. A színésznő épp a
bemutató napján lett érdemes
művész – tudtuk meg a tapsorkán közben. Szarvas József
Balgája már-már nem is
színészet, hanem amikor a színész csak
önmagát adja, nem többet. Szűcs Nelli
teltkarcsú Ilma-Böske szerepében a fiatal
parasztmenyecske életvidámságát éli,
mondja, táncolja, pusztán a földi élet
szerelmese. Ács Eszter
e.h. kissé
halovány Tünde, mintha nem tudná, vagy nem
akarná kimutatni érzelmeit. Fehér
Tibor is visszafogott Csongor, bár alkatra hozza azt a
figurát, akit el tudunk
képzelni Csongorként. Az est legszebb meglepetése
az Éj hangjaként archív
felvételről megszólaló Lukács Margit mély
alt tónusának szépsége. Szavait a
többi szereplő is vele mondja kórusban. Gyönyörű
mementó ez, a régi korok
„Csongor”-jaiból való idézet.
Köszönjük!
Budapest,
2016. március 13.
Bemutató:
2026. március 11.
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣