Nagy
várakozás van az emberben, amióta tudja, hogy Albee emblematikus darabját
tűzik
műsorra. Járnak az emlékképek agyunkban
Gábor Miklósról, Tolnay Kláriról, a
Burton-Taylor házaspárral játszott filmről,
aztán a közelmúltból Csomós
Mari-Bálint András szereposztással játszott
változatról. Vajon most mi vár
ránk, nézőkre? Előre bocsátom: nem
csalódtunk.
Edward
Albee amerikai drámaíró, az amerikai új
hullám legjelesebb képviselőjének
mindmáig a „Nem félünk a
farkastól” a leghíresebb drámája,
számos műve közül
egyik sem tudta túlszárnyalni. A dráma 1962-ben
jelent meg könyv alakban (Who’s
Afraid of Virginia Woolf?), s bejárta a színpadi
világot, revelációként hatott
mindenhol, mert a benne lévő két házaspár
párharcában valahogy mindenki talált
ismerős vonást. A gyilkos párbeszédek a
színpadra szegezik a tekinteteket, az
ember borzad a kegyetlen szópárbajtól,
mégis epedve várja, mi jöhet még,
lehet-e ezt még fokozni? A Madách Kamara
színházi bemutató (1967. december 15.)
kifejezetten decensnek volt mondható, kedélyes
társalgásnak tűnik utólag, és
még így is revelációként hatott
annak idején, „csak felnőtteknek” felirattal
látták el a korabeli plakátot. A dráma az
amerikai dekadens értelmiségi lét
problematikáját veti fel, lényegét az
1971-es Albee-kötet utószavában Osztovits
Levente foglalta össze legtömörebben: „Az
illúzió megtestesítője a gyerek,
akit a két házaspár […]
nyilvánosan meggyilkol. […] A meghosszabbított
életről való lemondás pokla
mögül aztán elemi erővel törhet fel a
Félelem, ami a légvár lerombolása
után
halálarccal néz szembe velünk.” (Európa
K,. 566. p.)
Puskás
Tamás rendezése meghagyta az 1960-as évek
eleji miliőt, a nappali szoba a
beépített könyvespolcokkal,
hangulatlámpákkal tényleg 1960 körül
volt
divatosnak mondható, benne a szinte főszerepet kapó
kicsi, de jelentős
bárpulttal (díszlet: Pallós
Nelli). És a jelmezek is hűek ehhez a korhoz, Honey
ruhája a szűk derékkal, körömcipővel
kiváltképp, de a két férfi szereplő
öltönye is jellemző, akkoriban kötelező volt, még
egy ilyen baráti
összejövetelen is. Martha fekete blúzai a
legkevésbé korhoz kötöttek (jelmez:
Andó Ildikó).
Másrészt a koncepció elszakad a
hagyománytól. Elbert János
klasszikus fordítását Hamvai Kornél
fordítása váltja fel most, ami keményebb,
drasztikusabb szöveg. Több a mozgás, Honey
táncol benne részegen, néha a két
fiú összeverekedik a nyílt színen, Nick
és Martha időnként a földön fekszik.
Több a fojtott indulat, az ordítás, a
trágárság. A rendező belső
átrendezést
hajtott végre a drámán, a keretek maradtak, a
jellemek, a szituáció tétje
súlyosodott.
A két
házaspár beszélgetéséből az
derül ki, válságban vannak mindannyian.
Gyanútlanul
indultak neki ennek a közös éjszakának, egy
baráti tanács (Martha apja mint
rektor, elvárja a barátkozást)
hatására buliznak éjszaka, lehetne mindez egy
udvariassági beszélgetés is, de épp hogy
jó alkalomnak bizonyul arra, hogy
mindenki kitálaljon, kifecsegje partnerének titkait,
előbb csak a kis
jelentéktelen titkokat, majd a súlyosakat is. Ezeket
aztán a másik fél aljas
módon használja fel megalázásra,
megszégyenítésre, előhíva általa a
bosszúvágyat, gyilkos indulatokat, persze csak
szóban (a szó a leggyilkosabb
fegyver!), de megsemmisítő célzattal. Kéjes
gyönyörűséggel árulják el partnerük
legféltettebb titkait a szereplők, a másik fél
később ezt a többiek tudomására
hozza, és jöhet a bosszú. Nick elárulja
butácska feleségét, aki mindezt
rosszulléteivel, infantilis viselkedésével torolja
meg, Nick úgy áll bosszút
George-on, hogy Marthával szobára mennek. Martha viszont
rádöbbenti Nicket,
hogy mindennek ellenére ő csak csődör vagy inas lehet,
és George volt az igazi.
Végül George az adu ászt veszi elő, amivel
megsemmisíti eddigi, illúziókkal
teli, egymást kikészítő, ám mégis
élhető kapcsolatukat. És megkezdődik a
Félelem korszaka … A rendezés e folyamatnak a
szélsőségesen durva
megvalósulását adja. Mindezt állandó
tömény alkohol keretében. Az ivászat nem
újdonság, minden változat előszeretettel
segíti a színpadi játékot
italtöltögetéssel. (1967-ben még
dohányoztak is a színpadon, akkor még nem volt
dohányzás ellenei kampány)
A négy
színész viszi a vállán a
történet súlyát, minden más
mellékes, még a fordítás
is maradhatna a régi, hisz az indulat, a hangvétel
fokozódott, a dinamika
erősödött fel az elmúlt évtizedekben, ehhez
csak adalék a sok obszcén kiszólás.
Básti Juli (Martha)
és Rudolf Péter (George) úgy
gyilkolják egymást, mintha
kiütéses bokszmeccsen tusakodnának,
valamelyikük KO-t kell, hogy kapjon, és
így is lesz. Ez a két szerep alkalmasságuk
bizonyítására kényszeríti,
készteti
a színészeket, és mindketten bizonyítanak:
nagy színészek, nekik való a szerep. Kissé
más a helyzet a fiatalabb házaspárral.
Schmied Zoltán (Nick)
egy gyengébb karaktert testesít meg, csak halvány
utánzata a George által képviselt széles
látókörű, filozofikus gondolkodású,
dekadens értelmiséginek. Nick
ösztönlény, abból is a karrierista
típus, gyáva,
de sokat képzel magáról. Mindvégig alul
kell maradnia George mellett, ez nem
könnyű feladat, szekundást játszani egy
nagyjátékos mellett. A színész
elfogadja azt a helyzetet, hogy jó külseje és
fellépése ellenére csak második
lehet. Legnehezebb helyzetben a Honey szerepét
játszó Ágoston
Katalin van,
akinek a jelentéktelenséget kell adnia, mindenki
lesajnálja, nem tud kitörni
ebből a gyengéknek fenntartott pozícióból.
Hálátlan szerep, a színésznő
bájosan, törékeny finomsággal hozta a
rózsaszínruhás naiv nőt minden
gyengeségével
együtt. Azért mintha még mindketten, Schmied
Zoltán és Ágoston Katalin is
fiatalok lennének a szerepre, talán nem is korban, hanem
alkatilag, tapasztalat
terén.
Szcenikus: Barkovics Zoltán,
dramaturg: Baráthy György,
világítás-tervező: Tim
Mascall. Zenei szerkesztőt nem tüntet fel a színlap,
meglepő módon egyszer csak
Beethoven VII. szimfóniájának néhány
taktusa hangzik fel, erre táncol Honey,
majd ezt egy ismerős jazz szám követi.
Emlékezetes,
túlfűtött előadást láttunk, utóbbi
kifejezés nemcsak átvitt értelemben
érvényes, hanem a szó szoros
értelmében is: a színházat a
kelleténél melegebbre
fűtötték a fűtőberendezések. Plusz 30 fok lehetett
Celsiusban.
Budapest,
2016. március 6.
Bemutató:
2016. március 5.
Földesdy Gabriella
♣
♣
♣
